John Robert Cozens Londonban született, és apja mellett tanult, aki szintén akvarellista volt, és jó kapcsolatokat ápolt a brit művészvilágban. Édesanyja John Pine lánya volt, aki William Hogarth közeli munkatársa volt. 1776-ban Cozens egy nagyméretű olajfestményt állított ki a londoni Királyi Művészeti Akadémián, és ezen első művészi sikere után három évet töltött Svájcban és Olaszországban, ahol tágas, derűs hegyvidéki tájképeket rajzolt, köztük a "Nemi-tó" és a "Nápolyi öböl Capodimonte felől" címűeket.
Gyakran kombinálta a kék, zöld és szürke akvarelleket, hogy szándékosan melankolikus hangulatot keltsen. Munkája hatással volt az Thomas Girtin és az J.M.W. Turner későbbi munkáira is. Cozens visszavonultan élt, soha nem törekedett az anyagi sikerre, de mindig a saját művészi érdeklődését követte. Amikor az erdei fákat és levelüket ábrázoló metszeteket és rajzokat ajánlott fel a Királyi Akadémiának, az durván elutasította, mondván, hogy ezek nem művészet.
42 éves korában Cozens idegösszeomlást kapott. Csak Dr. Thomas Monro, az ottani főorvos és műkedvelő orvos segítségének köszönhető, hogy Cozens nem került elmegyógyintézetbe. Három évvel későbbi haláláig Cozens az orvos magángondozásában és felügyelete alatt maradt.
John Robert Cozens Londonban született, és apja mellett tanult, aki szintén akvarellista volt, és jó kapcsolatokat ápolt a brit művészvilágban. Édesanyja John Pine lánya volt, aki William Hogarth közeli munkatársa volt. 1776-ban Cozens egy nagyméretű olajfestményt állított ki a londoni Királyi Művészeti Akadémián, és ezen első művészi sikere után három évet töltött Svájcban és Olaszországban, ahol tágas, derűs hegyvidéki tájképeket rajzolt, köztük a "Nemi-tó" és a "Nápolyi öböl Capodimonte felől" címűeket.
Gyakran kombinálta a kék, zöld és szürke akvarelleket, hogy szándékosan melankolikus hangulatot keltsen. Munkája hatással volt az Thomas Girtin és az J.M.W. Turner későbbi munkáira is. Cozens visszavonultan élt, soha nem törekedett az anyagi sikerre, de mindig a saját művészi érdeklődését követte. Amikor az erdei fákat és levelüket ábrázoló metszeteket és rajzokat ajánlott fel a Királyi Akadémiának, az durván elutasította, mondván, hogy ezek nem művészet.
42 éves korában Cozens idegösszeomlást kapott. Csak Dr. Thomas Monro, az ottani főorvos és műkedvelő orvos segítségének köszönhető, hogy Cozens nem került elmegyógyintézetbe. Három évvel későbbi haláláig Cozens az orvos magángondozásában és felügyelete alatt maradt.
Oldal 1 / 8