Sok művésznek kellett fiatalkorában érvényesülnie saját szülői házával szemben. Nem így William Powell Frith: tehetségét már korán felismerte és bátorította saját apja, egy észak-yorkshire-i szállodatulajdonos.
Frith nagyméretű, olykor monumentális tájképei mellett elsősorban zsánerképeivel szerzett magának nevet. A viktoriánus Nagy-Britanniát az ipar diadalmas menetelése jellemezte, de mély társadalmi ellentétek is jellemezték, a nagy gazdagságtól a nyomasztó tömegnyomorig. Frith egyike volt azoknak a festőknek, akik nem riadtak vissza attól, hogy a szegénységet vászonra vigyék. A híres festményen, "A keresztező söprögető" című képen egy rongyos kisfiú látható, aki egy jól öltözött hölgy előtt készül megtisztítani az utcát az ürüléktől (például lóürüléktől) egy kefés seprűvel, hogy borravalót kapjon. Frith két másik műve, a "The Derby Day" és a "Ramsgate Sands", amelyek a lóversenyeken és a strandon lévő tömegjeleneteket ábrázolják, nem kíméli a gazdagok és szegények közötti ellentétet. "A Derby-nap" száz jellegzetes karaktert vonultat fel az akkoriban ismert társadalmi osztályok mindegyikéből. Az írók, mint Charles Dickens, hangot adtak a szegénységnek - a festők, mint Frith, arcot adtak neki. Nem véletlen, hogy Frith számos festményének témája Dickens regényei. Néhányan közülük később illusztrációk mintájául szolgáltak. Az, hogy John Powell Frithet 1858-ban beválasztották a Királyi Akadémiára, jól mutatja a kortársak változó hozzáállását: Néhány évvel korábban még elképzelhetetlen volt, hogy a "társadalom söpredékéről" készült festmények bekerüljenek Nagy-Britannia legmagasabb művészeti templomába.
John Powell Frith másik specialitása az volt, hogy egy témáról több festményt is készített - gyakran néhány évtizedes különbséggel. Az "Átkelő seprő" című képet Frith háromszor festette meg, utoljára 1890-ben - a hölgy mindig az aktuális divatot viseli. Abban az időben, miután "Hasfelmetsző Jack" vérszomja reflektorfénybe hozta a londoni East End tömegnyomorát, a szociális kérdés aktuálisabb volt, mint valaha.....
Persze Frith meglehetősen ambivalens volt: a harmonikus családi képek festője tizenkét gyermeket szült feleségétől és hetet szeretőjétől - a szegénység festője ugyanakkor tradicionalista volt, aki szigorúan elutasította az olyan modern művészeti irányzatokat, mint az impresszionizmus, a preraffaeliták és egy Oscar Wilde esztétizmusa.
Sok művésznek kellett fiatalkorában érvényesülnie saját szülői házával szemben. Nem így William Powell Frith: tehetségét már korán felismerte és bátorította saját apja, egy észak-yorkshire-i szállodatulajdonos.
Frith nagyméretű, olykor monumentális tájképei mellett elsősorban zsánerképeivel szerzett magának nevet. A viktoriánus Nagy-Britanniát az ipar diadalmas menetelése jellemezte, de mély társadalmi ellentétek is jellemezték, a nagy gazdagságtól a nyomasztó tömegnyomorig. Frith egyike volt azoknak a festőknek, akik nem riadtak vissza attól, hogy a szegénységet vászonra vigyék. A híres festményen, "A keresztező söprögető" című képen egy rongyos kisfiú látható, aki egy jól öltözött hölgy előtt készül megtisztítani az utcát az ürüléktől (például lóürüléktől) egy kefés seprűvel, hogy borravalót kapjon. Frith két másik műve, a "The Derby Day" és a "Ramsgate Sands", amelyek a lóversenyeken és a strandon lévő tömegjeleneteket ábrázolják, nem kíméli a gazdagok és szegények közötti ellentétet. "A Derby-nap" száz jellegzetes karaktert vonultat fel az akkoriban ismert társadalmi osztályok mindegyikéből. Az írók, mint Charles Dickens, hangot adtak a szegénységnek - a festők, mint Frith, arcot adtak neki. Nem véletlen, hogy Frith számos festményének témája Dickens regényei. Néhányan közülük később illusztrációk mintájául szolgáltak. Az, hogy John Powell Frithet 1858-ban beválasztották a Királyi Akadémiára, jól mutatja a kortársak változó hozzáállását: Néhány évvel korábban még elképzelhetetlen volt, hogy a "társadalom söpredékéről" készült festmények bekerüljenek Nagy-Britannia legmagasabb művészeti templomába.
John Powell Frith másik specialitása az volt, hogy egy témáról több festményt is készített - gyakran néhány évtizedes különbséggel. Az "Átkelő seprő" című képet Frith háromszor festette meg, utoljára 1890-ben - a hölgy mindig az aktuális divatot viseli. Abban az időben, miután "Hasfelmetsző Jack" vérszomja reflektorfénybe hozta a londoni East End tömegnyomorát, a szociális kérdés aktuálisabb volt, mint valaha.....
Persze Frith meglehetősen ambivalens volt: a harmonikus családi képek festője tizenkét gyermeket szült feleségétől és hetet szeretőjétől - a szegénység festője ugyanakkor tradicionalista volt, aki szigorúan elutasította az olyan modern művészeti irányzatokat, mint az impresszionizmus, a preraffaeliták és egy Oscar Wilde esztétizmusa.
Oldal 1 / 2