Charles Willson Peale valójában mindig is egy mesterséget akart gyakorolni. A 18. századi Észak-Amerikában például nyergek készítésével és órák javításával próbálkozott. De egyik sem felelt meg neki. Amikor a festészettel kezdett foglalkozni, még mindig tiszta mesterségként fogta fel, és harmadszorra is meg akarta próbálni. Hamarosan kiderült azonban, hogy Charles Willson Peale-nek született tehetsége van a portréfestéshez. Több volt, mint puszta mesterség, hogy ismert személyiségeket rajzolt. Ebben fejezte ki művészi érzékenységét. A korai éveit először az John Singleton-Copley-nál töltötte gyakornokként. Itt tanulta meg azokat az alapvető technikákat, amelyeket később arra használt, hogy az általa egy napon megformált embereknek a leghitelesebb és fenségesen méltóságteljes megjelenést kölcsönözze.
A 18. századi amerikai forradalom viharos időszaka, amelyet Charles Willson Peale nagy érdeklődéssel követett, egy sor találkozáshoz és találkozáshoz segítette hozzá híres hadvezérekkel, politikusokkal és az Egyesült Államok későbbi elnökeivel. Mielőtt azonban az 1770-es években olyan nagyságokat, mint Thomas Jefferson és Benjamin Franklin, festményeken örökítette meg a jövő nemzedékei számára, Angliába ment, hogy Benjamin Westnél tanuljon. Peale nagy hatással volt rá, mivel az utóbbi teljesen megtanította magát festeni. Benjamin West kreativitása révén az egyik első amerikai festő lett, aki Angliában nevet szerzett magának. West úgy vélte, hogy a portréfestészet lényege, hogy az emberi szépség teljes mértékben kifejeződjön a festményen. Az, hogy hogyan tudta a nyers tehetségét a kézművesség terén e magas színvonalra fejleszteni, arra késztette Peale-t, hogy Westnél tanuljon.
Az igazi nagyság kegyelmének ábrázolása Pealnek akkor talán George Washington ma is híres portréjával sikerült a legjobban. Később, miután kiteljesedett portréfestői karrierje, Philadelphiába költözött, ahol ingatlant vásárolt. Belfield Estate-nek keresztelte el. Ott alkotói pályája vége felé a tájképfestészetnek szentelte magát. A rajta álló ház ma Charles Willson Peale House néven ismert, és az Egyesült Államokban nemzeti történelmi műemlék.
Charles Willson Peale valójában mindig is egy mesterséget akart gyakorolni. A 18. századi Észak-Amerikában például nyergek készítésével és órák javításával próbálkozott. De egyik sem felelt meg neki. Amikor a festészettel kezdett foglalkozni, még mindig tiszta mesterségként fogta fel, és harmadszorra is meg akarta próbálni. Hamarosan kiderült azonban, hogy Charles Willson Peale-nek született tehetsége van a portréfestéshez. Több volt, mint puszta mesterség, hogy ismert személyiségeket rajzolt. Ebben fejezte ki művészi érzékenységét. A korai éveit először az John Singleton-Copley-nál töltötte gyakornokként. Itt tanulta meg azokat az alapvető technikákat, amelyeket később arra használt, hogy az általa egy napon megformált embereknek a leghitelesebb és fenségesen méltóságteljes megjelenést kölcsönözze.
A 18. századi amerikai forradalom viharos időszaka, amelyet Charles Willson Peale nagy érdeklődéssel követett, egy sor találkozáshoz és találkozáshoz segítette hozzá híres hadvezérekkel, politikusokkal és az Egyesült Államok későbbi elnökeivel. Mielőtt azonban az 1770-es években olyan nagyságokat, mint Thomas Jefferson és Benjamin Franklin, festményeken örökítette meg a jövő nemzedékei számára, Angliába ment, hogy Benjamin Westnél tanuljon. Peale nagy hatással volt rá, mivel az utóbbi teljesen megtanította magát festeni. Benjamin West kreativitása révén az egyik első amerikai festő lett, aki Angliában nevet szerzett magának. West úgy vélte, hogy a portréfestészet lényege, hogy az emberi szépség teljes mértékben kifejeződjön a festményen. Az, hogy hogyan tudta a nyers tehetségét a kézművesség terén e magas színvonalra fejleszteni, arra késztette Peale-t, hogy Westnél tanuljon.
Az igazi nagyság kegyelmének ábrázolása Pealnek akkor talán George Washington ma is híres portréjával sikerült a legjobban. Később, miután kiteljesedett portréfestői karrierje, Philadelphiába költözött, ahol ingatlant vásárolt. Belfield Estate-nek keresztelte el. Ott alkotói pályája vége felé a tájképfestészetnek szentelte magát. A rajta álló ház ma Charles Willson Peale House néven ismert, és az Egyesült Államokban nemzeti történelmi műemlék.
Oldal 1 / 2