Jogot tanulni vagy művésznek állni? Ezt a ma is nagyon aktuális kérdést a 17. században a fiatal Wenceslaus Hollar - angolul Wenceslaus Hollar, csehül Václav Hollar - is feltette. Az utókor szerencséjére Hollar a művészi oldalt választotta, és számtalan rajzot és rézmetszetet készített, amelyek ma is nagy művészeti és történelmi értékkel bírnak. Az 1607-ben Prágában született Hollar 1627-ben Frankfurt am Mainban a híres metsző, Matthaeus Merian tanítványa lett, és mindenekelőtt általa tanulta meg a később nagyra becsült várostopográfiák módszertanát. Tanulóévei és a Szent Római Birodalomban töltött idő alatt találkozott az angol Lord Thomas Howarddal, korának egyik legjelentősebb műgyűjtőjével, aki jelentős hatást gyakorolt rá. Hollar 1637-ben követte pártfogóját, Howardot Angliába, ahol élete hátralévő részét töltötte.
Frankfurti, majd angliai képzése során Hollar különböző megbízásokat kezdett elfogadni, többek között németországi, csehországi, angol, hollandiai, hollandiai, svájci és mai marokkói helyszínekről készült nézeteket és topográfiákat, valamint a korabeli mindennapi életről készült metszeteket, tengeri tájképeket, természetábrázolásokat, szentek és híres emberek portréit. A részletekre való odafigyelésével, a színes nyomatokkal való kísérletezésével és szorgalmával Hollar fokozatosan nevet szerzett magának, és hamarosan I. Károly király alatt az angol királyi udvarnak dolgozott. Számos illusztrációval ellátott könyv következett, köztük Homérosz vagy Vergilius klasszikus kiadásai. Az 1666-os nagy londoni tűzvész után, amelyben London belvárosa szinte teljesen kiégett és elpusztult, Hollar nagyon részletes várostérképeket készített Londonról és az elpusztult városrészekről. Ezek a művek, valamint Hollar korábbi, a régi Londonról szóló topográfiái ma a középkori Londonra vonatkozó legfontosabb források közé tartoznak. A Londonról szóló munkái miatt Hollart 1668-ban II. Károly király Tangerbe és a mai Marokkóba küldte expedícióra, amelynek illusztrációi és térképei ma is nagy jelentőséggel bírnak.
A művész életét számos sorscsapás jellemezte, mint például családjának elszegényedése a harmincéves háború alatt, az angol polgárháború és Hollar ideiglenes bebörtönzése, fia, Jakab halála a londoni pestisjárványban vagy a londoni nagy tűzvész. Hollar maga is, többé-kevésbé tehetsége és szorgalma ellenére, élete nagy részében szegénységben élt, kevés érzéket mutatott a tárgyalásokhoz és a fizetéshez, és gyakran érték alatt adta el műveit. Mindemellett mintegy 400 rajzot, több mint 3000 metszetet és több mint 2700 nyomólemezt készített, és hagyatéka a 17. század elejének és közepének európai művészetének egyik legfontosabb forrása, mivel a részletek iránti figyelem és számos történelmi esemény megkülönböztető dokumentálása miatt. Wenceslaus Hollar nagy szegénységben halt meg Londonban 1677-ben.
Jogot tanulni vagy művésznek állni? Ezt a ma is nagyon aktuális kérdést a 17. században a fiatal Wenceslaus Hollar - angolul Wenceslaus Hollar, csehül Václav Hollar - is feltette. Az utókor szerencséjére Hollar a művészi oldalt választotta, és számtalan rajzot és rézmetszetet készített, amelyek ma is nagy művészeti és történelmi értékkel bírnak. Az 1607-ben Prágában született Hollar 1627-ben Frankfurt am Mainban a híres metsző, Matthaeus Merian tanítványa lett, és mindenekelőtt általa tanulta meg a később nagyra becsült várostopográfiák módszertanát. Tanulóévei és a Szent Római Birodalomban töltött idő alatt találkozott az angol Lord Thomas Howarddal, korának egyik legjelentősebb műgyűjtőjével, aki jelentős hatást gyakorolt rá. Hollar 1637-ben követte pártfogóját, Howardot Angliába, ahol élete hátralévő részét töltötte.
Frankfurti, majd angliai képzése során Hollar különböző megbízásokat kezdett elfogadni, többek között németországi, csehországi, angol, hollandiai, hollandiai, svájci és mai marokkói helyszínekről készült nézeteket és topográfiákat, valamint a korabeli mindennapi életről készült metszeteket, tengeri tájképeket, természetábrázolásokat, szentek és híres emberek portréit. A részletekre való odafigyelésével, a színes nyomatokkal való kísérletezésével és szorgalmával Hollar fokozatosan nevet szerzett magának, és hamarosan I. Károly király alatt az angol királyi udvarnak dolgozott. Számos illusztrációval ellátott könyv következett, köztük Homérosz vagy Vergilius klasszikus kiadásai. Az 1666-os nagy londoni tűzvész után, amelyben London belvárosa szinte teljesen kiégett és elpusztult, Hollar nagyon részletes várostérképeket készített Londonról és az elpusztult városrészekről. Ezek a művek, valamint Hollar korábbi, a régi Londonról szóló topográfiái ma a középkori Londonra vonatkozó legfontosabb források közé tartoznak. A Londonról szóló munkái miatt Hollart 1668-ban II. Károly király Tangerbe és a mai Marokkóba küldte expedícióra, amelynek illusztrációi és térképei ma is nagy jelentőséggel bírnak.
A művész életét számos sorscsapás jellemezte, mint például családjának elszegényedése a harmincéves háború alatt, az angol polgárháború és Hollar ideiglenes bebörtönzése, fia, Jakab halála a londoni pestisjárványban vagy a londoni nagy tűzvész. Hollar maga is, többé-kevésbé tehetsége és szorgalma ellenére, élete nagy részében szegénységben élt, kevés érzéket mutatott a tárgyalásokhoz és a fizetéshez, és gyakran érték alatt adta el műveit. Mindemellett mintegy 400 rajzot, több mint 3000 metszetet és több mint 2700 nyomólemezt készített, és hagyatéka a 17. század elejének és közepének európai művészetének egyik legfontosabb forrása, mivel a részletek iránti figyelem és számos történelmi esemény megkülönböztető dokumentálása miatt. Wenceslaus Hollar nagy szegénységben halt meg Londonban 1677-ben.
Oldal 1 / 19