Carl Morgenstern gyakorlatilag beleszületett a művészvilágba, édesapja, Johann Friedrich Morgenstern ismert frankfurti táj- és építészeti festő, képrestaurátor volt, apja pedig - az őt megelőző generációkhoz hasonlóan - templomfestőként is tevékenykedett. A családnak még egy könyve is van, amelyben 1800 óta a családtagok képeit és rajzait rögzítették. Beleértve Carlét is, aki gyermek- és tinédzserként az apjától tanult festeni és rajzolni.
Morgenstern 21 éves korában Frankfurt am Mainból Münchenbe költözött, ahol Carl Rottmann tájképfestőtől vett órákat. A legmélyebb inspirációt azonban az utazásokból meríti, különösen Olaszország inspirálja, ahol három évig él tanulmányi céllal. Ellátogat Rómába, Pompejibe, Nápolyba, az Amalfi-partra és Szicíliába, és továbbra is lenyűgözik a tenger és az ég kék tónusai. Rövid hollandiai, franciaországi és svájci utazásai is inspirálóan hatnak műveire. A 18. századi, régimódi stílusban festő családi hagyományokkal ellentétben Carl a romantikának szentelte magát. Romantikus, fényben gazdag tájképei miatt kapta az "italianista" nevet, olaszos vázlatai és festményei pedig híressé tették. Más német tájképfestőkkel, például Jakob Fürchtegott Dielmannal, Richard Freseniusszal és Josefine Schalkkal való barátsága miatt Morgensternt gyakran a kronbergi festőkolóniához, Németország egyik legkorábbi művésztelepéhez sorolják. Olaszországból visszatért hazájába, és főleg haláláig ott maradt. Egyre inkább a városnak és környékének szentelte magát; egyik legfontosabb műve az 1850-ben készült "Frankfurt am Main látképe nyugatról", amelyet a szenátus megbízásából készített. A Rajna és a Taunus-hegység motívumai is gyakran megjelennek művein. A hagyományosabb stílusokhoz és motívumokhoz való visszatérésének oka lehetett a családi hagyomány, de valószínűbb, hogy a kor ízlésének akart megfelelni és megélni. Műveit kedvezően fogadták, és 1866-ban professzori címet kapott. Az eladási számok tekintetében is felülmúlta elődeit.
Carl Morgenstern 81 éves korában halt meg szülővárosában, és díszsírhelyet kapott a frankfurti főtemetőben. Számos műve ma magántulajdonban van, az 1850-ben készült frankfurti festmény a Bethmann bankárcsalád tulajdona. Eduard Souchay politikus kérésére készített róla egy kis másolatot, amely ma a Städelsche Kunstinstitutban található. A családi hagyomány szerint a festődinasztia folytatódott, és fia, Friedrich Ernst is festő lett. Carl a 19. század egyik legjelentősebb frankfurti (táj)festője.
Carl Morgenstern gyakorlatilag beleszületett a művészvilágba, édesapja, Johann Friedrich Morgenstern ismert frankfurti táj- és építészeti festő, képrestaurátor volt, apja pedig - az őt megelőző generációkhoz hasonlóan - templomfestőként is tevékenykedett. A családnak még egy könyve is van, amelyben 1800 óta a családtagok képeit és rajzait rögzítették. Beleértve Carlét is, aki gyermek- és tinédzserként az apjától tanult festeni és rajzolni.
Morgenstern 21 éves korában Frankfurt am Mainból Münchenbe költözött, ahol Carl Rottmann tájképfestőtől vett órákat. A legmélyebb inspirációt azonban az utazásokból meríti, különösen Olaszország inspirálja, ahol három évig él tanulmányi céllal. Ellátogat Rómába, Pompejibe, Nápolyba, az Amalfi-partra és Szicíliába, és továbbra is lenyűgözik a tenger és az ég kék tónusai. Rövid hollandiai, franciaországi és svájci utazásai is inspirálóan hatnak műveire. A 18. századi, régimódi stílusban festő családi hagyományokkal ellentétben Carl a romantikának szentelte magát. Romantikus, fényben gazdag tájképei miatt kapta az "italianista" nevet, olaszos vázlatai és festményei pedig híressé tették. Más német tájképfestőkkel, például Jakob Fürchtegott Dielmannal, Richard Freseniusszal és Josefine Schalkkal való barátsága miatt Morgensternt gyakran a kronbergi festőkolóniához, Németország egyik legkorábbi művésztelepéhez sorolják. Olaszországból visszatért hazájába, és főleg haláláig ott maradt. Egyre inkább a városnak és környékének szentelte magát; egyik legfontosabb műve az 1850-ben készült "Frankfurt am Main látképe nyugatról", amelyet a szenátus megbízásából készített. A Rajna és a Taunus-hegység motívumai is gyakran megjelennek művein. A hagyományosabb stílusokhoz és motívumokhoz való visszatérésének oka lehetett a családi hagyomány, de valószínűbb, hogy a kor ízlésének akart megfelelni és megélni. Műveit kedvezően fogadták, és 1866-ban professzori címet kapott. Az eladási számok tekintetében is felülmúlta elődeit.
Carl Morgenstern 81 éves korában halt meg szülővárosában, és díszsírhelyet kapott a frankfurti főtemetőben. Számos műve ma magántulajdonban van, az 1850-ben készült frankfurti festmény a Bethmann bankárcsalád tulajdona. Eduard Souchay politikus kérésére készített róla egy kis másolatot, amely ma a Städelsche Kunstinstitutban található. A családi hagyomány szerint a festődinasztia folytatódott, és fia, Friedrich Ernst is festő lett. Carl a 19. század egyik legjelentősebb frankfurti (táj)festője.
Oldal 1 / 1