A 19. század végével Koppenhága szinte egyedülálló fellendülésnek indult. Az iparosodással együtt járt a jólét, és vele együtt számos új lakos. Viggo Johansen a változások korában született. A monarchikus struktúra megváltozott, és ezekben az időkben jó néhány ember kényelmes jólétre tehetett szert. Egy kereskedő fia, aki a képzőművészetnek akarta szentelni magát, és a koppenhágai Dán Királyi Képzőművészeti Akadémián kezdett tanulni. Tehetségesnek mutatkozott, de a diplomához nem volt elég. Három sikertelen záróvizsga-kísérlet után elhagyta az egyetemet. Viggo Johansen osztozott a sorsban egy diáktársával. Michael Anker szintén az 1870-es évek elején kezdte meg tanulmányait, de diplomaszerzés nélkül abbahagyta. A két fiatal dán művész közösen kezdett perspektívát keresni. Végül Anker adta meg a lökést, és Skagenbe csábította Viggo Johanssent. A Jütland északi részén fekvő város rabul ejtette Michael Ankert. Dánia északi csücskében a fény és a tenger egyedülálló szimfóniát alkotott. Johansen Skagenbe utazott, és az ő hatására alakult ki a skageni festők művésztelepe. Csak egy évvel az akadémia elhagyása után Viggo sikeresen kiállíthatta első műveit.
A Skagen Painters egy olyan művészekből álló ismeretségi kör volt, akik szoros kapcsolatban álltak egymással. Viggo Johansen visszafogottnak mutatkozott. Mai szemmel nézve Viggo kívülálló volt. Ritkán vett részt a baráti összejöveteleken. Míg a festők többsége a fényt próbálta ábrázolni, Johansen a halászok és a lakosok között kereste a helyszínt. Viggo Johansen tájékozódott. A hollandiai régi mestereknél keresett példaképeket. Tájképei a természet hű tükörképei, amelyekben a fény mindig központi szerepet játszik. Viggo a művésztelep köréből ismerte meg jövendőbeli feleségét. Első megismerkedésük idején Marta mindössze tizennégy éves volt. A művészi fejlődése és a Marta iránti szerelme között vergődve Viggo külföldre utazik. A művész tapasztalatot szerez és dolgozik a technikáján. Viggo számos díjjal gazdagodva visszatér Skagenbe, és feleségül veszi Martát.
A házaspár elhagyja Skagent, és mostantól Koppenhágától északra él. Viggo Johansen amennyire csak lehet, visszavonul az otthoni fészekbe. Az otthoni boldogság ábrázolására koncentrál. Festészetének középpontjába a belső terek és a feleségét ábrázoló jelenetek kerülnek. A motívumok személyesek, és betekintést engednek a családi boldogságba. A motívumok gyakran gyönyörű egyszerűségűek, amelyek a fény ügyes játéka révén válnak hangulatos egységgé. Művészi tevékenységével párhuzamosan Viggo tanári állást vállalt a koppenhágai, majd a stockholmi akadémián.
A 19. század végével Koppenhága szinte egyedülálló fellendülésnek indult. Az iparosodással együtt járt a jólét, és vele együtt számos új lakos. Viggo Johansen a változások korában született. A monarchikus struktúra megváltozott, és ezekben az időkben jó néhány ember kényelmes jólétre tehetett szert. Egy kereskedő fia, aki a képzőművészetnek akarta szentelni magát, és a koppenhágai Dán Királyi Képzőművészeti Akadémián kezdett tanulni. Tehetségesnek mutatkozott, de a diplomához nem volt elég. Három sikertelen záróvizsga-kísérlet után elhagyta az egyetemet. Viggo Johansen osztozott a sorsban egy diáktársával. Michael Anker szintén az 1870-es évek elején kezdte meg tanulmányait, de diplomaszerzés nélkül abbahagyta. A két fiatal dán művész közösen kezdett perspektívát keresni. Végül Anker adta meg a lökést, és Skagenbe csábította Viggo Johanssent. A Jütland északi részén fekvő város rabul ejtette Michael Ankert. Dánia északi csücskében a fény és a tenger egyedülálló szimfóniát alkotott. Johansen Skagenbe utazott, és az ő hatására alakult ki a skageni festők művésztelepe. Csak egy évvel az akadémia elhagyása után Viggo sikeresen kiállíthatta első műveit.
A Skagen Painters egy olyan művészekből álló ismeretségi kör volt, akik szoros kapcsolatban álltak egymással. Viggo Johansen visszafogottnak mutatkozott. Mai szemmel nézve Viggo kívülálló volt. Ritkán vett részt a baráti összejöveteleken. Míg a festők többsége a fényt próbálta ábrázolni, Johansen a halászok és a lakosok között kereste a helyszínt. Viggo Johansen tájékozódott. A hollandiai régi mestereknél keresett példaképeket. Tájképei a természet hű tükörképei, amelyekben a fény mindig központi szerepet játszik. Viggo a művésztelep köréből ismerte meg jövendőbeli feleségét. Első megismerkedésük idején Marta mindössze tizennégy éves volt. A művészi fejlődése és a Marta iránti szerelme között vergődve Viggo külföldre utazik. A művész tapasztalatot szerez és dolgozik a technikáján. Viggo számos díjjal gazdagodva visszatér Skagenbe, és feleségül veszi Martát.
A házaspár elhagyja Skagent, és mostantól Koppenhágától északra él. Viggo Johansen amennyire csak lehet, visszavonul az otthoni fészekbe. Az otthoni boldogság ábrázolására koncentrál. Festészetének középpontjába a belső terek és a feleségét ábrázoló jelenetek kerülnek. A motívumok személyesek, és betekintést engednek a családi boldogságba. A motívumok gyakran gyönyörű egyszerűségűek, amelyek a fény ügyes játéka révén válnak hangulatos egységgé. Művészi tevékenységével párhuzamosan Viggo tanári állást vállalt a koppenhágai, majd a stockholmi akadémián.
Oldal 1 / 1