Ford Madox Brown brit festő elégedetlenül, szinte duzzadó ajkakkal néz ránk egyik leghíresebb festményéről. "Az utolsó Anglia" (1852-55) című művéhez nemcsak ő maga, hanem második felesége, Emma és kislányuk, Catherine Emily is modellként szolgált. Miközben a szőke lány huncutul kikukucskál a nő háta mögül, és beleharap egy almába, a feleség vágyakozva néz a távolba. A hajó, amelyben ül, ringatózik a hullámokon, esik az eső és hideg van. Dover fehér sziklái lassan eltűnnek a távolban.
Annak érdekében, hogy ezeket a pontos arckifejezéseket ábrázolni tudja, Madox Brown a családját rossz időben kint ültette ki modellnek. Így természetesen rendkívül élethűen tudta visszaadni felesége szomorú arckifejezését. És úgy tűnik, még maga a festő is elvesztette vidámságát az angol esős időben. A festőnek ez a szinte szélsőségesen naturalista és realista ábrázolásra való törekvése közös volt a preraffaelita művészekkel, akik a 19. század közepén nagy port kavartak Angliában. Ez a művészcsoport, amelynek mozgatórugója a festő és költő Dante Gabriel Rossetti volt, műveiben is mindenáron hű akart maradni a természethez, azt minden részletében megfesteni. Ford Madox Ford már korán megmutatta ezt a realisztikus és élethű ábrázolás iránti érdeklődést. Már az 1840-es években holttesteket tanulmányozott a University College Londonban, hogy megismerje az emberi testet, és végül úgy tudja megfesteni, ahogyan az valójában van. Realista festészeti stílusa miatt ezért Adolph Menzel német festőhöz hasonlítják, akit a 19. században a realizmus meghatározó művészének tartanak. Ford Madox Brown történelmi témájú festményeket készített, de korának témáit is megörökítette a vásznon. Mivel ő maga is nagyon szociálisan elkötelezett volt, egyes műveiben kortárs társadalmi problémákkal és gondokkal is foglalkozik.
Ford Madox Brownt szoros, hosszú távú barátság fűzte Dante Gabriel Rossetti-hez. Első házasságából származó legidősebb lánya, Emma Lucy egy ideig a Rossetti családdal élt, és végül Dante bátyjához ment feleségül. Művészileg azonban Ford Madox Brown és Dante Gabriel Rossetti nem mindig értett egyet. 1848-ban Rossetti rövid ideig Ford Madox Brown tanítványa volt, aki festészetet tanított neki. A szabad szellemű Rossetti azonban végül nem tudott megbékélni a Madox Brown által képviselt régi, akadémikus tanítási módszerekkel. A preraffaeliták vezetőjeként Rossetti éppen ezt az akadémikus festészetet utasította el. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy Ford Madox Brown nem csatlakozott ehhez a művészcsoporthoz. Független akart maradni, nem akart manifesztumhoz kötődni, és azt és úgy festeni, amit és ahogyan ő akart. Madox Brown azonban átvette a preraffaelitáktól az élénken ragyogó színek használatát.
Ford Madox Brown brit festő elégedetlenül, szinte duzzadó ajkakkal néz ránk egyik leghíresebb festményéről. "Az utolsó Anglia" (1852-55) című művéhez nemcsak ő maga, hanem második felesége, Emma és kislányuk, Catherine Emily is modellként szolgált. Miközben a szőke lány huncutul kikukucskál a nő háta mögül, és beleharap egy almába, a feleség vágyakozva néz a távolba. A hajó, amelyben ül, ringatózik a hullámokon, esik az eső és hideg van. Dover fehér sziklái lassan eltűnnek a távolban.
Annak érdekében, hogy ezeket a pontos arckifejezéseket ábrázolni tudja, Madox Brown a családját rossz időben kint ültette ki modellnek. Így természetesen rendkívül élethűen tudta visszaadni felesége szomorú arckifejezését. És úgy tűnik, még maga a festő is elvesztette vidámságát az angol esős időben. A festőnek ez a szinte szélsőségesen naturalista és realista ábrázolásra való törekvése közös volt a preraffaelita művészekkel, akik a 19. század közepén nagy port kavartak Angliában. Ez a művészcsoport, amelynek mozgatórugója a festő és költő Dante Gabriel Rossetti volt, műveiben is mindenáron hű akart maradni a természethez, azt minden részletében megfesteni. Ford Madox Ford már korán megmutatta ezt a realisztikus és élethű ábrázolás iránti érdeklődést. Már az 1840-es években holttesteket tanulmányozott a University College Londonban, hogy megismerje az emberi testet, és végül úgy tudja megfesteni, ahogyan az valójában van. Realista festészeti stílusa miatt ezért Adolph Menzel német festőhöz hasonlítják, akit a 19. században a realizmus meghatározó művészének tartanak. Ford Madox Brown történelmi témájú festményeket készített, de korának témáit is megörökítette a vásznon. Mivel ő maga is nagyon szociálisan elkötelezett volt, egyes műveiben kortárs társadalmi problémákkal és gondokkal is foglalkozik.
Ford Madox Brownt szoros, hosszú távú barátság fűzte Dante Gabriel Rossetti-hez. Első házasságából származó legidősebb lánya, Emma Lucy egy ideig a Rossetti családdal élt, és végül Dante bátyjához ment feleségül. Művészileg azonban Ford Madox Brown és Dante Gabriel Rossetti nem mindig értett egyet. 1848-ban Rossetti rövid ideig Ford Madox Brown tanítványa volt, aki festészetet tanított neki. A szabad szellemű Rossetti azonban végül nem tudott megbékélni a Madox Brown által képviselt régi, akadémikus tanítási módszerekkel. A preraffaeliták vezetőjeként Rossetti éppen ezt az akadémikus festészetet utasította el. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy Ford Madox Brown nem csatlakozott ehhez a művészcsoporthoz. Független akart maradni, nem akart manifesztumhoz kötődni, és azt és úgy festeni, amit és ahogyan ő akart. Madox Brown azonban átvette a preraffaelitáktól az élénken ragyogó színek használatát.
Oldal 1 / 3