A 18. századi brit művészeti élet nyüzsgő forgatagában George Garrard (1760 - 1826) neve kezdte megalapozni hírnevét. Munkásságának középpontjában elsősorban az állat-, táj- és portréfestészet állt. A sokoldalú művész azonban a modellezés, a szobrászat, a metszet és a grafika terén is jelentős képességekkel rendelkezett. Állati és emberi figurák modellezőjeként páratlan szenvedéllyel tűnt ki a részletek iránt, ami ma is elevenen él munkáinak kiváló minőségű képzőművészeti nyomatainkon. Garrard számára nem volt idegen korának művészeti világa, hiszen művészcsaládból származott, és származását egészen Marcus Garret Gheeraerts den Jüngeren - I. Erzsébet királynő híres udvari festőjéig vezethette vissza. Miután Joseph Simpson és Sawrey Gilpin mellett tanult, 1778-ban belépett a tekintélyes Royal Academybe, ahol alig három évvel később lovakat és kutyákat ábrázoló, hangulatos festményeivel hívta fel magára a figyelmet. A tájképfestők számára gipszmodellek, különösen szarvasmarhák modelljeinek készítése olyan újítás volt, amelyet szenvedélyesen szeretett volna, és amely oda vezetett, hogy festői és modellezői képességeit ötvözte.
Garrardnak meg volt az a ritka adottsága, hogy a természetet a maga teljes pompájában és sokszínűségében megörökítse műveiben. Ezt tükrözte a lenyűgöző "View of a Brewhouse Yard" című alkotása, amely annyira meggyőző volt, hogy még Sir Joshua Reynolds-t is arra késztette, hogy megrendeljen egy hasonló festményt. Minden egyes ecsetvonása, minden egyes metszete és minden egyes modellje a természeti élet iránti mély csodálatról és megbecsülésről tanúskodott. 1797-ben Garrard jogi védelmet kért az emberi és állati alakokat modellezők munkáinak, és petíciót nyújtott be a Parlamenthez. Erőfeszítései nyomán született meg az 1798-as Models and Busts Act (Modellek és mellszobrokról szóló törvény) - ez a törvény első ízben helyezett a nyomtatáson kívüli más médiumot a brit szerzői jog védelme alá. 1804-től Garrard szinte kizárólag szobrászattal és modellezéssel foglalkozott, bár olajjal és akvarellel is festett. A Királyi Akadémiának évente benyújtott alkotásai - köztük mellszobrok, medalionok, bazreliefek és állatcsoportok - a különböző médiumok és anyagok - legyen az márvány, bronz vagy gipsz - mesteri kezeléséről tanúskodtak.
Kiterjedt életművét, köztük a "The Shearing of Sheep at Woburn in 1804" című főművét, amely 88 portrét tartalmazott a kor mezőgazdasági személyiségeiről, saját maga metszette akvatintával, és ma számos gyűjteményben lóg képzőművészeti nyomatként. 1826. október 8-án reggel George Garrard egy templomban imádkozott családjával, amikor kilehelte a lelkét. Szenvedélye, tehetsége és a művészethez való hozzájárulása George Garrardot minden műnyomatgyűjtemény nélkülözhetetlen alkotójává teszi. A legmagasabb minőségben reprodukált művei megtestesítik a művész fáradhatatlan elkötelezettségét mestersége iránt, és megőrzik örökségét a jövő generációi számára.
A 18. századi brit művészeti élet nyüzsgő forgatagában George Garrard (1760 - 1826) neve kezdte megalapozni hírnevét. Munkásságának középpontjában elsősorban az állat-, táj- és portréfestészet állt. A sokoldalú művész azonban a modellezés, a szobrászat, a metszet és a grafika terén is jelentős képességekkel rendelkezett. Állati és emberi figurák modellezőjeként páratlan szenvedéllyel tűnt ki a részletek iránt, ami ma is elevenen él munkáinak kiváló minőségű képzőművészeti nyomatainkon. Garrard számára nem volt idegen korának művészeti világa, hiszen művészcsaládból származott, és származását egészen Marcus Garret Gheeraerts den Jüngeren - I. Erzsébet királynő híres udvari festőjéig vezethette vissza. Miután Joseph Simpson és Sawrey Gilpin mellett tanult, 1778-ban belépett a tekintélyes Royal Academybe, ahol alig három évvel később lovakat és kutyákat ábrázoló, hangulatos festményeivel hívta fel magára a figyelmet. A tájképfestők számára gipszmodellek, különösen szarvasmarhák modelljeinek készítése olyan újítás volt, amelyet szenvedélyesen szeretett volna, és amely oda vezetett, hogy festői és modellezői képességeit ötvözte.
Garrardnak meg volt az a ritka adottsága, hogy a természetet a maga teljes pompájában és sokszínűségében megörökítse műveiben. Ezt tükrözte a lenyűgöző "View of a Brewhouse Yard" című alkotása, amely annyira meggyőző volt, hogy még Sir Joshua Reynolds-t is arra késztette, hogy megrendeljen egy hasonló festményt. Minden egyes ecsetvonása, minden egyes metszete és minden egyes modellje a természeti élet iránti mély csodálatról és megbecsülésről tanúskodott. 1797-ben Garrard jogi védelmet kért az emberi és állati alakokat modellezők munkáinak, és petíciót nyújtott be a Parlamenthez. Erőfeszítései nyomán született meg az 1798-as Models and Busts Act (Modellek és mellszobrokról szóló törvény) - ez a törvény első ízben helyezett a nyomtatáson kívüli más médiumot a brit szerzői jog védelme alá. 1804-től Garrard szinte kizárólag szobrászattal és modellezéssel foglalkozott, bár olajjal és akvarellel is festett. A Királyi Akadémiának évente benyújtott alkotásai - köztük mellszobrok, medalionok, bazreliefek és állatcsoportok - a különböző médiumok és anyagok - legyen az márvány, bronz vagy gipsz - mesteri kezeléséről tanúskodtak.
Kiterjedt életművét, köztük a "The Shearing of Sheep at Woburn in 1804" című főművét, amely 88 portrét tartalmazott a kor mezőgazdasági személyiségeiről, saját maga metszette akvatintával, és ma számos gyűjteményben lóg képzőművészeti nyomatként. 1826. október 8-án reggel George Garrard egy templomban imádkozott családjával, amikor kilehelte a lelkét. Szenvedélye, tehetsége és a művészethez való hozzájárulása George Garrardot minden műnyomatgyűjtemény nélkülözhetetlen alkotójává teszi. A legmagasabb minőségben reprodukált művei megtestesítik a művész fáradhatatlan elkötelezettségét mestersége iránt, és megőrzik örökségét a jövő generációi számára.
Oldal 1 / 1