Charles Bird Kinget még életében széles körben elismert és csodált portréfestőként tartották számon az Amerikai Egyesült Államokban. 1785. szeptember 26-án született a Rhode Island-i Newportban. 1862-ben, március 18-án halt meg Washingtonban. Klasszikus festészeti képzésben részesült, amely már 15 évesen a New York-i Edward Savage-hoz vezetett. Itt tanulta meg fiatalon az akkoriban nagy tiszteletnek örvendő portréfestés mesterségét, amely az elkövetkező években művészi kozmoszának meghatározó eleme lett. Tanulóéveinek másik állomása a londoni Royal Academy of Arts volt, ahol hét évig tanult nem másnál, mint az Benjamin West-nél.
1812-ben visszatért hazájába, az Egyesült Államokba, és végül Washingtonban telepedett le. Sok kortárs művésztársához hasonlóan Charles Bird Kingnek is rá kellett jönnie, hogy a festészet csak akkor alkalmas megélhetési eszköznek, ha a megrendelésekre van kereslet. És abban az időben a portrékra nagy volt a kereslet az amerikai fővárosban. King tudta, hogyan teremtsen kapcsolatot az Egyesült Államok fővárosában élő méltóságokkal és politikusokkal, hogy portréfestőként jól meg tudjon élni. Ezen a területen készült munkái különösen konkrét ecsetkezelésükkel ragadnak meg. Ez azonban a korban szokatlan színintenzitással együtt olyan viralitással ruházza fel a portrékat, hogy minden egyes portré egy-egy kis remekműnek tűnik. Külön kiemelendő, hogy King az amerikai őslakosok fontos, sőt mellékes képviselőit ábrázolja; a több mint 140 művet számláló mű nagyrészt Thomas McKenney megbízásából készült, aki meg akarta őrizni az amerikai őslakosok örökségét. Elég szerencsétlen azonban, hogy Charles Bird King ennyire elkötelezett volt a portréfestészet iránt. Kevés festménye, amelyek elsősorban a zsánerfestészetnek tulajdoníthatók vagy csendéletnek minősülnek, azt sugallják, hogy művészetének nagy képviselője dolgozott itt. Eltéveszthetetlenül hatottak rájuk az elmúlt korok flamand és holland mesterei, akiknek művészetével biztosan kapcsolatba került európai tartózkodása során. A részletekre való odafigyelésüket még fokozza King szokatlan színhasználata, amitől a művek a mai napig nagyon modernnek, anakronizmusnak tűnnek.
Charles Bird Kinget még életében széles körben elismert és csodált portréfestőként tartották számon az Amerikai Egyesült Államokban. 1785. szeptember 26-án született a Rhode Island-i Newportban. 1862-ben, március 18-án halt meg Washingtonban. Klasszikus festészeti képzésben részesült, amely már 15 évesen a New York-i Edward Savage-hoz vezetett. Itt tanulta meg fiatalon az akkoriban nagy tiszteletnek örvendő portréfestés mesterségét, amely az elkövetkező években művészi kozmoszának meghatározó eleme lett. Tanulóéveinek másik állomása a londoni Royal Academy of Arts volt, ahol hét évig tanult nem másnál, mint az Benjamin West-nél.
1812-ben visszatért hazájába, az Egyesült Államokba, és végül Washingtonban telepedett le. Sok kortárs művésztársához hasonlóan Charles Bird Kingnek is rá kellett jönnie, hogy a festészet csak akkor alkalmas megélhetési eszköznek, ha a megrendelésekre van kereslet. És abban az időben a portrékra nagy volt a kereslet az amerikai fővárosban. King tudta, hogyan teremtsen kapcsolatot az Egyesült Államok fővárosában élő méltóságokkal és politikusokkal, hogy portréfestőként jól meg tudjon élni. Ezen a területen készült munkái különösen konkrét ecsetkezelésükkel ragadnak meg. Ez azonban a korban szokatlan színintenzitással együtt olyan viralitással ruházza fel a portrékat, hogy minden egyes portré egy-egy kis remekműnek tűnik. Külön kiemelendő, hogy King az amerikai őslakosok fontos, sőt mellékes képviselőit ábrázolja; a több mint 140 művet számláló mű nagyrészt Thomas McKenney megbízásából készült, aki meg akarta őrizni az amerikai őslakosok örökségét. Elég szerencsétlen azonban, hogy Charles Bird King ennyire elkötelezett volt a portréfestészet iránt. Kevés festménye, amelyek elsősorban a zsánerfestészetnek tulajdoníthatók vagy csendéletnek minősülnek, azt sugallják, hogy művészetének nagy képviselője dolgozott itt. Eltéveszthetetlenül hatottak rájuk az elmúlt korok flamand és holland mesterei, akiknek művészetével biztosan kapcsolatba került európai tartózkodása során. A részletekre való odafigyelésüket még fokozza King szokatlan színhasználata, amitől a művek a mai napig nagyon modernnek, anakronizmusnak tűnnek.
Oldal 1 / 3