Az osztrák művészeti élet szívében figyelemre méltó fejezet bontakozik ki Theodor Hörmann von Hörbach (* 1840. december 13. Imst, Tirol; † 1895. július 1. Graz), a kiváló tájképfestő élettörténetével. Életét számos fordulat jellemezte, kezdve a császári osztrák hadseregben való szolgálatával, ahol részt vett az 1859-es szardíniai háborúban és az 1866-os német háborúban, és amely abban csúcsosodott ki, hogy figyelemre méltó módon főhadnagyi rangra emelkedett. A művészethez vezető útja 1873-ban kezdődött, amikor megszakította katonai pályafutását, hogy a tekintélyes bécsi Képzőművészeti Akadémián tanulhasson Eduard Peithner von Lichtenfels von Lichtenfels és Anselm Feuerbach mellett. Már 1875-ben kinevezték a szabadkézi rajz és a vívás tanárává a Sankt Pölten-i katonai középiskolában. Katonai elkötelezettségének végül Laura Bertuchkal kötött házassága vetett véget 1884-ben. Az újonnan nyert szabadsággal Hörmann kiterjedt tanulmányutakkal kezdte bővíteni művészi képességeit.
Hörmann művészi kifejezőkészségében a döntő változás a Párizsban töltött idő alatt (1886-1890) következett be. Itt fedezte fel az impresszionizmust, amely nagy hatással volt további művészi fejlődésére. Párizsból való visszatérése után 1890-ben Znojmóba, majd végül 1893-ban Bécsbe költözött, ahol 1895-ben a Künstlerhaus tagja lett. Hörmann munkásságát élénk és színes, mindig a szabadban készült tájképek jellemzik, amelyek jellegzetes stílusa az osztrák atmoszférikus impresszionizmus néven ismert. Műveit gyakran figurális stafírozások élénkítették, amelyek további dimenziót adtak nekik.
Annak ellenére, hogy kortársai kezdetben szkeptikusan viszonyultak élénk színválasztásához, stílusa nem sokkal halála előtt, az Emil Jakob Schindler hatására elismerést szerzett. Hörmann művészetét azonban csak halála után értékelték teljes mértékben, amikor Hermann Bahr az első szecesszionistaként jellemezte őt. Hörmann munkásságának művészi nagyságát és jelentőségét a műveiről készült kiváló minőségű művészi nyomatok gyűjteménye által ismerjük el. E műnyomatok nézőjeként találkozhat azokkal az élénk színekkel és hangulatos tájakkal, amelyeket Hörmann oly mesterien örökített meg. Minden egyes nyomat lehetőséget kínál egy vizuális utazásra, amely lehetővé teszi, hogy a világot e figyelemre méltó osztrák tájképfestő szemével lássuk.
Az osztrák művészeti élet szívében figyelemre méltó fejezet bontakozik ki Theodor Hörmann von Hörbach (* 1840. december 13. Imst, Tirol; † 1895. július 1. Graz), a kiváló tájképfestő élettörténetével. Életét számos fordulat jellemezte, kezdve a császári osztrák hadseregben való szolgálatával, ahol részt vett az 1859-es szardíniai háborúban és az 1866-os német háborúban, és amely abban csúcsosodott ki, hogy figyelemre méltó módon főhadnagyi rangra emelkedett. A művészethez vezető útja 1873-ban kezdődött, amikor megszakította katonai pályafutását, hogy a tekintélyes bécsi Képzőművészeti Akadémián tanulhasson Eduard Peithner von Lichtenfels von Lichtenfels és Anselm Feuerbach mellett. Már 1875-ben kinevezték a szabadkézi rajz és a vívás tanárává a Sankt Pölten-i katonai középiskolában. Katonai elkötelezettségének végül Laura Bertuchkal kötött házassága vetett véget 1884-ben. Az újonnan nyert szabadsággal Hörmann kiterjedt tanulmányutakkal kezdte bővíteni művészi képességeit.
Hörmann művészi kifejezőkészségében a döntő változás a Párizsban töltött idő alatt (1886-1890) következett be. Itt fedezte fel az impresszionizmust, amely nagy hatással volt további művészi fejlődésére. Párizsból való visszatérése után 1890-ben Znojmóba, majd végül 1893-ban Bécsbe költözött, ahol 1895-ben a Künstlerhaus tagja lett. Hörmann munkásságát élénk és színes, mindig a szabadban készült tájképek jellemzik, amelyek jellegzetes stílusa az osztrák atmoszférikus impresszionizmus néven ismert. Műveit gyakran figurális stafírozások élénkítették, amelyek további dimenziót adtak nekik.
Annak ellenére, hogy kortársai kezdetben szkeptikusan viszonyultak élénk színválasztásához, stílusa nem sokkal halála előtt, az Emil Jakob Schindler hatására elismerést szerzett. Hörmann művészetét azonban csak halála után értékelték teljes mértékben, amikor Hermann Bahr az első szecesszionistaként jellemezte őt. Hörmann munkásságának művészi nagyságát és jelentőségét a műveiről készült kiváló minőségű művészi nyomatok gyűjteménye által ismerjük el. E műnyomatok nézőjeként találkozhat azokkal az élénk színekkel és hangulatos tájakkal, amelyeket Hörmann oly mesterien örökített meg. Minden egyes nyomat lehetőséget kínál egy vizuális utazásra, amely lehetővé teszi, hogy a világot e figyelemre méltó osztrák tájképfestő szemével lássuk.
Oldal 1 / 1