Xavier Rugiens (rugiens.fr) Tours-ban született és él. Mindennapjait az információk mátrixban való rendszerezése jelenti. A mátrix másik oldalán, és nem különösebb sorrendben, szeret a zöldségeskertjében dolgozni, zazenben meditálni, egy cseresznyefa árnyékában olvasni, barátait szórakoztatni és egy régi Chinon-t koccintani. Verseket nagyon régóta ír, de fekete novellákat alig két éve. Inkább filozófusnak vagy a szavak szakácsának tartja magát, mint írónak. Szereti a detektívregény nagy üstjének hozzávalóit párolni: a szokatlant, az empatikusat és a zordat. Írása jubilál, és néha még egyedül is nevet a képernyő előtt. Arra a kérdésre, hogy miért ír, azt válaszolja, hogy a "miértek" mindig nagyon rejtélyesek, és hogy jobban szereti a "hogyanokat": nézi magát, ahogy pedálozik, ami sokkal egyszerűbb, mint azon töprengeni, hogy miért is ül a biciklire.rn
Xavier Rugiens (rugiens.fr) Tours-ban született és él. Mindennapjait az információk mátrixban való rendszerezése jelenti. A mátrix másik oldalán, és nem különösebb sorrendben, szeret a zöldségeskertjében dolgozni, zazenben meditálni, egy cseresznyefa árnyékában olvasni, barátait szórakoztatni és egy régi Chinon-t koccintani. Verseket nagyon régóta ír, de fekete novellákat alig két éve. Inkább filozófusnak vagy a szavak szakácsának tartja magát, mint írónak. Szereti a detektívregény nagy üstjének hozzávalóit párolni: a szokatlant, az empatikusat és a zordat. Írása jubilál, és néha még egyedül is nevet a képernyő előtt. Arra a kérdésre, hogy miért ír, azt válaszolja, hogy a "miértek" mindig nagyon rejtélyesek, és hogy jobban szereti a "hogyanokat": nézi magát, ahogy pedálozik, ami sokkal egyszerűbb, mint azon töprengeni, hogy miért is ül a biciklire.rn
Oldal 1 / 1