Bár John Absolon Londonban született, amelynek a 19. század elején már csaknem 7 millió lakosa volt, művészi munkásságában a vidéki életre koncentrált. Művei az angol provincia és a paraszti munka motívumait idealizálják. Ugyanakkor érdeklődése teljes mértékben az emberekre irányult. Ebben az értelemben művészi munkássága nem az angol tájképfestészet hagyományaihoz tartozik. Míg a világhírű William Turner a 19. század első felében aligha szenteli magát az alakok ábrázolásának, John Absolon tehetséges portréfestő. Igaz, a viktoriánus korban él, amikor Nagy-Britannia az iparosodásba való átmenetet és a népesség nagymértékű növekedését élte át. Absolon érdeklődése azonban továbbra is a falusi környezetre irányul. Kivételt képez a londoni Hyde Parkban található Kristálypalotát az 1851-es Nagy Kiállításon ábrázoló festménye.
London a világ egyik legjelentősebb városa volt, és élénk művészeti és színházi életet élt. Absolon portréfestőként és díszletfestőként kezdte pályafutását a Drury Lane és a Covent Garden környéki színházi negyedekben, amelyek ma is híresek. A városi környezet és személyes elkötelezettsége lehetővé tette számára, hogy már fiatalon meg tudjon élni művészi munkájából. A művész 17 évesen már első kiállítását a Suffolk Street Galleryben mutatta be. Korai éveiben még főként olajfestékeket használt. Csak egy párizsi tanulmányút után tér át az akvarellfestészetre, és válik az Új Akvarellfestők Társaságának tagjává.
John Absolon finom színhasználata rendkívül részletesen ábrázolja a figurákat és a hátteret. A játék a fénnyel és létrehoz egy térbeli mélységet és erős atmoszférát biztosít. Az 1850-es évekből származó egyik jól ismert műve, a "Szénakészítők" jól illusztrálja jellegzetes festészeti stílusát. A film középpontjában egy csoport mezőgazdasági munkás és gazdálkodó nő áll, akiket nagy odafigyeléssel ábrázolnak, és akik a nyári terepmunka során pihennek. A vidéki életnek ez a dicsőítése nem jellemző Absolon munkásságára, még ha nem is áll összhangban a 19. századi emberek életének valóságával. A hangsúlyt az emberek és embercsoportok ábrázolására helyezi, míg a táj háttérbe szorul, és csak elmosódottan jelenik meg. A "Vasárnap este" című akvarellje teljes egészében az emberek ábrázolásának szenteli magát, térbeli vagy tájképi bevonás nélkül. A "The Emigrant Ship" egy hajó fedélzetén játszódó jelenetet ábrázol, és a fény és a sötétség mesteri használatát mutatja be.
Bár John Absolon Londonban született, amelynek a 19. század elején már csaknem 7 millió lakosa volt, művészi munkásságában a vidéki életre koncentrált. Művei az angol provincia és a paraszti munka motívumait idealizálják. Ugyanakkor érdeklődése teljes mértékben az emberekre irányult. Ebben az értelemben művészi munkássága nem az angol tájképfestészet hagyományaihoz tartozik. Míg a világhírű William Turner a 19. század első felében aligha szenteli magát az alakok ábrázolásának, John Absolon tehetséges portréfestő. Igaz, a viktoriánus korban él, amikor Nagy-Britannia az iparosodásba való átmenetet és a népesség nagymértékű növekedését élte át. Absolon érdeklődése azonban továbbra is a falusi környezetre irányul. Kivételt képez a londoni Hyde Parkban található Kristálypalotát az 1851-es Nagy Kiállításon ábrázoló festménye.
London a világ egyik legjelentősebb városa volt, és élénk művészeti és színházi életet élt. Absolon portréfestőként és díszletfestőként kezdte pályafutását a Drury Lane és a Covent Garden környéki színházi negyedekben, amelyek ma is híresek. A városi környezet és személyes elkötelezettsége lehetővé tette számára, hogy már fiatalon meg tudjon élni művészi munkájából. A művész 17 évesen már első kiállítását a Suffolk Street Galleryben mutatta be. Korai éveiben még főként olajfestékeket használt. Csak egy párizsi tanulmányút után tér át az akvarellfestészetre, és válik az Új Akvarellfestők Társaságának tagjává.
John Absolon finom színhasználata rendkívül részletesen ábrázolja a figurákat és a hátteret. A játék a fénnyel és létrehoz egy térbeli mélységet és erős atmoszférát biztosít. Az 1850-es évekből származó egyik jól ismert műve, a "Szénakészítők" jól illusztrálja jellegzetes festészeti stílusát. A film középpontjában egy csoport mezőgazdasági munkás és gazdálkodó nő áll, akiket nagy odafigyeléssel ábrázolnak, és akik a nyári terepmunka során pihennek. A vidéki életnek ez a dicsőítése nem jellemző Absolon munkásságára, még ha nem is áll összhangban a 19. századi emberek életének valóságával. A hangsúlyt az emberek és embercsoportok ábrázolására helyezi, míg a táj háttérbe szorul, és csak elmosódottan jelenik meg. A "Vasárnap este" című akvarellje teljes egészében az emberek ábrázolásának szenteli magát, térbeli vagy tájképi bevonás nélkül. A "The Emigrant Ship" egy hajó fedélzetén játszódó jelenetet ábrázol, és a fény és a sötétség mesteri használatát mutatja be.
Oldal 1 / 1