A francia Hubert Robert festő volt, aki 1733 májusában született Párizsban. Gyermekkoráról sajnos keveset tudunk. Apja állítólag magas rangú párizsi tisztviselő volt. 12 éves korában kezdte meg iskolai tanulmányait az egyetemen, a jezsuita Collège de Navarra-ban, amelyet 1304-ben alapított Navarrai Johanna, a francia király felesége. Itt az ifjú Hubert nemcsak festészetet, hanem logikát, nyelvtant és teológiát is tanult. René-Michel Slodtz francia szobrász lett Hubert kedvenc előadója. Nagy érdeklődéssel követte a különböző perspektívákról szóló magyarázatokat, és folyamatosan javította egy kicsit tovább a rajzait. Azt mondják, hogy Hubert Robert csak Slodtz tanulságos óráinak köszönhetően döntött úgy, hogy festői pályára lép.
A párizsi egyetemen töltött hat év után Rómába ment. Összesen tizenegy évet élt itt, és nagy baráti és ismeretségi kört épített ki. Ezek közé tartozott a kor néhány jelentős művésze, festője és írója. Giovanni Battista Piranesi és Giovanni Paolo Pannini, akik szintén Rómában éltek, valószínűleg különös hatással voltak további fejlődésére. Piranesi metszőként kezdte pályafutását, majd régészként és építészként dolgozott. Pannini viszont egy jól ismert római vedutafestő volt.
Római tartózkodása után Hubert Robert visszatért szülővárosába, Párizsba. 1793-at írtunk, és Hubert a 60. születésnapját ünnepelte a zűrzavaros időkben. Közeledett a francia forradalom nagy terrorja. Az év elején a jakobinus párt tagjai a nyilvánosság szeme láttára guillotinezták ki XVI. Lajos francia királyt. Az egész országban olyan emberek estek áldozatul a véres terrornak, akiket a jakobinusok a forradalom ellenfeleinek tartottak. Robertet ugyanebben az évben bebörtönözték. A párizsi Saint-Pélagie és Saint-Lazare börtönökben tartották fogva. Csak Robespierre bukása után, 1794 nyarán szabadult, de a francia forradalom még öt évig tartott. Robert csatlakozott a jakobinusokhoz, és tagja lett a Nemzeti Konventnek. A "Convention nationale" volt a nép forradalmi képviseleti szerve. A konventet a nemzetgyűlés váltotta fel, amely Európa első nemzeti parlamentje volt. A francia forradalom az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1799-es elfogadásával ért véget. A monarchia ezentúl a múlté volt, és a polgárok a jövőben szabad választásokon beleszólhattak országuk fejlődésébe. A francia forradalom Európa hosszú történelmének egyik legjelentősebb eseménye. Hubert Robert a forradalom utáni első békés éveket és a 19. század elejét élte át. 1808-ban, 75 éves korában halt meg szülővárosában, Párizsban.
A francia Hubert Robert festő volt, aki 1733 májusában született Párizsban. Gyermekkoráról sajnos keveset tudunk. Apja állítólag magas rangú párizsi tisztviselő volt. 12 éves korában kezdte meg iskolai tanulmányait az egyetemen, a jezsuita Collège de Navarra-ban, amelyet 1304-ben alapított Navarrai Johanna, a francia király felesége. Itt az ifjú Hubert nemcsak festészetet, hanem logikát, nyelvtant és teológiát is tanult. René-Michel Slodtz francia szobrász lett Hubert kedvenc előadója. Nagy érdeklődéssel követte a különböző perspektívákról szóló magyarázatokat, és folyamatosan javította egy kicsit tovább a rajzait. Azt mondják, hogy Hubert Robert csak Slodtz tanulságos óráinak köszönhetően döntött úgy, hogy festői pályára lép.
A párizsi egyetemen töltött hat év után Rómába ment. Összesen tizenegy évet élt itt, és nagy baráti és ismeretségi kört épített ki. Ezek közé tartozott a kor néhány jelentős művésze, festője és írója. Giovanni Battista Piranesi és Giovanni Paolo Pannini, akik szintén Rómában éltek, valószínűleg különös hatással voltak további fejlődésére. Piranesi metszőként kezdte pályafutását, majd régészként és építészként dolgozott. Pannini viszont egy jól ismert római vedutafestő volt.
Római tartózkodása után Hubert Robert visszatért szülővárosába, Párizsba. 1793-at írtunk, és Hubert a 60. születésnapját ünnepelte a zűrzavaros időkben. Közeledett a francia forradalom nagy terrorja. Az év elején a jakobinus párt tagjai a nyilvánosság szeme láttára guillotinezták ki XVI. Lajos francia királyt. Az egész országban olyan emberek estek áldozatul a véres terrornak, akiket a jakobinusok a forradalom ellenfeleinek tartottak. Robertet ugyanebben az évben bebörtönözték. A párizsi Saint-Pélagie és Saint-Lazare börtönökben tartották fogva. Csak Robespierre bukása után, 1794 nyarán szabadult, de a francia forradalom még öt évig tartott. Robert csatlakozott a jakobinusokhoz, és tagja lett a Nemzeti Konventnek. A "Convention nationale" volt a nép forradalmi képviseleti szerve. A konventet a nemzetgyűlés váltotta fel, amely Európa első nemzeti parlamentje volt. A francia forradalom az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1799-es elfogadásával ért véget. A monarchia ezentúl a múlté volt, és a polgárok a jövőben szabad választásokon beleszólhattak országuk fejlődésébe. A francia forradalom Európa hosszú történelmének egyik legjelentősebb eseménye. Hubert Robert a forradalom utáni első békés éveket és a 19. század elejét élte át. 1808-ban, 75 éves korában halt meg szülővárosában, Párizsban.
Oldal 1 / 6