A reneszánsz a szélsőségek kora volt. Az egyén felfedezése mellett a pompa féktelen fitogtatása, a hatalom és az erőszak imádata jellemezte. Az itáliai városállamokban, mint Róma, Firenze és Milánó, az ember és a természet új felfogása alakult ki, amely a festészet, az építészet és a szobrászat időtlen remekműveiben jutott kifejezésre. A zseni, akit nem kötöttek konvenciók vagy szabályok, formálta a képzeletet. A művészet azonban mindig is a hatalomhoz és az ugyancsak határtalan erőszakhoz kapcsolódott. Leonardo da Vinci új művészeti stílust fejlesztett ki, túllépett a korabeli technológia korlátain, de új fegyverrendszereket is kidolgozott, amelyeket az olaszországi felsőbbrendűségért folytatott brutális háborúkban használtak. Nicolo Machiavelli a reneszánsz ember ideáltípusát alkotta meg a hatalomról szóló kézikönyvével, az Il Principéval. De a reneszánsz életöröm felett mindig ott lebegett egy egzisztenciális fenyegetés: a fekete halál, a pestis.
Domenico Ghirlandaio a reneszánsz művészeti rendszerhez tartozik, és életében Firenze egyik leghíresebb festője és freskótervezője volt. Az ifjú MŰVÉSZ1 1487-ben, tizenhárom évesen lépett be Domenico di Tommaso Curradi di Doffo Bigordi mester műhelyébe, ahogyan teljes nevén hívták, 1487-ben. A sikeres művésztől tanulta meg a festészet alapjait és a mozaikok tervezését. Ghirlandaio eredetileg aranyművesnek készült, de végül csatlakozott az ARTISTREPLEPLACE2 művészeti műhelyéhez, hogy festészetet és mozaikokat tanuljon. Ezután önálló vállalkozó lett, és egyre több megbízást kapott Firenze legmagasabb társadalmi köreitől. A festmények és freskók festője rendkívül termékenynek bizonyult, és számos műalkotást készített magán- és egyházi megrendelők számára. Motívumai szakrális és profán témákat mutatnak, és nagy hangsúlyt fektet a reneszánsz társadalmi életre. Korának egyik legpontosabb megfigyelőjeként és krónikásaként tartották számon. A művészeti csúcspontok a két szakrális épület díszítésére kapott megbízások voltak: A Santa Maria Novella-templom Firenzében és a Sixtus-kápolna a Vatikánban. Ahogy a reneszánszban szokás volt, a művész a szent falfestményeken megörökítette pártfogóját és mecénását, akiket a bibliai ábrázolásokba beépítve istenivé magasztaltak. 1485 és 1490 között Ghirlandaio a Mária-ciklust és két másik freskóját firenzei magánkápolnákban valósította meg. A falfestményeken a Medici családnak hódolt, amelynek tagjai az Istenanya körébe vonultak. 1481-ben és 1482-ben a pápa megbízásából részben ő díszítette a Sixtus-kápolna falait az Apostolok hívása című művével. A firenzei San Marcóban található Utolsó vacsora ábrázolása közvetlen mintául szolgált Leonardo Da Vinci variációjához.
44 éves korában, művészi karrierje csúcsán Ghirlandaio áldozatul esett kora átkának. Az 1494-ben Firenzét sújtó és elnéptelenedő pestisjárvány következtében halt meg.
A reneszánsz a szélsőségek kora volt. Az egyén felfedezése mellett a pompa féktelen fitogtatása, a hatalom és az erőszak imádata jellemezte. Az itáliai városállamokban, mint Róma, Firenze és Milánó, az ember és a természet új felfogása alakult ki, amely a festészet, az építészet és a szobrászat időtlen remekműveiben jutott kifejezésre. A zseni, akit nem kötöttek konvenciók vagy szabályok, formálta a képzeletet. A művészet azonban mindig is a hatalomhoz és az ugyancsak határtalan erőszakhoz kapcsolódott. Leonardo da Vinci új művészeti stílust fejlesztett ki, túllépett a korabeli technológia korlátain, de új fegyverrendszereket is kidolgozott, amelyeket az olaszországi felsőbbrendűségért folytatott brutális háborúkban használtak. Nicolo Machiavelli a reneszánsz ember ideáltípusát alkotta meg a hatalomról szóló kézikönyvével, az Il Principéval. De a reneszánsz életöröm felett mindig ott lebegett egy egzisztenciális fenyegetés: a fekete halál, a pestis.
Domenico Ghirlandaio a reneszánsz művészeti rendszerhez tartozik, és életében Firenze egyik leghíresebb festője és freskótervezője volt. Az ifjú MŰVÉSZ1 1487-ben, tizenhárom évesen lépett be Domenico di Tommaso Curradi di Doffo Bigordi mester műhelyébe, ahogyan teljes nevén hívták, 1487-ben. A sikeres művésztől tanulta meg a festészet alapjait és a mozaikok tervezését. Ghirlandaio eredetileg aranyművesnek készült, de végül csatlakozott az ARTISTREPLEPLACE2 művészeti műhelyéhez, hogy festészetet és mozaikokat tanuljon. Ezután önálló vállalkozó lett, és egyre több megbízást kapott Firenze legmagasabb társadalmi köreitől. A festmények és freskók festője rendkívül termékenynek bizonyult, és számos műalkotást készített magán- és egyházi megrendelők számára. Motívumai szakrális és profán témákat mutatnak, és nagy hangsúlyt fektet a reneszánsz társadalmi életre. Korának egyik legpontosabb megfigyelőjeként és krónikásaként tartották számon. A művészeti csúcspontok a két szakrális épület díszítésére kapott megbízások voltak: A Santa Maria Novella-templom Firenzében és a Sixtus-kápolna a Vatikánban. Ahogy a reneszánszban szokás volt, a művész a szent falfestményeken megörökítette pártfogóját és mecénását, akiket a bibliai ábrázolásokba beépítve istenivé magasztaltak. 1485 és 1490 között Ghirlandaio a Mária-ciklust és két másik freskóját firenzei magánkápolnákban valósította meg. A falfestményeken a Medici családnak hódolt, amelynek tagjai az Istenanya körébe vonultak. 1481-ben és 1482-ben a pápa megbízásából részben ő díszítette a Sixtus-kápolna falait az Apostolok hívása című művével. A firenzei San Marcóban található Utolsó vacsora ábrázolása közvetlen mintául szolgált Leonardo Da Vinci variációjához.
44 éves korában, művészi karrierje csúcsán Ghirlandaio áldozatul esett kora átkának. Az 1494-ben Firenzét sújtó és elnéptelenedő pestisjárvány következtében halt meg.
Oldal 1 / 3