Andrea del Sarto igazi neve Andrea d'Angelo di Francesco volt. A mellékneve apja foglalkozásából származik, aki szabó volt. Del Sarto feltűnően alacsony termetű volt, ezért barátai szívesen hívták Andreinónak. Eredetileg del Sarto egy aranyművesnél kezdett el tanulni, de rajztudása felkeltette egy helyi festő figyelmét, aki kezdetben saját maga tanította, később pedig az Piero di Cosimo-hoz irányította. Munkáiban azonban del Sarto kevésbé a mesterétől, mint inkább a MŰVÉSZTÁRS1, MŰVÉSZTÁRS2 és MŰVÉSZTÁRS3 műveiből merített, amelyek különböző stílusait utánozhatatlanul tudta ötvözni. Már életében nagy hírnévre tett szert, és még az Andrea sensa errori, azaz a hibátlan Andrea becenevet is kapta. Halála után azonban ismeretlenségbe merült, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy korának más nagy mesterei, mint da Vinci, Raffaello és Michelangelo művészileg felülmúlták őt.
Del Sarto 31 éves korában vette feleségül Lucrezia del Fede-t, aki többször is pózolt neki, és gyakran szolgált modellként Madonna-festményeihez. Lucrezia egy kalapos gazdag özvegye volt. A házasság tehát del Sarto számára némi anyagi kényelmet hozott. Ezért nem meglepő, hogy del Sarto csak mérsékelt munkabuzgalmat mutatott. Akkor festett, amikor neki megfelelt, és a fizetség is másodlagos volt számára. Tanítványa és későbbi életrajzírója, Vasari, akit Michelangelo mutatott be neki, sajnálkozott ezen a körülményen. Vasari igazolta del Sarto nagy tehetségét, de azt mondta, hogy tanítójából hiányzott az a tüzes ambíció és isteni ihlet, amely egy nagy művészt naggyá tesz. A del Sarto feleségéről alkotott véleménye még rosszabb volt. Féltékenynek, hűtlennek és veszekedősnek írta le.
Két rövid időszakot leszámítva del Sarto egész életét Firenzében töltötte. 1518 körül del Sarto tehetségére felfigyelt a francia udvar, és I. Frigyes király meghívta a festőt Fontainbleau-ba. Del Sarto elfogadta a meghívást, és felesége nélkül, de egyik tanítványával, Andrea Squarzzellával Párizsba utazott. A tartózkodás azonban rövid életű volt. Egyesek feltételezik, hogy del Sarto nem tekintette magát udvari művésznek, és intellektuálisan kevés kihívásnak érezte magát. Rövid udvari tartózkodása alatt ugyanis egyetlen művet sem alkotott. Vasari szerint azonban Lucrezia visszarendelte férjét Firenzébe. Del Sarto a király engedélyével visszatérhetett, de a lehető leghamarabb vissza kellett térnie az udvarba. A király pénzt is adott del Sartónak, hogy Olaszországban vásároljon néhány festményt a király művészeti gyűjteménye számára. del Sarto azonban soha nem tért vissza, hanem a király pénzéből vett egy házat Firenzében. 1520 és 1530-ban bekövetkezett halála között csak ott dolgozott, míg végül el nem kapta a bubópestist és meg nem halt.
Andrea del Sarto igazi neve Andrea d'Angelo di Francesco volt. A mellékneve apja foglalkozásából származik, aki szabó volt. Del Sarto feltűnően alacsony termetű volt, ezért barátai szívesen hívták Andreinónak. Eredetileg del Sarto egy aranyművesnél kezdett el tanulni, de rajztudása felkeltette egy helyi festő figyelmét, aki kezdetben saját maga tanította, később pedig az Piero di Cosimo-hoz irányította. Munkáiban azonban del Sarto kevésbé a mesterétől, mint inkább a MŰVÉSZTÁRS1, MŰVÉSZTÁRS2 és MŰVÉSZTÁRS3 műveiből merített, amelyek különböző stílusait utánozhatatlanul tudta ötvözni. Már életében nagy hírnévre tett szert, és még az Andrea sensa errori, azaz a hibátlan Andrea becenevet is kapta. Halála után azonban ismeretlenségbe merült, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy korának más nagy mesterei, mint da Vinci, Raffaello és Michelangelo művészileg felülmúlták őt.
Del Sarto 31 éves korában vette feleségül Lucrezia del Fede-t, aki többször is pózolt neki, és gyakran szolgált modellként Madonna-festményeihez. Lucrezia egy kalapos gazdag özvegye volt. A házasság tehát del Sarto számára némi anyagi kényelmet hozott. Ezért nem meglepő, hogy del Sarto csak mérsékelt munkabuzgalmat mutatott. Akkor festett, amikor neki megfelelt, és a fizetség is másodlagos volt számára. Tanítványa és későbbi életrajzírója, Vasari, akit Michelangelo mutatott be neki, sajnálkozott ezen a körülményen. Vasari igazolta del Sarto nagy tehetségét, de azt mondta, hogy tanítójából hiányzott az a tüzes ambíció és isteni ihlet, amely egy nagy művészt naggyá tesz. A del Sarto feleségéről alkotott véleménye még rosszabb volt. Féltékenynek, hűtlennek és veszekedősnek írta le.
Két rövid időszakot leszámítva del Sarto egész életét Firenzében töltötte. 1518 körül del Sarto tehetségére felfigyelt a francia udvar, és I. Frigyes király meghívta a festőt Fontainbleau-ba. Del Sarto elfogadta a meghívást, és felesége nélkül, de egyik tanítványával, Andrea Squarzzellával Párizsba utazott. A tartózkodás azonban rövid életű volt. Egyesek feltételezik, hogy del Sarto nem tekintette magát udvari művésznek, és intellektuálisan kevés kihívásnak érezte magát. Rövid udvari tartózkodása alatt ugyanis egyetlen művet sem alkotott. Vasari szerint azonban Lucrezia visszarendelte férjét Firenzébe. Del Sarto a király engedélyével visszatérhetett, de a lehető leghamarabb vissza kellett térnie az udvarba. A király pénzt is adott del Sartónak, hogy Olaszországban vásároljon néhány festményt a király művészeti gyűjteménye számára. del Sarto azonban soha nem tért vissza, hanem a király pénzéből vett egy házat Firenzében. 1520 és 1530-ban bekövetkezett halála között csak ott dolgozott, míg végül el nem kapta a bubópestist és meg nem halt.
Oldal 1 / 3