Oldal 1 / 2
A finnországi Tyrvääben felnőtt Akseli Gallen-Kallela már korán tudta, hogy festő szeretne lenni. De apja, aki köztiszteletben álló ügyvéd és rendőrfőnök volt, ezt egyelőre megakadályozta, és tizenegy éves korában Helsinkibe küldte gimnáziumba. Három évvel később meghalt az apja, és az ekkor 14 éves fiú rajzórákat vett a Finn Művészeti Társaságnál, és magánórákat kapott Adolf von Becker festőművésztől és rajztanártól. Akseli igazi neve Axel Waldemar Gallén volt. 1865-ben született a finnországi Poriban, svéd nyelvű családban. Mivel úgy gondolta, hogy a neve nem hangzik eléggé finnül, később Akseli Gallen-Kallelára változtatta. Mint oly sok fiatal művészt, őt is Párizs vonzotta, ahol az Académie Julian festőiskolában tanult. Ez idő alatt számos skandináv művésszel találkozott, köztük a finn festőművésszel, Albert Edelfelt és AAugust Strindberg, a világ egyik legjelentősebb drámaírójával. Gallen-Kallelát lenyűgözte a Kalevala, Finnország nemzeti eposza és egyik legfontosabb irodalmi műve. Úgy döntött, hogy ezt az eposzt illusztrálja.
Amikor 1890-ben feleségül vette Mary Slöör-t, nászútjuk Kelet-Karéliába vezetett. Ott kezdett anyagot gyűjteni a Kalevalához. Ezt az alkotói szakaszt a Kalevala mitológiai meséinek hatása jellemzi, és a hősök romantikus ábrázolásában, valamint szép tájképekben nyilvánul meg. 1894-ben Gallen-Kallela Berlinbe utazott, hogy Edvard Munch norvég festővel közös kiállítást szervezzen. Négy hónappal később ez az utazás hirtelen véget ért. Táviratban értesült lánya, Impi Marjatta haláláról. A lány diftériában halt meg. Ez a tragikus esemény mély sebeket hagyott, amelyek későbbi műveiben is tükröződtek. Festményei egyre erőszakosabbak és sötétebbek lettek. Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb műve, a "Szampó védelme". Feleségével együtt Londonba és Firenzébe utazott. Az 1900-as párizsi világkiállításra freskókat festett a finn pavilonba, ezzel biztosította finn művész hírnevét.
1908-ban családjával Párizsba költözött, de a szinte ellenséges légkör elől a kenyai Nairobiba menekült, ahol az expresszionizmus híve lett, és több mint 150 képet festett. Egy nagyvad-vadászat során találkozott Theodore Roosevelt egykori amerikai elnökkel. Afrikai kalandjaik után az egész család az Egyesült Államokba ment, ahol az új-mexikói Taosban, a művészkolóniában telepedtek le. Gallen-Kallela még a perzselő sivatagi nap alatt is a Kalevala számára készített festményeinek szentelte magát. De ő alakította Siu Ohutaa indián törzsfőnököt is, ami nagy feltűnést keltett. 1926-ban a család visszatért Tarvaspääbe, és négy évvel később Akseli Gallen-Kallela tüdőgyulladásban meghalt. Műtermét és Tarvaspääben lévő házát 1961-ben múzeumként nyitották meg, ahol betekintést nyerhetünk a művész végtelenül széles alkotói palettájába. Ezek között vannak festmények, grafikák, szobrok és grafikák. A művészet változása a 19. századtól a 20. századig itt szinte kézzelfoghatóvá válik.
A finnországi Tyrvääben felnőtt Akseli Gallen-Kallela már korán tudta, hogy festő szeretne lenni. De apja, aki köztiszteletben álló ügyvéd és rendőrfőnök volt, ezt egyelőre megakadályozta, és tizenegy éves korában Helsinkibe küldte gimnáziumba. Három évvel később meghalt az apja, és az ekkor 14 éves fiú rajzórákat vett a Finn Művészeti Társaságnál, és magánórákat kapott Adolf von Becker festőművésztől és rajztanártól. Akseli igazi neve Axel Waldemar Gallén volt. 1865-ben született a finnországi Poriban, svéd nyelvű családban. Mivel úgy gondolta, hogy a neve nem hangzik eléggé finnül, később Akseli Gallen-Kallelára változtatta. Mint oly sok fiatal művészt, őt is Párizs vonzotta, ahol az Académie Julian festőiskolában tanult. Ez idő alatt számos skandináv művésszel találkozott, köztük a finn festőművésszel, Albert Edelfelt és AAugust Strindberg, a világ egyik legjelentősebb drámaírójával. Gallen-Kallelát lenyűgözte a Kalevala, Finnország nemzeti eposza és egyik legfontosabb irodalmi műve. Úgy döntött, hogy ezt az eposzt illusztrálja.
Amikor 1890-ben feleségül vette Mary Slöör-t, nászútjuk Kelet-Karéliába vezetett. Ott kezdett anyagot gyűjteni a Kalevalához. Ezt az alkotói szakaszt a Kalevala mitológiai meséinek hatása jellemzi, és a hősök romantikus ábrázolásában, valamint szép tájképekben nyilvánul meg. 1894-ben Gallen-Kallela Berlinbe utazott, hogy Edvard Munch norvég festővel közös kiállítást szervezzen. Négy hónappal később ez az utazás hirtelen véget ért. Táviratban értesült lánya, Impi Marjatta haláláról. A lány diftériában halt meg. Ez a tragikus esemény mély sebeket hagyott, amelyek későbbi műveiben is tükröződtek. Festményei egyre erőszakosabbak és sötétebbek lettek. Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb műve, a "Szampó védelme". Feleségével együtt Londonba és Firenzébe utazott. Az 1900-as párizsi világkiállításra freskókat festett a finn pavilonba, ezzel biztosította finn művész hírnevét.
1908-ban családjával Párizsba költözött, de a szinte ellenséges légkör elől a kenyai Nairobiba menekült, ahol az expresszionizmus híve lett, és több mint 150 képet festett. Egy nagyvad-vadászat során találkozott Theodore Roosevelt egykori amerikai elnökkel. Afrikai kalandjaik után az egész család az Egyesült Államokba ment, ahol az új-mexikói Taosban, a művészkolóniában telepedtek le. Gallen-Kallela még a perzselő sivatagi nap alatt is a Kalevala számára készített festményeinek szentelte magát. De ő alakította Siu Ohutaa indián törzsfőnököt is, ami nagy feltűnést keltett. 1926-ban a család visszatért Tarvaspääbe, és négy évvel később Akseli Gallen-Kallela tüdőgyulladásban meghalt. Műtermét és Tarvaspääben lévő házát 1961-ben múzeumként nyitották meg, ahol betekintést nyerhetünk a művész végtelenül széles alkotói palettájába. Ezek között vannak festmények, grafikák, szobrok és grafikák. A művészet változása a 19. századtól a 20. századig itt szinte kézzelfoghatóvá válik.