Lépjen be John Opie magával ragadó világába, és bukkanjon bele egy rendkívüli életút elbeszélésébe, amely a durva cornwalli művészettől a brit királyi család festészetéig terjedt. A cornwalli Trevellasban született 1761 májusában, öt testvér legfiatalabb gyermekeként, Opie tehetségét korán felismerte nem más, mint a szatirikus orvos, Dr. John Wolcot. Opie, aki elképesztő pontossággal sajátította el az euklideszi művet, valamint festészetet és matematikát tanított, hamarosan Wolcot szárnyai alatt belépett a hivatásos festészet világába. A fűrészmalmot, ahol először dolgozott, felcserélték a tiszteletreméltó tanulószobával, ahol Opie festékbe mártotta ujjait és csiszolta művészi képességeit. Ez a képzési szál végül 1781-ben Londonba vezette, ahol Wolcot felügyelete alatt jelentős portréfestői tapasztalatát kamatoztatta. A nyüzsgő város lett munkásságának középpontja, ahol megismerkedett a művészeti élet ki-ki-kivel, köztük Sir Joshua Reynolds-val. Opie lenyűgöző karrierje lényeges szerepet játszik művészeti nyomataink tervezésében, mivel mindig igyekszünk igazságot tenni stílusának és precizitásának.
Opie pályafutását figyelemre méltó sikerek koronázták, többek között portrékat készített királyi családok tagjai, művészek és irodalmi személyiségek számára. III. György király megvásárolta egyik festményét, és megrendelte Mary Delany portréját. Rezidenciája a városi társaság központjává vált, ahol festményeket készített a gloucesteri hercegné és herceg, Lady Salisbury, Lady Charlotte Talbot és az udvar más hölgyei számára. Stílusa, amelyet egyszer a lelkesedés vihara teremtett meg, soha nem ment ki a divatból. Ahelyett, hogy megpihent volna a babérjain, Opie tovább élt azzal a vágyával, hogy fejlessze képességeit és bővítse tudását. Opie számos neves személyiséget festett, többek között Mary Wollstonecraftot, Samuel Johnsont és Charles James Foxot, hogy csak néhányat említsünk. Összesen több mint 500 festményt készített, amelyek többségét olajjal, néhányat pedig más technikával kivitelezett. Ezek mindegyike Opie egyedülálló tehetségét mutatja be, amelyet képzőművészeti nyomatainkon gondosan rekonstruálunk, hogy stílusát és precizitását hűen ábrázoljuk.
Pályafutása későbbi éveiben Opie a Royal Academy professzoraként adta tovább bölcsességét. Előadásait özvegye, Amelie Opie posztumusz könyv formájában adta ki, ami még jelentősebbé teszi hozzájárulását a művészeti élethez. Opie 1807 áprilisában halt meg, és kívánságának megfelelően a Szent Pál-székesegyházban, Joshua Reynolds melletti kriptában temették el. John Opie élénk világa minden egyes festményén tükröződik. Munkásságának sokszínűsége tovább él Opie festményeinek gondosan reprodukált műnyomatainkon keresztül, amelyek megragadják művészetének lényegét, és műveinek minden részletében kifejezik azt.
Lépjen be John Opie magával ragadó világába, és bukkanjon bele egy rendkívüli életút elbeszélésébe, amely a durva cornwalli művészettől a brit királyi család festészetéig terjedt. A cornwalli Trevellasban született 1761 májusában, öt testvér legfiatalabb gyermekeként, Opie tehetségét korán felismerte nem más, mint a szatirikus orvos, Dr. John Wolcot. Opie, aki elképesztő pontossággal sajátította el az euklideszi művet, valamint festészetet és matematikát tanított, hamarosan Wolcot szárnyai alatt belépett a hivatásos festészet világába. A fűrészmalmot, ahol először dolgozott, felcserélték a tiszteletreméltó tanulószobával, ahol Opie festékbe mártotta ujjait és csiszolta művészi képességeit. Ez a képzési szál végül 1781-ben Londonba vezette, ahol Wolcot felügyelete alatt jelentős portréfestői tapasztalatát kamatoztatta. A nyüzsgő város lett munkásságának középpontja, ahol megismerkedett a művészeti élet ki-ki-kivel, köztük Sir Joshua Reynolds-val. Opie lenyűgöző karrierje lényeges szerepet játszik művészeti nyomataink tervezésében, mivel mindig igyekszünk igazságot tenni stílusának és precizitásának.
Opie pályafutását figyelemre méltó sikerek koronázták, többek között portrékat készített királyi családok tagjai, művészek és irodalmi személyiségek számára. III. György király megvásárolta egyik festményét, és megrendelte Mary Delany portréját. Rezidenciája a városi társaság központjává vált, ahol festményeket készített a gloucesteri hercegné és herceg, Lady Salisbury, Lady Charlotte Talbot és az udvar más hölgyei számára. Stílusa, amelyet egyszer a lelkesedés vihara teremtett meg, soha nem ment ki a divatból. Ahelyett, hogy megpihent volna a babérjain, Opie tovább élt azzal a vágyával, hogy fejlessze képességeit és bővítse tudását. Opie számos neves személyiséget festett, többek között Mary Wollstonecraftot, Samuel Johnsont és Charles James Foxot, hogy csak néhányat említsünk. Összesen több mint 500 festményt készített, amelyek többségét olajjal, néhányat pedig más technikával kivitelezett. Ezek mindegyike Opie egyedülálló tehetségét mutatja be, amelyet képzőművészeti nyomatainkon gondosan rekonstruálunk, hogy stílusát és precizitását hűen ábrázoljuk.
Pályafutása későbbi éveiben Opie a Royal Academy professzoraként adta tovább bölcsességét. Előadásait özvegye, Amelie Opie posztumusz könyv formájában adta ki, ami még jelentősebbé teszi hozzájárulását a művészeti élethez. Opie 1807 áprilisában halt meg, és kívánságának megfelelően a Szent Pál-székesegyházban, Joshua Reynolds melletti kriptában temették el. John Opie élénk világa minden egyes festményén tükröződik. Munkásságának sokszínűsége tovább él Opie festményeinek gondosan reprodukált műnyomatainkon keresztül, amelyek megragadják művészetének lényegét, és műveinek minden részletében kifejezik azt.
Oldal 1 / 1