Edward Reginald Frampton, a festőmester, a brit impresszionizmus korszakában időzött, és mély nyomokat hagyott a művészeti örökség homokjában. Az 1870-ben, a viktoriánus korszak rohanó esztétikája közepette született művészi vénáját alakította. Frampton képességei azonban nem korlátozódtak arra, amit ecsettel vászonra vitt. Inkább kiterjedtek az ólomüveg művészetére is, egy olyan mesterségre, amelyet valószínűleg apjától, Edward Framptontól örökölt. Tájképfestőként való kezdeteire a természet festői esztétikája volt hatással. Miután visszatért Franciaországból és Olaszországból, ahol valószínűleg felfedezte a francia szimbolizmust, Frampton az emberi alak ábrázolásában találta meg igazi szenvedélyét. Ihletet merített Sir Edward Burne Jones műveiből, az olasz primitív festészetből és az angliai preraffaelita dizájnból, valamint Pierre Puvis de Chavannes kompozícióiból. Frampton stílusa olyan egyedi keverékké fejlődött, amely a különböző hatásokat magába olvasztotta, és valami teljesen sajátossá formálta. Frampton stílusát jelzi műveinek egyedi megvilágítása, amely az erős fény és a cseppárnyékok szinte teljes hiányát mutatja. Míg egy kevésbé képzett művésznél ez a kezelés gyengeséget vagy meghatározatlanságot okozhatna, Frampton munkáiban nagyon is konkrét célt szolgált. Diffúz világítása, amely meglehetősen visszafogott és finom, olyan síkszerű hatást kíván létrehozni, amely hozzájárul kompozícióinak nyugodt és méltóságteljes derűjéhez.
Ennek a művészeti szakasznak figyelemre méltó példája egy nagyméretű tábla, amely Szent Brendán legendájának egy jelenetét ábrázolja. Szent Brendán és Iskarióti Júdás találkozását egy jéghegyen Frampton elfeledett remekművek minőségét idéző módon ábrázolta. Edward Reginald Frampton, a rendkívüli finomsággal és leleményességgel megáldott művész 1923. november 4-én halt meg Párizsban. Öröksége azonban ma is él, nemcsak eredeti műveiben, hanem azokban a művészi grafikákban is, amelyek a művészetkedvelők új generációja számára is hozzáférhetővé teszik munkásságát. Az ilyen nyomatok több mint egyszerű reprodukciók; tisztelgés az olyan művészek művészi zsenialitása és páratlan tehetsége előtt, mint Edward Reginald Frampton. Ezeken keresztül minden tekintetben tisztelegnek egyedi stílusa, finom fény- és árnyékérzéke, valamint az emberi alak szépségének és egy jelenet hangulatának megragadására való képessége előtt.
Edward Reginald Frampton, a festőmester, a brit impresszionizmus korszakában időzött, és mély nyomokat hagyott a művészeti örökség homokjában. Az 1870-ben, a viktoriánus korszak rohanó esztétikája közepette született művészi vénáját alakította. Frampton képességei azonban nem korlátozódtak arra, amit ecsettel vászonra vitt. Inkább kiterjedtek az ólomüveg művészetére is, egy olyan mesterségre, amelyet valószínűleg apjától, Edward Framptontól örökölt. Tájképfestőként való kezdeteire a természet festői esztétikája volt hatással. Miután visszatért Franciaországból és Olaszországból, ahol valószínűleg felfedezte a francia szimbolizmust, Frampton az emberi alak ábrázolásában találta meg igazi szenvedélyét. Ihletet merített Sir Edward Burne Jones műveiből, az olasz primitív festészetből és az angliai preraffaelita dizájnból, valamint Pierre Puvis de Chavannes kompozícióiból. Frampton stílusa olyan egyedi keverékké fejlődött, amely a különböző hatásokat magába olvasztotta, és valami teljesen sajátossá formálta. Frampton stílusát jelzi műveinek egyedi megvilágítása, amely az erős fény és a cseppárnyékok szinte teljes hiányát mutatja. Míg egy kevésbé képzett művésznél ez a kezelés gyengeséget vagy meghatározatlanságot okozhatna, Frampton munkáiban nagyon is konkrét célt szolgált. Diffúz világítása, amely meglehetősen visszafogott és finom, olyan síkszerű hatást kíván létrehozni, amely hozzájárul kompozícióinak nyugodt és méltóságteljes derűjéhez.
Ennek a művészeti szakasznak figyelemre méltó példája egy nagyméretű tábla, amely Szent Brendán legendájának egy jelenetét ábrázolja. Szent Brendán és Iskarióti Júdás találkozását egy jéghegyen Frampton elfeledett remekművek minőségét idéző módon ábrázolta. Edward Reginald Frampton, a rendkívüli finomsággal és leleményességgel megáldott művész 1923. november 4-én halt meg Párizsban. Öröksége azonban ma is él, nemcsak eredeti műveiben, hanem azokban a művészi grafikákban is, amelyek a művészetkedvelők új generációja számára is hozzáférhetővé teszik munkásságát. Az ilyen nyomatok több mint egyszerű reprodukciók; tisztelgés az olyan művészek művészi zsenialitása és páratlan tehetsége előtt, mint Edward Reginald Frampton. Ezeken keresztül minden tekintetben tisztelegnek egyedi stílusa, finom fény- és árnyékérzéke, valamint az emberi alak szépségének és egy jelenet hangulatának megragadására való képessége előtt.
Oldal 1 / 1