Egon Schiele már gyermekként rendkívüli rajztehetségével hívta fel magára a figyelmet; a tanulmányi eredmény nem volt fontos számára. Elhatározta, hogy festeni fog, és vázlatfüzeteit a közvetlen környezetéről készült benyomásokkal töltötte meg. Egy állomásfőnök fiaként kezdetben a vasút és a mozdonyok motívumai foglalkoztatták. Végül fiatal művészként magabiztosan merészkedett az osztrák művészeti életbe. Egon Schiele tele optimizmussal és művésztanára, Ludwig Karl Strauch bátorításával 1906/07 téli félévében kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Első műveivel hiába pályázott a müncheni szecesszió 1908-as tavaszi kiállításán való részvételre. Szerencsére neves festők aktív támogatásával lehetőség nyílt arra, hogy Egon Schiele fiatal művészként kiállíthasson a klosterneuburgi Augustiner Chorherrenstiftben.
A bécsi Képzőművészeti Akadémián Egon Schiele baráti társasággal alapított egy "Új művészeti csoportot". Belefáradt abba, hogy csak teljesen elavult módszerek szerint oktatják. Egon Schiele mélyen magában érezte a késztetést, hogy a művésznek új utakat kell járnia, és teljesen váratlan dolgokat kell kipróbálnia a festészet eszközeivel. Fontos volt számára és a csoport tagjainak, hogy aktívan részt vegyenek nemzetközi kiállításokon. Műveiknek nem a műteremben kell porosodniuk, hanem nyilvánosan is meg kell mutatni őket.
Egon Schiele aktfestményei kezdetben felháborodást és elutasítást váltottak ki. Hogy merészel egy festő ilyen szinte pornográf meztelen testeket ábrázoló képeket mutatni a nyilvánosság előtt! De mindig is a realista művészettel foglalkozott. Az expresszionizmus többi képviselőjéhez hasonlóan ő is elutasította a valóság élethű reprodukálását. Egon Schiele művészként a valóság absztrakt értelmezése felé törekedett; a nők, férfiak, gyermekek és párok hiteles érzéseit akarta megmutatni. Az akvarell, a tinta és az olajfesték mellett ceruzát is használt erotikus, de finoman megrajzolt aktjaihoz. Gyakran használt nagyon erős, világító tónusokat. Az osztrák festőművész Gustav Klimt, aki szintén ellenezte a korabeli művészeti iskolák hivatalos akadémizmusát, már régóta ismerte Egon Schiele-t. A két művészt szoros művészbarátság kötötte össze, ugyanakkor munkájukban is profitáltak egymás munkáiból. Schiele önarcképei a festő és grafikus fékezhetetlen alkotókedvéről tanúskodnak. Megdöbbentő, hogy milyen sok művet alkotott néhány év alatt. Az expresszionizmus kiemelkedő képviselőjeként Egon Schiele sajnos csak rövid alkotói és életkorral rendelkezett, amelyet intenzíven kihasznált.
Egon Schiele már gyermekként rendkívüli rajztehetségével hívta fel magára a figyelmet; a tanulmányi eredmény nem volt fontos számára. Elhatározta, hogy festeni fog, és vázlatfüzeteit a közvetlen környezetéről készült benyomásokkal töltötte meg. Egy állomásfőnök fiaként kezdetben a vasút és a mozdonyok motívumai foglalkoztatták. Végül fiatal művészként magabiztosan merészkedett az osztrák művészeti életbe. Egon Schiele tele optimizmussal és művésztanára, Ludwig Karl Strauch bátorításával 1906/07 téli félévében kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Első műveivel hiába pályázott a müncheni szecesszió 1908-as tavaszi kiállításán való részvételre. Szerencsére neves festők aktív támogatásával lehetőség nyílt arra, hogy Egon Schiele fiatal művészként kiállíthasson a klosterneuburgi Augustiner Chorherrenstiftben.
A bécsi Képzőművészeti Akadémián Egon Schiele baráti társasággal alapított egy "Új művészeti csoportot". Belefáradt abba, hogy csak teljesen elavult módszerek szerint oktatják. Egon Schiele mélyen magában érezte a késztetést, hogy a művésznek új utakat kell járnia, és teljesen váratlan dolgokat kell kipróbálnia a festészet eszközeivel. Fontos volt számára és a csoport tagjainak, hogy aktívan részt vegyenek nemzetközi kiállításokon. Műveiknek nem a műteremben kell porosodniuk, hanem nyilvánosan is meg kell mutatni őket.
Egon Schiele aktfestményei kezdetben felháborodást és elutasítást váltottak ki. Hogy merészel egy festő ilyen szinte pornográf meztelen testeket ábrázoló képeket mutatni a nyilvánosság előtt! De mindig is a realista művészettel foglalkozott. Az expresszionizmus többi képviselőjéhez hasonlóan ő is elutasította a valóság élethű reprodukálását. Egon Schiele művészként a valóság absztrakt értelmezése felé törekedett; a nők, férfiak, gyermekek és párok hiteles érzéseit akarta megmutatni. Az akvarell, a tinta és az olajfesték mellett ceruzát is használt erotikus, de finoman megrajzolt aktjaihoz. Gyakran használt nagyon erős, világító tónusokat. Az osztrák festőművész Gustav Klimt, aki szintén ellenezte a korabeli művészeti iskolák hivatalos akadémizmusát, már régóta ismerte Egon Schiele-t. A két művészt szoros művészbarátság kötötte össze, ugyanakkor munkájukban is profitáltak egymás munkáiból. Schiele önarcképei a festő és grafikus fékezhetetlen alkotókedvéről tanúskodnak. Megdöbbentő, hogy milyen sok művet alkotott néhány év alatt. Az expresszionizmus kiemelkedő képviselőjeként Egon Schiele sajnos csak rövid alkotói és életkorral rendelkezett, amelyet intenzíven kihasznált.
Oldal 1 / 11