James Smetham az angliai Yorkshire-ben, Paterley Bridge kis piaci városából származott, és Leedsben járt középiskolába. Valójában építész akart lenni, ezért Lincoln városának ismert építészéhez, régészéhez és polgármesteréhez került tanoncnak. Mivel azonban érezte, hogy más érdeklődési körök erősebbek benne, 1843-ban a londoni Királyi Művészeti Akadémián kezdett el tanulni. Egy ideig a portréfestészettel is próbálkozott, és ebben a műfajban némi sikert aratott. Az akkoriban fejlődő fotográfia azonban kemény konkurenciát jelentett számára, és a vásárlók egyre kevesebb festett portrét rendeltek. Ezért kénytelen volt máshol keresni a kenyerét, és 1851-ben rajzoktatói állást vállalt a Westminster városában található Weshleyan Normal College-ban. Ott találkozott Sarah Goble-lal, aki ugyanott tanított. 1854-ben feleségül vette, és a párnak hat gyermeke született.
A főiskolán végzett munkája mellett Smetham festőként is dolgozott. Sokféle műfajban alkotott, gyakran festett tájképeket és portrékat is, és készített fametszeteket, metszeteket, metszeteket és könyvillusztrációkat. Több ezer, bélyegméretű miniatúrát is festett. Csatlakozott az 1848-ban Londonban alapított Pre-Raffaelita Testvériséghez is, amely reformmozgalom célja az volt, hogy eltávolodjon az általuk túlságosan mechanikusnak tartott művészek, például a MŰVÉSZETI TÉR0 és MŰVÉSZETI TÉR1 megközelítésétől. James Letham esszéket, verseket, kritikákat és cikkeket is írt. Valószínűleg leghíresebb festményei "Az utolsó vacsora himnusza" és "Siward gróf halála". Smetham nagyon hívő metodista volt, és gyakran foglalkozott vallási témákkal.
1857-ben a festő idegösszeomlást szenvedett, majd vallási buzgalma egyre erősödött, és fokozatosan mánia formáját öltötte. Egy ideig például a Biblia minden egyes versét megpróbálta illusztrálni. Emellett időnként depresszióban szenvedett, és vallásos önelemzéssel foglalkozott. 1877-ben újabb heves idegösszeomláson esett át, és őrületbe esett. Az utolsó éveit mentális zavarban, elszigetelten élte Stoke Newington-i házában. Smetham özvegye posztumusz kiadta leveleit, naplóit és jegyzetfüzeteit.
James Smetham az angliai Yorkshire-ben, Paterley Bridge kis piaci városából származott, és Leedsben járt középiskolába. Valójában építész akart lenni, ezért Lincoln városának ismert építészéhez, régészéhez és polgármesteréhez került tanoncnak. Mivel azonban érezte, hogy más érdeklődési körök erősebbek benne, 1843-ban a londoni Királyi Művészeti Akadémián kezdett el tanulni. Egy ideig a portréfestészettel is próbálkozott, és ebben a műfajban némi sikert aratott. Az akkoriban fejlődő fotográfia azonban kemény konkurenciát jelentett számára, és a vásárlók egyre kevesebb festett portrét rendeltek. Ezért kénytelen volt máshol keresni a kenyerét, és 1851-ben rajzoktatói állást vállalt a Westminster városában található Weshleyan Normal College-ban. Ott találkozott Sarah Goble-lal, aki ugyanott tanított. 1854-ben feleségül vette, és a párnak hat gyermeke született.
A főiskolán végzett munkája mellett Smetham festőként is dolgozott. Sokféle műfajban alkotott, gyakran festett tájképeket és portrékat is, és készített fametszeteket, metszeteket, metszeteket és könyvillusztrációkat. Több ezer, bélyegméretű miniatúrát is festett. Csatlakozott az 1848-ban Londonban alapított Pre-Raffaelita Testvériséghez is, amely reformmozgalom célja az volt, hogy eltávolodjon az általuk túlságosan mechanikusnak tartott művészek, például a MŰVÉSZETI TÉR0 és MŰVÉSZETI TÉR1 megközelítésétől. James Letham esszéket, verseket, kritikákat és cikkeket is írt. Valószínűleg leghíresebb festményei "Az utolsó vacsora himnusza" és "Siward gróf halála". Smetham nagyon hívő metodista volt, és gyakran foglalkozott vallási témákkal.
1857-ben a festő idegösszeomlást szenvedett, majd vallási buzgalma egyre erősödött, és fokozatosan mánia formáját öltötte. Egy ideig például a Biblia minden egyes versét megpróbálta illusztrálni. Emellett időnként depresszióban szenvedett, és vallásos önelemzéssel foglalkozott. 1877-ben újabb heves idegösszeomláson esett át, és őrületbe esett. Az utolsó éveit mentális zavarban, elszigetelten élte Stoke Newington-i házában. Smetham özvegye posztumusz kiadta leveleit, naplóit és jegyzetfüzeteit.
Oldal 1 / 1