Sir Joshua Reynolds (1723 - 1792) a 18. század egyik leghíresebb portréfestője volt. Iskolamester fiaként szélesebb körű iskolai oktatásban részesülhetett, mint sok kollégája. 1740-ben Reynolds a londoni portréfestő Thomas Hudson-nál kezdte meg képzését. Mielőtt azonban Londonban portréfestőként megalapozta volna magát, három évet töltött utazással, főként Olaszországban, ahol a régi mestereket tanulmányozta.
Az antikvitás és az olasz reneszánsz intenzív tanulmányozása,
és a MŰVÉSZET1 és a MŰVÉSZET2 révén Reynolds képes volt kibővíteni és méltóságot adni a brit portréfestészetnek. Ennek eredményeképpen Reynolds röviddel Londonba való visszatérése után a város egyik legjobb portréfestőjeként tűnt fel. A királlyal, Györggyel azonban soha nem találkozott. III-mal azonban soha nem találkozott. Ehelyett sok más személyiséget festett, mint például "Anne, 2. Albemarle grófnő" (1760 körül), "Robert Orme kapitány" (1756) vagy "Tarletin ezredes" (1782).
Noha a festő maga is úgy vélte, hogy a történelemfestészet a legnemesebb festészet, ő maga kevéssé jutott el ehhez a műfajhoz. Portréfestőként szerzett hírneve viszont magáért beszélt. Amikor 1768-ban megalakult a Királyi Művészeti Akadémia, Joshua Reynoldsot választották meg első elnökének. Alig egy évvel később a festőművészt érdemei miatt a nemesi rangra emelték.
Sir Joshua Reynolds (1723 - 1792) a 18. század egyik leghíresebb portréfestője volt. Iskolamester fiaként szélesebb körű iskolai oktatásban részesülhetett, mint sok kollégája. 1740-ben Reynolds a londoni portréfestő Thomas Hudson-nál kezdte meg képzését. Mielőtt azonban Londonban portréfestőként megalapozta volna magát, három évet töltött utazással, főként Olaszországban, ahol a régi mestereket tanulmányozta.
Az antikvitás és az olasz reneszánsz intenzív tanulmányozása,
és a MŰVÉSZET1 és a MŰVÉSZET2 révén Reynolds képes volt kibővíteni és méltóságot adni a brit portréfestészetnek. Ennek eredményeképpen Reynolds röviddel Londonba való visszatérése után a város egyik legjobb portréfestőjeként tűnt fel. A királlyal, Györggyel azonban soha nem találkozott. III-mal azonban soha nem találkozott. Ehelyett sok más személyiséget festett, mint például "Anne, 2. Albemarle grófnő" (1760 körül), "Robert Orme kapitány" (1756) vagy "Tarletin ezredes" (1782).
Noha a festő maga is úgy vélte, hogy a történelemfestészet a legnemesebb festészet, ő maga kevéssé jutott el ehhez a műfajhoz. Portréfestőként szerzett hírneve viszont magáért beszélt. Amikor 1768-ban megalakult a Királyi Művészeti Akadémia, Joshua Reynoldsot választották meg első elnökének. Alig egy évvel később a festőművészt érdemei miatt a nemesi rangra emelték.
Oldal 1 / 7