William Blake Richmond gyakorlatilag tehetséggel született. Apja, George már jelentős portréfestő volt, nagyapja, Thomas pedig miniatűrfestőként szerzett magának nagy nevet az angliai művészeti életben. Így szinte elkerülhetetlen volt, hogy a fiatal William Blake is e nyomdokokba lépjen.
Az 1842. november 29-én, a londoni West End-i Marylebone-ban született, a család közeli barátjáról, a híres íróról és festőről, William Blake-ről elnevezett Királyi Művészeti Akadémia későbbi végzőse gyermekkorában többnyire otthon, magántanárok tanították. Emellett sok időt töltött John Ruskin, a viktoriánus korszak egyik legjelentősebb műkritikusának otthonában, ahol rajzórákat vett. Már tizenévesen elkezdte tanulmányozni a régi mestereket. Az 1859-ben és 1860-ban Olaszországban tett tanulmányútjai nagy hatással voltak rá. Modelljei között volt Tintoretto, Giotto és Michelangelo. Közel állt a preraffaelitákhoz is, a 19. század közepén Angliában alakult művészcsoporthoz, amely a természet újrateremtésére törekedett műveiben, és amelyre az olasz Trecento és Quattrocento, a reneszánsz és a német nazarénusok festői voltak hatással. William Blake Richmond 1859-ben készítette első festményét Enid és Geraint címmel. Eladta 20 fontért; a pénzt első olaszországi útjára fektette be.
A festészet terén nagyon sokoldalú volt, és nem lehetett egy bizonyos műfajhoz kötni. Előszeretettel ábrázolt azonban nőket (különösen portrékon) és mitológiai témákat. Legjelentősebb művei közé tartozik a "Héra Héphaisztosz házában", a "Vénusz és Ankhiszisz" vagy az "Elektra Agamemnón sírjánál". William Blake Richmond festői munkássága mellett szobrászként, üveg- és mozaiktervezőként is nagy elismerést szerzett. Minden munkáját merész színek és anyagok jellemzik, ami az Arts and Crafts mozgalom egyik legjelentősebb képviselőjévé teszi. Leghíresebb munkái közé tartozik a londoni Szent Pál-székesegyház díszítése. Később tudományos karriert futott be, 1878-ban öt évre az Oxfordi Egyetem Slade képzőművészeti professzora lett. A Királyi Akadémián a festészet professzoraként tanított. Művészeti íróként és művészeti kiállítások társszervezőjeként is kitűnt. 1888-ban a Királyi Akadémia társult tagjává választották, 1897-ben pedig a Fürdő Lovagrend lovagkeresztjével tüntették ki. De talán a legfontosabb címe a környezetvédő. Tömegesen elkötelezte magát a jobb londoni levegőért, mivel a téli, komor fényviszonyok a városban és a nagy szénpor- és koromkibocsátás miatti erős légzési problémák borzalmasak voltak számára.
William Blake Richmond gyakorlatilag tehetséggel született. Apja, George már jelentős portréfestő volt, nagyapja, Thomas pedig miniatűrfestőként szerzett magának nagy nevet az angliai művészeti életben. Így szinte elkerülhetetlen volt, hogy a fiatal William Blake is e nyomdokokba lépjen.
Az 1842. november 29-én, a londoni West End-i Marylebone-ban született, a család közeli barátjáról, a híres íróról és festőről, William Blake-ről elnevezett Királyi Művészeti Akadémia későbbi végzőse gyermekkorában többnyire otthon, magántanárok tanították. Emellett sok időt töltött John Ruskin, a viktoriánus korszak egyik legjelentősebb műkritikusának otthonában, ahol rajzórákat vett. Már tizenévesen elkezdte tanulmányozni a régi mestereket. Az 1859-ben és 1860-ban Olaszországban tett tanulmányútjai nagy hatással voltak rá. Modelljei között volt Tintoretto, Giotto és Michelangelo. Közel állt a preraffaelitákhoz is, a 19. század közepén Angliában alakult művészcsoporthoz, amely a természet újrateremtésére törekedett műveiben, és amelyre az olasz Trecento és Quattrocento, a reneszánsz és a német nazarénusok festői voltak hatással. William Blake Richmond 1859-ben készítette első festményét Enid és Geraint címmel. Eladta 20 fontért; a pénzt első olaszországi útjára fektette be.
A festészet terén nagyon sokoldalú volt, és nem lehetett egy bizonyos műfajhoz kötni. Előszeretettel ábrázolt azonban nőket (különösen portrékon) és mitológiai témákat. Legjelentősebb művei közé tartozik a "Héra Héphaisztosz házában", a "Vénusz és Ankhiszisz" vagy az "Elektra Agamemnón sírjánál". William Blake Richmond festői munkássága mellett szobrászként, üveg- és mozaiktervezőként is nagy elismerést szerzett. Minden munkáját merész színek és anyagok jellemzik, ami az Arts and Crafts mozgalom egyik legjelentősebb képviselőjévé teszi. Leghíresebb munkái közé tartozik a londoni Szent Pál-székesegyház díszítése. Később tudományos karriert futott be, 1878-ban öt évre az Oxfordi Egyetem Slade képzőművészeti professzora lett. A Királyi Akadémián a festészet professzoraként tanított. Művészeti íróként és művészeti kiállítások társszervezőjeként is kitűnt. 1888-ban a Királyi Akadémia társult tagjává választották, 1897-ben pedig a Fürdő Lovagrend lovagkeresztjével tüntették ki. De talán a legfontosabb címe a környezetvédő. Tömegesen elkötelezte magát a jobb londoni levegőért, mivel a téli, komor fényviszonyok a városban és a nagy szénpor- és koromkibocsátás miatti erős légzési problémák borzalmasak voltak számára.
Oldal 1 / 1