Albert Ankert a realista zsánerfestészet egyik legkiemelkedőbb svájci képviselőjének tartják.
Szenvedélye a mindennapi, lehetőleg gyermekekkel kapcsolatos, megható jelenetek, amelyek hírnevet, elismerést és számos megbízást hoznak neki. Kétéves teológiai tanulmányai alapkőnek tekinthetők a társadalmi témák felé való intenzív fordulásának, valamint a svájci Jean-Jaques Rousseau és Johann Heinrich Pestalozzi tanításaihoz való kötődésének.
Miután félbehagyta tanulmányait, Anker engedett szenvedélyének, és Párizsba ment művészetet tanulni. Különösen az Nicolas Poussins művek nyűgözték le a festőt. Hamarosan rendszeresen kiállította saját műveit a Párizsi Szalonban, ami korának minden művésze számára kitüntetésnek és a siker garanciájának számított. Anker műveiben a gyerekek elmerülnek elfoglaltságaikban, sietség nélkül, de élénken és boldogan végzik azokat.
Az 1884-ben készült "A nagypapa mesél" című festmény egy idilli falusi jelenetet ábrázol, amely a lakosok harmonikus együttélését mutatja be a mindennapi életben. A négy gyerek megbabonázva lóg a nagyapa ajkán, aki nyilvánvalóan izgalmas történetet tud mesélni. Egy békés pillanat, amelyet a festő megörökít, és a néző irigykedve ragadja meg. Mennyire szívesen ülne az ember maga is ebben a harmonikus körben. Idős korában Anker agyvérzést kapott, amelynek következtében megbénult a jobb keze. Ennek ellenére haláláig, közel tíz éven át folytatta a festészetet, bár csökkentett technikával.
Albert Ankert a realista zsánerfestészet egyik legkiemelkedőbb svájci képviselőjének tartják.
Szenvedélye a mindennapi, lehetőleg gyermekekkel kapcsolatos, megható jelenetek, amelyek hírnevet, elismerést és számos megbízást hoznak neki. Kétéves teológiai tanulmányai alapkőnek tekinthetők a társadalmi témák felé való intenzív fordulásának, valamint a svájci Jean-Jaques Rousseau és Johann Heinrich Pestalozzi tanításaihoz való kötődésének.
Miután félbehagyta tanulmányait, Anker engedett szenvedélyének, és Párizsba ment művészetet tanulni. Különösen az Nicolas Poussins művek nyűgözték le a festőt. Hamarosan rendszeresen kiállította saját műveit a Párizsi Szalonban, ami korának minden művésze számára kitüntetésnek és a siker garanciájának számított. Anker műveiben a gyerekek elmerülnek elfoglaltságaikban, sietség nélkül, de élénken és boldogan végzik azokat.
Az 1884-ben készült "A nagypapa mesél" című festmény egy idilli falusi jelenetet ábrázol, amely a lakosok harmonikus együttélését mutatja be a mindennapi életben. A négy gyerek megbabonázva lóg a nagyapa ajkán, aki nyilvánvalóan izgalmas történetet tud mesélni. Egy békés pillanat, amelyet a festő megörökít, és a néző irigykedve ragadja meg. Mennyire szívesen ülne az ember maga is ebben a harmonikus körben. Idős korában Anker agyvérzést kapott, amelynek következtében megbénult a jobb keze. Ennek ellenére haláláig, közel tíz éven át folytatta a festészetet, bár csökkentett technikával.
Oldal 1 / 2