William Dobson volt a legnagyobb festő, akit Anglia valaha is látott - így értékelte kortársát John Aubrey filozófus és író. Ez a nyilatkozat még több mint 350 évvel később is több mint méltó a művész munkásságához és életéhez.
William Dobson számára a művészi pálya nem feltétlenül egyenes vonalú volt. Egy meglehetősen konzervatív jogtudós fia számára a vágy, hogy művész legyen, minden volt, csak nem illett a rangjához. Ha az apja egy kicsit komolyabb és komolyabb lett volna, valószínűleg ez sem jött volna össze. Apja azonban messze a lehetőségeihez képest magas életszínvonalat tartott fenn. Mire William Dobson 14 éves lett, a család anyagilag tönkrement, és a fiatalembernek saját magát kellett eltartania. Egy plakátfestőnél kezdett tanulóéveket - ma azt mondanánk, hogy reklámgrafikus. Eközben megismerkedett az üzlet kereskedelmi oldalával is, és művészeti ismeretekre tett szert. 21 éves korában Dobson szakmát váltott, és a német származású Francis Cleyn művésznek kezdett dolgozni. Cleyn korábban a dán királyi udvarban dolgozott, majd Londonban sikeres faliszőnyegtervezőként alapította meg magát. Ez idő alatt Dobson abban a nagy kiváltságban részesült, hogy hozzáférhetett a királyi festménygyűjteményhez. Ez az élmény döntő hatással volt művészi fejlődésére. A MŰVÉSZTÁRS0, MŰVÉSZTÁRS1 vagy MŰVÉSZTÁRS2 műveivel való közvetlen kapcsolat nélkül Dobson valószínűleg nem találta volna meg a rá jellemző festészeti stílust. A színválasztás, a textúra és az alkalmazás módja erősen emlékeztet az olasz, de különösen a velencei festészetre.
Az 1642 és 1649 közötti angol polgárháború zűrzavarában William Dobson az egyetemi városban, Oxfordban találta magát. A St. Johns College-ban műterembe költözött, ahol portrék festésével kereste a kenyerét. Szokatlanul sok képet készített udvari és egyetemi alkalmazottakról, költőket és filozófusokat, politikusokat és külföldi diplomatákat ábrázolt. Leginkább a királypárti "Cavaliers" tisztjeit és támogatóit szerette megfesteni. E viharos időszak festményei az angol barokk legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Mivel Vilmos a monarchia és I. Károly király lelkes támogatója volt, a "kerekfejűek", azaz a parlamentaristák győzelme komoly problémát jelentett számára. Minden kiváltságát és vagyonát elvesztette. Rövid időre még börtönbe is kellett mennie. William Dobson túlságosan rövid, mindössze 35 éves élete során kétszer ment férjhez. Első felesége, Erzsébet korán meghalt, második felesége, Judit pedig sok évvel élte túl.
A művész kiterjedt munkásságából mindössze mintegy hatvan festmény maradt fenn az idők próbáját. Ezek a képek Anglia-szerte szétszóródtak, és többek között a Skót Nemzeti Galériában, a Tate Galériában, a greenwichi Queens House-ban és a liverpooli Walker Art Galleryben láthatók. Némelyik magántulajdonban van, és angol vidéki házak előkelő termeiben díszeleg.
William Dobson volt a legnagyobb festő, akit Anglia valaha is látott - így értékelte kortársát John Aubrey filozófus és író. Ez a nyilatkozat még több mint 350 évvel később is több mint méltó a művész munkásságához és életéhez.
William Dobson számára a művészi pálya nem feltétlenül egyenes vonalú volt. Egy meglehetősen konzervatív jogtudós fia számára a vágy, hogy művész legyen, minden volt, csak nem illett a rangjához. Ha az apja egy kicsit komolyabb és komolyabb lett volna, valószínűleg ez sem jött volna össze. Apja azonban messze a lehetőségeihez képest magas életszínvonalat tartott fenn. Mire William Dobson 14 éves lett, a család anyagilag tönkrement, és a fiatalembernek saját magát kellett eltartania. Egy plakátfestőnél kezdett tanulóéveket - ma azt mondanánk, hogy reklámgrafikus. Eközben megismerkedett az üzlet kereskedelmi oldalával is, és művészeti ismeretekre tett szert. 21 éves korában Dobson szakmát váltott, és a német származású Francis Cleyn művésznek kezdett dolgozni. Cleyn korábban a dán királyi udvarban dolgozott, majd Londonban sikeres faliszőnyegtervezőként alapította meg magát. Ez idő alatt Dobson abban a nagy kiváltságban részesült, hogy hozzáférhetett a királyi festménygyűjteményhez. Ez az élmény döntő hatással volt művészi fejlődésére. A MŰVÉSZTÁRS0, MŰVÉSZTÁRS1 vagy MŰVÉSZTÁRS2 műveivel való közvetlen kapcsolat nélkül Dobson valószínűleg nem találta volna meg a rá jellemző festészeti stílust. A színválasztás, a textúra és az alkalmazás módja erősen emlékeztet az olasz, de különösen a velencei festészetre.
Az 1642 és 1649 közötti angol polgárháború zűrzavarában William Dobson az egyetemi városban, Oxfordban találta magát. A St. Johns College-ban műterembe költözött, ahol portrék festésével kereste a kenyerét. Szokatlanul sok képet készített udvari és egyetemi alkalmazottakról, költőket és filozófusokat, politikusokat és külföldi diplomatákat ábrázolt. Leginkább a királypárti "Cavaliers" tisztjeit és támogatóit szerette megfesteni. E viharos időszak festményei az angol barokk legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Mivel Vilmos a monarchia és I. Károly király lelkes támogatója volt, a "kerekfejűek", azaz a parlamentaristák győzelme komoly problémát jelentett számára. Minden kiváltságát és vagyonát elvesztette. Rövid időre még börtönbe is kellett mennie. William Dobson túlságosan rövid, mindössze 35 éves élete során kétszer ment férjhez. Első felesége, Erzsébet korán meghalt, második felesége, Judit pedig sok évvel élte túl.
A művész kiterjedt munkásságából mindössze mintegy hatvan festmény maradt fenn az idők próbáját. Ezek a képek Anglia-szerte szétszóródtak, és többek között a Skót Nemzeti Galériában, a Tate Galériában, a greenwichi Queens House-ban és a liverpooli Walker Art Galleryben láthatók. Némelyik magántulajdonban van, és angol vidéki házak előkelő termeiben díszeleg.
Oldal 1 / 1