A 19. század közepét a realizmus jellemzi az irodalomban és a művészetben. Ez a mozgalom a klasszicizmus és a romantika drámai, eltúlzott és idealizáló ábrázolásmódja ellen fordult, és a mindennapi élet és a tárgyilagosság felé törekedett. Ivana Kobilca szlovén művésznő munkái is otthonosan mozognak ebben a korszakban. Kobilca művei tehát főként számos európai utazásának élményeit ábrázoló valós és jellegzetes képeket, elsősorban embereket, csendéleteket, később pedig kiemelkedő személyiségeket ábrázolnak. Későbbi művei a 19. század végi impresszionizmus hatása alatt állnak, és így inkább a külvilágnak az ember belsejére gyakorolt hatásával foglalkoznak.
Kobilca művészete elsősorban városi jellegű; műveinek motívumai és színei társadalmi hátterét, eszményeit, utazásait és életét tükrözik. Kobilca számos európai városban élt és dolgozott, többek között Bécsben, Párizsban, Firenzében és Szarajevóban. Ott találkozott Maximilian Liebenwein-nel is. Európai utazása 1880-ban kezdődött, amikor Kobilca Münchenbe utazott szakmai képzésre. Képzését azonban abbahagyta, és helyette Alois Erdtelt női festő magániskolájába járt, ahol olyan művészekkel találkozott, mint Rosa Pfäffinger és Käthe Kollwitz. Itt tanult meg portréfestést, amelynek az elkövetkező években újra és újra hódolt. Kobilca festményei gyakran ábrázolnak embereket a városban és vidéken.
Ljubljanában töltött ideje alatt rövid ideig lányrajz-tanárnő volt, majd Berlinbe utazott. Ez idő alatt Kobilca elsősorban a virágos csendéleteknek szentelte magát. Kobilca művei kezdetben meglehetősen sötétek, később egyre világosabbá válnak, és végül a francia fővárosban töltött időszakot tükrözik az ezekre az évekre jellemző világoskék színben.
Ivana Kobilcát ma a legjelentősebb szlovén művésznek tartják. Ezért nem meglepő, hogy az ő arcképe került az 5000 talláros bankjegyre.
A 19. század közepét a realizmus jellemzi az irodalomban és a művészetben. Ez a mozgalom a klasszicizmus és a romantika drámai, eltúlzott és idealizáló ábrázolásmódja ellen fordult, és a mindennapi élet és a tárgyilagosság felé törekedett. Ivana Kobilca szlovén művésznő munkái is otthonosan mozognak ebben a korszakban. Kobilca művei tehát főként számos európai utazásának élményeit ábrázoló valós és jellegzetes képeket, elsősorban embereket, csendéleteket, később pedig kiemelkedő személyiségeket ábrázolnak. Későbbi művei a 19. század végi impresszionizmus hatása alatt állnak, és így inkább a külvilágnak az ember belsejére gyakorolt hatásával foglalkoznak.
Kobilca művészete elsősorban városi jellegű; műveinek motívumai és színei társadalmi hátterét, eszményeit, utazásait és életét tükrözik. Kobilca számos európai városban élt és dolgozott, többek között Bécsben, Párizsban, Firenzében és Szarajevóban. Ott találkozott Maximilian Liebenwein-nel is. Európai utazása 1880-ban kezdődött, amikor Kobilca Münchenbe utazott szakmai képzésre. Képzését azonban abbahagyta, és helyette Alois Erdtelt női festő magániskolájába járt, ahol olyan művészekkel találkozott, mint Rosa Pfäffinger és Käthe Kollwitz. Itt tanult meg portréfestést, amelynek az elkövetkező években újra és újra hódolt. Kobilca festményei gyakran ábrázolnak embereket a városban és vidéken.
Ljubljanában töltött ideje alatt rövid ideig lányrajz-tanárnő volt, majd Berlinbe utazott. Ez idő alatt Kobilca elsősorban a virágos csendéleteknek szentelte magát. Kobilca művei kezdetben meglehetősen sötétek, később egyre világosabbá válnak, és végül a francia fővárosban töltött időszakot tükrözik az ezekre az évekre jellemző világoskék színben.
Ivana Kobilcát ma a legjelentősebb szlovén művésznek tartják. Ezért nem meglepő, hogy az ő arcképe került az 5000 talláros bankjegyre.
Oldal 1 / 1