Raffaello Sanzio (1483 - 1520) a magas reneszánsz egyik legjelentősebb olasz festője és építésze. Hagyományosan e korszak három nagy mestere közé sorolják, Leonardo da Vinci és Michelangelo mellett. Életében olyan hírnévre tett szert, hogy széles körben csak a keresztnevén emlegették. Urbinóban született, szüleit fiatalon elvesztette. Amikor 8 éves volt, meghalt az édesanyja. Apja, a festőművész Giovanni Santi, meghalt, amikor Raffaello 11 éves volt. Raffaello, aki valószínűleg már apjától kapta első művészeti képzését, a festőművész Perugino tanoncaként dolgozott. A tehetséges fiúnak hamarosan sikerült olyan tökéletesen megközelítenie mestere stílusát, hogy műveiket nehéz volt megkülönböztetni egymástól. A korai munkaszerződések tanúsága szerint Raffaello már 17 éves korában mesternek számított.
A Perugiában töltött idő után Raffaello Firenzébe ment, ahol korábban Da Vinci és Michelangelo is hírnevet szerzett. Az ő remekműveik, valamint a MŰVÉSZET4 és MŰVÉSZET5 remekművei nagy hatással voltak további művészi fejlődésére. Firenzei, bolognai és urbinói tartózkodás után Raffaello végül II. Julius pápa hívására 1508-ban Rómába ment. Itt hamarosan megnőtt a hírneve, és korának számos híres személyiségét ábrázolhatta. Munkájának nagy részét azonban az Apostoli Palota falfestményekkel való díszítése és különböző egyéb megbízások a templom számára. Legjelentősebb művei, "A Sixtuszi Madonna", "Disputa del Sacramento" vagy "Az athéni iskola", amelyekben magát is megörökítette, mind az 1509 és 1517 közötti időszakból származnak.
Raffaello sokáig Bernardo Dovizi bíboros unokahúgával volt eljegyezve. A nő azonban 1520-ban meghalt, így az esküvőre soha nem került sor. A második nő Raffaello életében kedvenc modellje és szeretője, Fornaria volt. Állítólag haláláig vele élt Rómában. Raffaello körülbelül 37 éves korában halt meg. Halálának pontos körülményeiről csak találgatások vannak. Míg az életrajzírók, mint például Giorgio Vasari azt állították, hogy egy nemi betegség miatt előírt vérhigítás során halt meg, a történészek ugyanilyen lehetségesnek tartják a pestisjárványt is.
Raffaello Sanzio (1483 - 1520) a magas reneszánsz egyik legjelentősebb olasz festője és építésze. Hagyományosan e korszak három nagy mestere közé sorolják, Leonardo da Vinci és Michelangelo mellett. Életében olyan hírnévre tett szert, hogy széles körben csak a keresztnevén emlegették. Urbinóban született, szüleit fiatalon elvesztette. Amikor 8 éves volt, meghalt az édesanyja. Apja, a festőművész Giovanni Santi, meghalt, amikor Raffaello 11 éves volt. Raffaello, aki valószínűleg már apjától kapta első művészeti képzését, a festőművész Perugino tanoncaként dolgozott. A tehetséges fiúnak hamarosan sikerült olyan tökéletesen megközelítenie mestere stílusát, hogy műveiket nehéz volt megkülönböztetni egymástól. A korai munkaszerződések tanúsága szerint Raffaello már 17 éves korában mesternek számított.
A Perugiában töltött idő után Raffaello Firenzébe ment, ahol korábban Da Vinci és Michelangelo is hírnevet szerzett. Az ő remekműveik, valamint a MŰVÉSZET4 és MŰVÉSZET5 remekművei nagy hatással voltak további művészi fejlődésére. Firenzei, bolognai és urbinói tartózkodás után Raffaello végül II. Julius pápa hívására 1508-ban Rómába ment. Itt hamarosan megnőtt a hírneve, és korának számos híres személyiségét ábrázolhatta. Munkájának nagy részét azonban az Apostoli Palota falfestményekkel való díszítése és különböző egyéb megbízások a templom számára. Legjelentősebb művei, "A Sixtuszi Madonna", "Disputa del Sacramento" vagy "Az athéni iskola", amelyekben magát is megörökítette, mind az 1509 és 1517 közötti időszakból származnak.
Raffaello sokáig Bernardo Dovizi bíboros unokahúgával volt eljegyezve. A nő azonban 1520-ban meghalt, így az esküvőre soha nem került sor. A második nő Raffaello életében kedvenc modellje és szeretője, Fornaria volt. Állítólag haláláig vele élt Rómában. Raffaello körülbelül 37 éves korában halt meg. Halálának pontos körülményeiről csak találgatások vannak. Míg az életrajzírók, mint például Giorgio Vasari azt állították, hogy egy nemi betegség miatt előírt vérhigítás során halt meg, a történészek ugyanilyen lehetségesnek tartják a pestisjárványt is.
Oldal 1 / 8