Heinrich Christian Wilhelm Wilhelm Busch neve valószínűleg örökre elválaszthatatlanul összekapcsolódik első és egyben legismertebb képregényével, a "Max und Moritz - Eine Bubengeschichte in sieben Streichen" cíművel. További történetek: "Hans Huckebein, a holló" és "Jámbor Heléna". Abszurd módon Busch komoly és hallgatag ember volt, aki pusztán pénzkereseti céllal készítette ezeket az illusztrációkat, amelyeket ma a képregények előfutárának tartanak. A képsorozat, amelyből számtalan képet publikált, többnyire fametszetként készült, ami kontúros jellegét adta.
Igazi ambíciója a festészet volt. Itt azonban Busch a saját túlságosan magas elvárásai miatt elbukott, és munkájának nagy részét tönkretette, amikor a puszta mennyiség túl sok helyet foglalt el. A hátterek kiválasztása nem volt túl gondos, és a színek minősége is hagyott kívánnivalót maga után. A nem száradt művek túl korai és helytelen rakása gyakran vezetett a művek elvesztéséhez. Többnyire nagyon kis formátumúak voltak, mintha nem akarta volna a színeket nagy, drága vásznakra pazarolni. Ma gyakran sötétítettek, és más hatást keltenek, mint amit a festő annak idején szándékozott. Annál kifejezőbbek a fennmaradt festmények, amelyek minden bizonnyal virtuóz készségről tanúskodnak, és az ember azt kívánja, bárcsak több maradt volna meg belőlük. Az előttünk lévő művek nem tagadhatják le a 16. és 17. századi holland festészet erős hatását Wilhelm Busch munkásságára. Ez az antwerpeni művészeti tanulmányainak köszönhető, amelyek során Rubens, Frans Hals, David Teniers és Adriaen Brouwer művészek iránt lelkesedett - ezek a modellek egyértelműen megmutatkoztak az "Önarckép holland viseletben" című művében. Ugyanakkor azonban ezek a nagy nevek ráébresztették arra, hogy festőként milyen kvalitások hiányoznak még belőle, és arra késztették, hogy kétségbeesetten hagyja abba tanulmányait. Még az ezt követő müncheni művészeti tanulmányok sem hoztak számára igazi elégedettséget, nem is beszélve a gazdasági függetlenségről, így rövid ideig fontolgatta, hogy kivándorol Brazíliába, ahol a méhészkedésnek szenteli magát.
Frankfurt am Mainban egy ideig Johanna Keßler mecénás gondoskodott róla, hozzájárulva legtermékenyebb és legjövedelmezőbb időszakához. További útját az alkohol- és nikotinfüggőség jellemezte, ami még a müncheni nyilvánosság előtt is feltűnővé tette. A zeneszerzői próbálkozások kudarcot vallottak, ahogyan az is, hogy erotikus költőként komolyan vegyék. A "Max und Moritz" kézirata csak több odüsszeia után talált kiadóra, aki fix összegért megvásárolta Buschtól, így Busch a későbbi kiadásokban már nem vett részt. Bár erre lehetősége lett volna, élete vége felé csak egyetlen festményt állított ki nyilvánosan.
Heinrich Christian Wilhelm Wilhelm Busch neve valószínűleg örökre elválaszthatatlanul összekapcsolódik első és egyben legismertebb képregényével, a "Max und Moritz - Eine Bubengeschichte in sieben Streichen" cíművel. További történetek: "Hans Huckebein, a holló" és "Jámbor Heléna". Abszurd módon Busch komoly és hallgatag ember volt, aki pusztán pénzkereseti céllal készítette ezeket az illusztrációkat, amelyeket ma a képregények előfutárának tartanak. A képsorozat, amelyből számtalan képet publikált, többnyire fametszetként készült, ami kontúros jellegét adta.
Igazi ambíciója a festészet volt. Itt azonban Busch a saját túlságosan magas elvárásai miatt elbukott, és munkájának nagy részét tönkretette, amikor a puszta mennyiség túl sok helyet foglalt el. A hátterek kiválasztása nem volt túl gondos, és a színek minősége is hagyott kívánnivalót maga után. A nem száradt művek túl korai és helytelen rakása gyakran vezetett a művek elvesztéséhez. Többnyire nagyon kis formátumúak voltak, mintha nem akarta volna a színeket nagy, drága vásznakra pazarolni. Ma gyakran sötétítettek, és más hatást keltenek, mint amit a festő annak idején szándékozott. Annál kifejezőbbek a fennmaradt festmények, amelyek minden bizonnyal virtuóz készségről tanúskodnak, és az ember azt kívánja, bárcsak több maradt volna meg belőlük. Az előttünk lévő művek nem tagadhatják le a 16. és 17. századi holland festészet erős hatását Wilhelm Busch munkásságára. Ez az antwerpeni művészeti tanulmányainak köszönhető, amelyek során Rubens, Frans Hals, David Teniers és Adriaen Brouwer művészek iránt lelkesedett - ezek a modellek egyértelműen megmutatkoztak az "Önarckép holland viseletben" című művében. Ugyanakkor azonban ezek a nagy nevek ráébresztették arra, hogy festőként milyen kvalitások hiányoznak még belőle, és arra késztették, hogy kétségbeesetten hagyja abba tanulmányait. Még az ezt követő müncheni művészeti tanulmányok sem hoztak számára igazi elégedettséget, nem is beszélve a gazdasági függetlenségről, így rövid ideig fontolgatta, hogy kivándorol Brazíliába, ahol a méhészkedésnek szenteli magát.
Frankfurt am Mainban egy ideig Johanna Keßler mecénás gondoskodott róla, hozzájárulva legtermékenyebb és legjövedelmezőbb időszakához. További útját az alkohol- és nikotinfüggőség jellemezte, ami még a müncheni nyilvánosság előtt is feltűnővé tette. A zeneszerzői próbálkozások kudarcot vallottak, ahogyan az is, hogy erotikus költőként komolyan vegyék. A "Max und Moritz" kézirata csak több odüsszeia után talált kiadóra, aki fix összegért megvásárolta Buschtól, így Busch a későbbi kiadásokban már nem vett részt. Bár erre lehetősége lett volna, élete vége felé csak egyetlen festményt állított ki nyilvánosan.
Oldal 1 / 1