William Orpen ír festő munkásságát két téma uralja: a portréfestészet és a háborús képek. Mindkettőben a brit kormány és a katonai vezetés szolgálatában álló hivatalos krónikásként kimondott népszerűségre tett szert. Ez már a személy és a művész egy kiemelkedő tulajdonságával foglalkozik. Egész életében a lelkes brit nacionalizmus híve volt. Orpen, bár Írországban született, az ország katolikus többségre, valamint protestáns és brit orientációjú elitre való megosztottságát képviselte. Egy ügyvéd fiaként katonai szellemben nevelkedett. A katolikusok és az ír nacionalisták 1916-os ír húsvéti felkelése olyannyira megrázta Orpent, hogy örökre elhagyta hazáját, és soha többé nem tette be a lábát ír földre. Így Írország brit identitáson alapuló kulturális újjászületésének terve is kudarcot vallott. Az ír reneszánsz keretein belüli művészi alkotásai azonban jelentős hatással maradtak a következő generáció ír művészeire, például Sean Keatingre. Ehhez hozzájárult a dublini Metropolitan School of Art tanítása is, amelyet 1914-ben hagyott abba.
Az I. világháború kitörése eltávolította Orpent ír küldetésétől, és nacionalizmusának művészi célt adott. Orpen 1914-ben önként jelentkezett háborús szolgálatra, 1916-ban csatlakozott a brit háborús propaganda hivatalok háborús művészeti projektjéhez, és teljesen elkötelezte magát a Német Birodalom feletti brit győzelem célja mellett. A művésznek a háború kezdetén készült egyik akciója itt mutatja nacionalista irányultságát. Orpen a brit Vöröskereszt javára és a háborús sebesültek ápolása érdekében üres vásznakat adott el tehetős polgároknak, amelyekre később portrékat festettek. Művészi propagandamunkáját egy népszerű karikatúrával kezdte, amelynek sokatmondó címe "II. Vilmos császár mint az ördög" volt.
Miután kezdetben katonákról készített portrékat, 1917-ben a nyugati frontra utazott, és megörökítette az ottani lövészárkokban zajló anyagi harcokat. Leghíresebb képei közé tartozik a "Halott német katonák egy lövészárokban" és a "Tank", amely egy brit tankot ábrázol, amint áthajt a német akadályokon és betemet egy lövészárkot. A háború befejezése után Orpen katonai kitüntetéseket kapott, és felvették a Királyi Művészeti Akadémiára. A brit katonai vezetés Orpent bízta meg hivatalos portréfestőként a versailles-i béketárgyalásokra, ahol többek között megörökítette és festmény formájában megalkotta a versailles-i békeszerződés aláírását a palota tükörtermében. A művész azonban 1923-ban a Royal Academy egyik kiállításán botrányt okozott egy háborús festményével. "Az ismeretlen brit katona Franciaországban" címmel Orpen egy olyan kompozíciót állított ki, amely a kor erkölcsi érzékenységét provokálta. Két brit katona állt az Union Jackkel letakart koporsó mellett, akik meztelenül álltak díszőrséget. A sajtóban megjelent tiltakozások és a hadügyminisztérium nyilatkozata után a művész áttervezte a festményét.
William Orpen ír festő munkásságát két téma uralja: a portréfestészet és a háborús képek. Mindkettőben a brit kormány és a katonai vezetés szolgálatában álló hivatalos krónikásként kimondott népszerűségre tett szert. Ez már a személy és a művész egy kiemelkedő tulajdonságával foglalkozik. Egész életében a lelkes brit nacionalizmus híve volt. Orpen, bár Írországban született, az ország katolikus többségre, valamint protestáns és brit orientációjú elitre való megosztottságát képviselte. Egy ügyvéd fiaként katonai szellemben nevelkedett. A katolikusok és az ír nacionalisták 1916-os ír húsvéti felkelése olyannyira megrázta Orpent, hogy örökre elhagyta hazáját, és soha többé nem tette be a lábát ír földre. Így Írország brit identitáson alapuló kulturális újjászületésének terve is kudarcot vallott. Az ír reneszánsz keretein belüli művészi alkotásai azonban jelentős hatással maradtak a következő generáció ír művészeire, például Sean Keatingre. Ehhez hozzájárult a dublini Metropolitan School of Art tanítása is, amelyet 1914-ben hagyott abba.
Az I. világháború kitörése eltávolította Orpent ír küldetésétől, és nacionalizmusának művészi célt adott. Orpen 1914-ben önként jelentkezett háborús szolgálatra, 1916-ban csatlakozott a brit háborús propaganda hivatalok háborús művészeti projektjéhez, és teljesen elkötelezte magát a Német Birodalom feletti brit győzelem célja mellett. A művésznek a háború kezdetén készült egyik akciója itt mutatja nacionalista irányultságát. Orpen a brit Vöröskereszt javára és a háborús sebesültek ápolása érdekében üres vásznakat adott el tehetős polgároknak, amelyekre később portrékat festettek. Művészi propagandamunkáját egy népszerű karikatúrával kezdte, amelynek sokatmondó címe "II. Vilmos császár mint az ördög" volt.
Miután kezdetben katonákról készített portrékat, 1917-ben a nyugati frontra utazott, és megörökítette az ottani lövészárkokban zajló anyagi harcokat. Leghíresebb képei közé tartozik a "Halott német katonák egy lövészárokban" és a "Tank", amely egy brit tankot ábrázol, amint áthajt a német akadályokon és betemet egy lövészárkot. A háború befejezése után Orpen katonai kitüntetéseket kapott, és felvették a Királyi Művészeti Akadémiára. A brit katonai vezetés Orpent bízta meg hivatalos portréfestőként a versailles-i béketárgyalásokra, ahol többek között megörökítette és festmény formájában megalkotta a versailles-i békeszerződés aláírását a palota tükörtermében. A művész azonban 1923-ban a Royal Academy egyik kiállításán botrányt okozott egy háborús festményével. "Az ismeretlen brit katona Franciaországban" címmel Orpen egy olyan kompozíciót állított ki, amely a kor erkölcsi érzékenységét provokálta. Két brit katona állt az Union Jackkel letakart koporsó mellett, akik meztelenül álltak díszőrséget. A sajtóban megjelent tiltakozások és a hadügyminisztérium nyilatkozata után a művész áttervezte a festményét.
Oldal 1 / 2