Szokatlan életmód, többé-kevésbé katasztrofális kapcsolatok, egy olyan szakma, amelyet a korabeli nőknek csak tétován engedtek meg: Marie-Clémentine ("Suzanne") Valadon nemcsak festőként volt a modernitás képviselője. A hírhedt párizsi Monmartre-on kemény harcosnak bizonyult, aki nem akart beletörődni abba, hogy a naptárférfiak modellje és múzsája legyen.
Egy mosónő törvénytelen lánya, aki molnárnőként, cirkuszi előadóművészként és pincérnőként kereste az életét, mielőtt művészi körökbe került, és maga is ceruzát és ecsetet ragadott. Henri de Toulouse-Lautrec, a sok férfi közül, aki keresztezte az útját, nemcsak a szívfájdalmat, hanem a Suzanne művésznevet is adta neki. Az Pierre Auguste Renoir és különösen az Edgar Degas felbecsülhetetlen értékű támogatóinak bizonyult a tehetséges autodidakta művésznek. Városképek, önarcképek, virágfestmények és újra és újra (női) aktok: Suzanne Valadon olyan szabadon valósította meg kedvelt motívumait, ahogyan élt.
Így az "Ádám és Éva" című 1909-es olajfestményét is csak azután állíthatta ki illendőségi okokból, hogy Ádám ágyéktájékára egy fügefalevelekből álló indát festett. Éva modelljének saját magát választotta, Ádám modellje pedig akkori szeretője, 1914-től második férje, André Utter (1886-1948) volt. Suzanne Valadon, Maurice Utrillo (1883-1955) festőművész édesanyja "demisztifikálta" az aktfestészetet - mondták később -, és különösen a női aktot vitte "szigorúan realisztikusan" a vászonra. Bár élete során csak néhány képet adott el, mindvégig úgy festett, mint egy elszánt nő. Az eseménydús életrajzú nő festés közben kapott agyvérzésben halt meg.
Szokatlan életmód, többé-kevésbé katasztrofális kapcsolatok, egy olyan szakma, amelyet a korabeli nőknek csak tétován engedtek meg: Marie-Clémentine ("Suzanne") Valadon nemcsak festőként volt a modernitás képviselője. A hírhedt párizsi Monmartre-on kemény harcosnak bizonyult, aki nem akart beletörődni abba, hogy a naptárférfiak modellje és múzsája legyen.
Egy mosónő törvénytelen lánya, aki molnárnőként, cirkuszi előadóművészként és pincérnőként kereste az életét, mielőtt művészi körökbe került, és maga is ceruzát és ecsetet ragadott. Henri de Toulouse-Lautrec, a sok férfi közül, aki keresztezte az útját, nemcsak a szívfájdalmat, hanem a Suzanne művésznevet is adta neki. Az Pierre Auguste Renoir és különösen az Edgar Degas felbecsülhetetlen értékű támogatóinak bizonyult a tehetséges autodidakta művésznek. Városképek, önarcképek, virágfestmények és újra és újra (női) aktok: Suzanne Valadon olyan szabadon valósította meg kedvelt motívumait, ahogyan élt.
Így az "Ádám és Éva" című 1909-es olajfestményét is csak azután állíthatta ki illendőségi okokból, hogy Ádám ágyéktájékára egy fügefalevelekből álló indát festett. Éva modelljének saját magát választotta, Ádám modellje pedig akkori szeretője, 1914-től második férje, André Utter (1886-1948) volt. Suzanne Valadon, Maurice Utrillo (1883-1955) festőművész édesanyja "demisztifikálta" az aktfestészetet - mondták később -, és különösen a női aktot vitte "szigorúan realisztikusan" a vászonra. Bár élete során csak néhány képet adott el, mindvégig úgy festett, mint egy elszánt nő. Az eseménydús életrajzú nő festés közben kapott agyvérzésben halt meg.
Oldal 1 / 1