Alfred Dedreux, született Pierre de Dreux 1810. május 23-án Párizsban, neves francia festő, aki 1860. március 5-én bekövetkezett haláláig ugyanebben a városban élt és dolgozott. A lovakról készített portréiról híres Dedreux-t a 19. századi párizsi szalonok művészeti köreiben figyelemre méltó művészként ismerték el, később pedig III. Napóleon császár udvari festőjeként dolgozott. Művei, különösen lóportréi ma is nagy keresletnek örvendenek a műnyomatok kedvelői körében. Dedreux Pierre-Anne Dedreux építész, a későbbi Prix de Rome győztesének fiaként született. Művészileg tehetséges családban nőtt fel. Nagybátyja ARTISTREPLEPLACE0 festőművész volt, nővére, Louise Marie Becq de Fouquières pedig kiváló festő. 1817 és 1819 között Dedreux édesanyjával és fiatalabb nővérével, Thérèse-Elisabeth-tel együtt meglátogatta apját, aki akkoriban Rómában élt. Párizsba való visszatérése után folytatta művészi pályafutását.
Dedreux-ra nagy hatással volt a család közeli barátja, Theodore Gericault. Dedreux mindössze 13 éves korában készítette el az "Un maquignon" című rajzot, amely ma a Louvre-ban látható, és részben Géricault "Cheval Cauchois" című művén alapul. Géricault 1818-ban ábrázolta a fiatal Dedreux-t és nővérét, Élisabeth-t. Dedreux hivatalos festői képzését először nagybátyjától, majd később az Léon Cogniet-től kapta. Képzése után Dedreux művészi tevékenységét elsősorban a lovak ábrázolására összpontosította. 1831-ben debütált a párizsi Szalonban, és 1859-ig rendszeresen kiállította ott műveit, amelyek nagy elismerést váltottak ki. Lovasábrázolásai és portréi nagyon népszerűek voltak, és időnként történelmi festményekkel is foglalkozott. Fülöp Lajos király uralkodása alatt Dedreux angol telivérekről készült ábrázolásai, valamint olyan motívumok, mint a buldogok, agarak és hintók nagy népszerűségnek örvendtek a közönség körében. Ma számos ilyen motívum díszíti a világszerte nagyra becsült nyomatokat.
Az 1848-as forradalom után Dedreux egy ideig Londonban tartózkodott, ahol találkozott festőtársaival Eugene Louis Lami és Pierre Gavarni. Párizsba 1852-ben, III. Napóleon francia császárrá koronázásának évében tért vissza. A császári pár megbízást adott neki több lovas portré megfestésére, és ebben az időszakban több lovas motívumú művön dolgozott. 1857-ben a Becsületlégió lovagjává avatták, 1856-ban pedig a francia állam megbízásából megfestette a Le Combat de cavalerie d'Eupatoria című festményt, amelyet ma már sajnos elveszettnek tekintenek. Alfred Dedreux halálának pontos oka rejtély marad. A művészettörténész Charles Blanc kezdetben azt állította, hogy Dedreux a lováról való leesés következtében halt meg, de 1865-ben korrigálta ezt az állítást, és kijelentette, hogy Dedreux párbajban halt meg. Halálának körülményeitől függetlenül Dedreux felejthetetlen művészi örökséget hagyott hátra, amely a 19. század egyik legjelentősebb francia festőjeként emeli ki.
Alfred Dedreux, született Pierre de Dreux 1810. május 23-án Párizsban, neves francia festő, aki 1860. március 5-én bekövetkezett haláláig ugyanebben a városban élt és dolgozott. A lovakról készített portréiról híres Dedreux-t a 19. századi párizsi szalonok művészeti köreiben figyelemre méltó művészként ismerték el, később pedig III. Napóleon császár udvari festőjeként dolgozott. Művei, különösen lóportréi ma is nagy keresletnek örvendenek a műnyomatok kedvelői körében. Dedreux Pierre-Anne Dedreux építész, a későbbi Prix de Rome győztesének fiaként született. Művészileg tehetséges családban nőtt fel. Nagybátyja ARTISTREPLEPLACE0 festőművész volt, nővére, Louise Marie Becq de Fouquières pedig kiváló festő. 1817 és 1819 között Dedreux édesanyjával és fiatalabb nővérével, Thérèse-Elisabeth-tel együtt meglátogatta apját, aki akkoriban Rómában élt. Párizsba való visszatérése után folytatta művészi pályafutását.
Dedreux-ra nagy hatással volt a család közeli barátja, Theodore Gericault. Dedreux mindössze 13 éves korában készítette el az "Un maquignon" című rajzot, amely ma a Louvre-ban látható, és részben Géricault "Cheval Cauchois" című művén alapul. Géricault 1818-ban ábrázolta a fiatal Dedreux-t és nővérét, Élisabeth-t. Dedreux hivatalos festői képzését először nagybátyjától, majd később az Léon Cogniet-től kapta. Képzése után Dedreux művészi tevékenységét elsősorban a lovak ábrázolására összpontosította. 1831-ben debütált a párizsi Szalonban, és 1859-ig rendszeresen kiállította ott műveit, amelyek nagy elismerést váltottak ki. Lovasábrázolásai és portréi nagyon népszerűek voltak, és időnként történelmi festményekkel is foglalkozott. Fülöp Lajos király uralkodása alatt Dedreux angol telivérekről készült ábrázolásai, valamint olyan motívumok, mint a buldogok, agarak és hintók nagy népszerűségnek örvendtek a közönség körében. Ma számos ilyen motívum díszíti a világszerte nagyra becsült nyomatokat.
Az 1848-as forradalom után Dedreux egy ideig Londonban tartózkodott, ahol találkozott festőtársaival Eugene Louis Lami és Pierre Gavarni. Párizsba 1852-ben, III. Napóleon francia császárrá koronázásának évében tért vissza. A császári pár megbízást adott neki több lovas portré megfestésére, és ebben az időszakban több lovas motívumú művön dolgozott. 1857-ben a Becsületlégió lovagjává avatták, 1856-ban pedig a francia állam megbízásából megfestette a Le Combat de cavalerie d'Eupatoria című festményt, amelyet ma már sajnos elveszettnek tekintenek. Alfred Dedreux halálának pontos oka rejtély marad. A művészettörténész Charles Blanc kezdetben azt állította, hogy Dedreux a lováról való leesés következtében halt meg, de 1865-ben korrigálta ezt az állítást, és kijelentette, hogy Dedreux párbajban halt meg. Halálának körülményeitől függetlenül Dedreux felejthetetlen művészi örökséget hagyott hátra, amely a 19. század egyik legjelentősebb francia festőjeként emeli ki.
Oldal 1 / 1