A kora reggeli köd még mindig az Elba menti rétek fölött lebeg, amikor Ernst Ferdinand Oehme festő a szászországi Svájc idilli tájaira lép. Az 1797. április 23-án Drezdában született Oehme művészi tehetsége éppoly sokoldalú, mint amilyen kifejező volt, így a német romantika egyik legjellegzetesebb képviselője. Első autodidakta próbálkozásai után 1819-ben felvételt nyert a neves drezdai művészeti akadémiára. Ez volt a kezdete annak a művészi útnak, amely döntő hatással volt kora esztétikájára. Ugyanebben az évben Oehme a norvég festőművész Johan Christian Dahl tanítványa lett, aki koppenhágai tanulmányai után Drezdába került. Dahl volt az, aki bemutatta Oehme-t barátjának, Caspar David Friedrich-nek, generációjának egyik legbefolyásosabb festőjének. Friedrich látomásos elképzeléseitől inspirálva és tanítványával, Johann August Heinrichgel szoros eszmecserét folytatva Oehme intenzíven tanulmányozni kezdte a Drezda környéki természetet. A természetbe költözött, felfedezte a szászországi Svájc vadonját, és a látottakat lenyűgöző festményekbe, például a "Waldinneres" (1822) című művébe foglalta.
Oehme már pályája elején meglepte a művészvilágot. Az 1821-es akadémiai kiállításon mutatta be a "Katedrális télen" című festményét, amely szerzeteseket ábrázolt, amint a téli éjszaka hóesésében egy gótikus templom felé igyekeznek. Szinte hallani lehetett a szél suttogását és látni a pislákoló gyertyafényt a főoltárnál. Friedrich hatása érezhető ezen a művön, különösen, ha összehasonlítjuk Friedrich Apátság a tölgyerdőben (1809/1810) című művével. De Oehme nemcsak tanítvány volt, hanem újító is. Az 1830-as években kezdett elszakadni Friedrich hatásától, és egy realisztikusabb és kevésbé szimbolizmussal átitatott tájábrázolást alakított ki. Oehme 1855-ben halt meg Drezdában, sírja a Régi Annen temetőben található Drezda déli külvárosában. Nemcsak egy fiút, Erwint hagyott hátra, aki szintén festő lett, hanem egy művészi örökséget is, amely a mai napig tart. Művészeti nyomatok készítésére szakosodott vállalatként büszkén reprodukáljuk Ernst Ferdinand Oehme műveit. A színek aprólékos reprodukálása, a részletek pontos visszaadása mind-mind e nagyszerű művész szellemének és készségének tiszteletére szolgál. Minden általunk készített nyomaton a német romantika varázsát és misztikumát fogja érezni, mintha maga is a szászországi Svájc tájain sétálna.
A kora reggeli köd még mindig az Elba menti rétek fölött lebeg, amikor Ernst Ferdinand Oehme festő a szászországi Svájc idilli tájaira lép. Az 1797. április 23-án Drezdában született Oehme művészi tehetsége éppoly sokoldalú, mint amilyen kifejező volt, így a német romantika egyik legjellegzetesebb képviselője. Első autodidakta próbálkozásai után 1819-ben felvételt nyert a neves drezdai művészeti akadémiára. Ez volt a kezdete annak a művészi útnak, amely döntő hatással volt kora esztétikájára. Ugyanebben az évben Oehme a norvég festőművész Johan Christian Dahl tanítványa lett, aki koppenhágai tanulmányai után Drezdába került. Dahl volt az, aki bemutatta Oehme-t barátjának, Caspar David Friedrich-nek, generációjának egyik legbefolyásosabb festőjének. Friedrich látomásos elképzeléseitől inspirálva és tanítványával, Johann August Heinrichgel szoros eszmecserét folytatva Oehme intenzíven tanulmányozni kezdte a Drezda környéki természetet. A természetbe költözött, felfedezte a szászországi Svájc vadonját, és a látottakat lenyűgöző festményekbe, például a "Waldinneres" (1822) című művébe foglalta.
Oehme már pályája elején meglepte a művészvilágot. Az 1821-es akadémiai kiállításon mutatta be a "Katedrális télen" című festményét, amely szerzeteseket ábrázolt, amint a téli éjszaka hóesésében egy gótikus templom felé igyekeznek. Szinte hallani lehetett a szél suttogását és látni a pislákoló gyertyafényt a főoltárnál. Friedrich hatása érezhető ezen a művön, különösen, ha összehasonlítjuk Friedrich Apátság a tölgyerdőben (1809/1810) című művével. De Oehme nemcsak tanítvány volt, hanem újító is. Az 1830-as években kezdett elszakadni Friedrich hatásától, és egy realisztikusabb és kevésbé szimbolizmussal átitatott tájábrázolást alakított ki. Oehme 1855-ben halt meg Drezdában, sírja a Régi Annen temetőben található Drezda déli külvárosában. Nemcsak egy fiút, Erwint hagyott hátra, aki szintén festő lett, hanem egy művészi örökséget is, amely a mai napig tart. Művészeti nyomatok készítésére szakosodott vállalatként büszkén reprodukáljuk Ernst Ferdinand Oehme műveit. A színek aprólékos reprodukálása, a részletek pontos visszaadása mind-mind e nagyszerű művész szellemének és készségének tiszteletére szolgál. Minden általunk készített nyomaton a német romantika varázsát és misztikumát fogja érezni, mintha maga is a szászországi Svájc tájain sétálna.
Oldal 1 / 1