Thomas Hudson brit portréfestő és műgyűjtő volt. Pályafutása csúcsán "a brit establishment portréfestőjének" tartották. Később portréfestészeti stílusa saját tanítványának köszönhetően kiment a divatból, olyannyira, hogy jóval halála előtt felhagyott a festészettel.
Thomas Hudson 1701-ben született Angliában. Jonathan Richardson portréfestőnél tanult festeni. 24 éves korában feleségül vette Richardson lányát, állítólag saját akarata ellenére. A következő néhány évben Hudson korának egyik legismertebb művészévé emelkedett. Körülbelül 1745 és 1755 között London legsikeresebb portréfestőjeként tartották számon. A portréfestészet kialakulóban lévő divatjából olyannyira profitált, hogy műtermében több embert kellett foglalkoztatnia, hogy a nagyszámú megrendeléseket kezelni tudja. Ebben az időszakban összesen mintegy 400 portrét festett, amelyek közül 80-at rézmetszetként dolgozott fel. Az esküvőjén Hudson a legmagasabb angol társaságban forgott. II. György körüli királyi család portréfestője volt, de portrékat festett az udvari nemességről, egyházi fejedelmekről és tudósokról, valamint színészekről és zenészekről is. Ez utóbbiból származik az egyetlen két fennmaradt portré, amely George Friderikusz Händelt idős korában ábrázolja. Hudson azonban állítólag körülbelül 15 portrét festett Händelről.
A portréfestőként országszerte elismert Hudson számos neves festő tanítványát sorolta tanítványai közé. Többek között Joshua Reynolds, Joseph Wright of Derby és Thomas Jenkins is nála tanult. Reynolds eközben kialakította saját portréfestészeti stílusát. Az évek során ez oda vezetett, hogy maga a Hudson-stílus teljesen kiment a divatból. Ennek következtében Hudson 1767-ben felhagyott a festészettel, és ezentúl a műgyűjteményére koncentrált.
Élete vége felé Hudson fizikailag furcsa alakot öltött, de jókedvű maradt. William Hickey, egy angol ügyvéd, aki leginkább terjedelmes memoárjairól ismert, a következőképpen jellemezte az öreg Hudsont: "Az alakja meglehetősen groteszk volt. Szokatlanul alacsony termetű volt, elképesztő pocakja volt, és mindig nagy fehér, bozontos parókát viselt. Rendkívül jó kedélyű volt, és az egyik legnagyobb kedvencem, bár gyakran mondta, hogy engem mindenképpen fel kellene akasztani." Hudson végül 1779-ben halt meg, és halála után jelentős műgyűjteményét több londoni árverésen is eladták.
Thomas Hudson brit portréfestő és műgyűjtő volt. Pályafutása csúcsán "a brit establishment portréfestőjének" tartották. Később portréfestészeti stílusa saját tanítványának köszönhetően kiment a divatból, olyannyira, hogy jóval halála előtt felhagyott a festészettel.
Thomas Hudson 1701-ben született Angliában. Jonathan Richardson portréfestőnél tanult festeni. 24 éves korában feleségül vette Richardson lányát, állítólag saját akarata ellenére. A következő néhány évben Hudson korának egyik legismertebb művészévé emelkedett. Körülbelül 1745 és 1755 között London legsikeresebb portréfestőjeként tartották számon. A portréfestészet kialakulóban lévő divatjából olyannyira profitált, hogy műtermében több embert kellett foglalkoztatnia, hogy a nagyszámú megrendeléseket kezelni tudja. Ebben az időszakban összesen mintegy 400 portrét festett, amelyek közül 80-at rézmetszetként dolgozott fel. Az esküvőjén Hudson a legmagasabb angol társaságban forgott. II. György körüli királyi család portréfestője volt, de portrékat festett az udvari nemességről, egyházi fejedelmekről és tudósokról, valamint színészekről és zenészekről is. Ez utóbbiból származik az egyetlen két fennmaradt portré, amely George Friderikusz Händelt idős korában ábrázolja. Hudson azonban állítólag körülbelül 15 portrét festett Händelről.
A portréfestőként országszerte elismert Hudson számos neves festő tanítványát sorolta tanítványai közé. Többek között Joshua Reynolds, Joseph Wright of Derby és Thomas Jenkins is nála tanult. Reynolds eközben kialakította saját portréfestészeti stílusát. Az évek során ez oda vezetett, hogy maga a Hudson-stílus teljesen kiment a divatból. Ennek következtében Hudson 1767-ben felhagyott a festészettel, és ezentúl a műgyűjteményére koncentrált.
Élete vége felé Hudson fizikailag furcsa alakot öltött, de jókedvű maradt. William Hickey, egy angol ügyvéd, aki leginkább terjedelmes memoárjairól ismert, a következőképpen jellemezte az öreg Hudsont: "Az alakja meglehetősen groteszk volt. Szokatlanul alacsony termetű volt, elképesztő pocakja volt, és mindig nagy fehér, bozontos parókát viselt. Rendkívül jó kedélyű volt, és az egyik legnagyobb kedvencem, bár gyakran mondta, hogy engem mindenképpen fel kellene akasztani." Hudson végül 1779-ben halt meg, és halála után jelentős műgyűjteményét több londoni árverésen is eladták.
Oldal 1 / 2