Genova vibráló sikátoraiban, ahol a reneszánsz árnyai a sarkokban lappangtak, és a barokk fénye pislákolt a levegőben, 1639-ben egy Giovanni Battista Gaulli nevű sztár lépett az élet színpadára. Ismertebb nevén Baciccio, aki új dimenziót adott a művészet világának, és az emberi képzelet határait feszegette.
Baciccia abban az időben nőtt fel, amikor Genova a kulturális és művészeti hatások forrongó olvasztótégelye volt. Olyan festők gyűltek itt össze, mint Rubens és van Dyck, hogy befejezzék remekműveik utolsó simításokat. Baciccia ebben a gazdag környezetben nőtt fel és szívta magába mindenki legjobb tulajdonságait. Tragikus módon azonban családját az 1654-es kegyetlen pestisjárvány kiirtotta. A fiatal Gaulli azonban nem tántorodott el, és olyan művészek munkáiban talált ihletet, mint a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1. A színekkel és stílusokkal való kísérletezés közben felkeltette Pellegrino Peri műkereskedő figyelmét, aki megnyitotta előtte az ajtót Róma végtelen világába. Az Örök Városban Baciccio megismerkedett Gianlorenzo Berninivel, akinek a fiatal művészre gyakorolt hatását nem lehet alábecsülni.
De Baciccio páratlan illúziókeltő tehetsége volt az, ami igazán kiemelte őt. A római Gesù-templomban készült lenyűgöző boltíves freskói voltak művészetének csúcsteljesítményei, amelyeken a néző azt hihette, hogy az égbe néz. A művészet szerelmesei számára, akiknek az a kiváltságuk, hogy egy ilyen remekművet birtokolhatnak művészeti nyomat formájában, olyan, mintha a mennyország egy darabját hoznák be a négy faluk közé. Későbbi éveiben, egy parmai látogatás után, Correggio lenyűgöző mennyezeti freskóitól inspirálva, Baciccio festői megközelítést alkalmazott műveihez, amelyek úgy ragadták meg a nézőt, mint egy szárnyaló tűzijáték. Élete végéig, 1709-ig olyan úttörő maradt, akinek munkássága kiállja az idők próbáját, különösen akkor, ha egy kitűnő művészeti nyomat formájában jelenik meg, amely tovább élteti e csodálatos művész örökségét.
Genova vibráló sikátoraiban, ahol a reneszánsz árnyai a sarkokban lappangtak, és a barokk fénye pislákolt a levegőben, 1639-ben egy Giovanni Battista Gaulli nevű sztár lépett az élet színpadára. Ismertebb nevén Baciccio, aki új dimenziót adott a művészet világának, és az emberi képzelet határait feszegette.
Baciccia abban az időben nőtt fel, amikor Genova a kulturális és művészeti hatások forrongó olvasztótégelye volt. Olyan festők gyűltek itt össze, mint Rubens és van Dyck, hogy befejezzék remekműveik utolsó simításokat. Baciccia ebben a gazdag környezetben nőtt fel és szívta magába mindenki legjobb tulajdonságait. Tragikus módon azonban családját az 1654-es kegyetlen pestisjárvány kiirtotta. A fiatal Gaulli azonban nem tántorodott el, és olyan művészek munkáiban talált ihletet, mint a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1. A színekkel és stílusokkal való kísérletezés közben felkeltette Pellegrino Peri műkereskedő figyelmét, aki megnyitotta előtte az ajtót Róma végtelen világába. Az Örök Városban Baciccio megismerkedett Gianlorenzo Berninivel, akinek a fiatal művészre gyakorolt hatását nem lehet alábecsülni.
De Baciccio páratlan illúziókeltő tehetsége volt az, ami igazán kiemelte őt. A római Gesù-templomban készült lenyűgöző boltíves freskói voltak művészetének csúcsteljesítményei, amelyeken a néző azt hihette, hogy az égbe néz. A művészet szerelmesei számára, akiknek az a kiváltságuk, hogy egy ilyen remekművet birtokolhatnak művészeti nyomat formájában, olyan, mintha a mennyország egy darabját hoznák be a négy faluk közé. Későbbi éveiben, egy parmai látogatás után, Correggio lenyűgöző mennyezeti freskóitól inspirálva, Baciccio festői megközelítést alkalmazott műveihez, amelyek úgy ragadták meg a nézőt, mint egy szárnyaló tűzijáték. Élete végéig, 1709-ig olyan úttörő maradt, akinek munkássága kiállja az idők próbáját, különösen akkor, ha egy kitűnő művészeti nyomat formájában jelenik meg, amely tovább élteti e csodálatos művész örökségét.
Oldal 1 / 1