"Egész életemben szerettem a napot. A napfényt akartam megfesteni. De a háború üldözött engem." Vaszilij Vasziljevics Verescsagin e kijelentése egy olyan kettősséget ír le, amely a művész életét alakította. Verescsagin orosz földesúri családból származott, és nyolcéves korában katonai pályára lépett. Az orosz haditengerészet kadétjaként beutazta Nyugat-Európát, és megismerkedett a Közel-Kelettel is. A haditengerészeti akadémia elvégzése után azonban otthagyta a katonai szolgálatot, és festőművésznek állt. A katonaság és a háború volt az egyik állandó dolog az életében, a másik az utazás iránti szenvedélye. A következő években beutazta Európát, Indiát, a Közel-Keletet, Oroszország ázsiai részét és a Himalája vidékét.
Bár időnként visszatért az orosz katonai szolgálatba, például az 1877-78-as orosz-török háború idején tisztként szolgált a cári hadseregben, a háború borzalma soha nem hagyta el, és ez lett a fő művészi témája. Ahogyan a katonaság sem engedte el őt soha, úgy Verescsagin is újra és újra visszatért Oroszországba, bár sok orosz értelmiségi útját követte Nyugat-Európába. Sok éven át München volt élete központja, ahol műtermet tartott fenn. Kíméletlen háborús képei, amelyek a háború szenvedését és erőszakosságát ábrázolták, szenzációt keltettek. Verescsagin fotórealista stílust alakított ki, amely heves reakciókat váltott ki kortársai körében. A fotográfia új médiuma iránti orientációja irritációt okozott. Dokumentarista stílusát újra és újra bírálták.
Verescsagin politikai művész volt, aki képeivel világos didaktikus célt követett. A háború borzalmainak ábrázolásával a béke szükségességébe vetett hitét akarta népszerűsíteni. Művészi küldetésével a 19. század végén egy mélyen megosztott kultúrával találkozott, amely a főáramban imperialista volt, de ellenlökésként erős pacifista mozgalmaknak is teret adott. Egyik fő műve, "A háború apoteózisa" olyan hatást gyakorolt a müncheni kiállításon vendégeskedő Helmuth von Moltke német vezérkari főnökre, hogy a katona szóhoz sem jutott, és azonnal megtiltotta a német katonáknak a kiállítás látogatását. A hatás szándékos volt, hiszen Verescsagin a múlt, a jelen és a jövő összes hódítójának ajánlotta festményét. Oroszországban a háborúról készült képeit nem volt szabad nyilvánosan bemutatni, és könyvekben sem volt szabad kinyomtatni. Az indiai brit gyarmati háborúban játszódó lövöldözős jelenet ábrázolása heves reakciókat váltott ki a brit közvéleményben.
"Egész életemben szerettem a napot. A napfényt akartam megfesteni. De a háború üldözött engem." Vaszilij Vasziljevics Verescsagin e kijelentése egy olyan kettősséget ír le, amely a művész életét alakította. Verescsagin orosz földesúri családból származott, és nyolcéves korában katonai pályára lépett. Az orosz haditengerészet kadétjaként beutazta Nyugat-Európát, és megismerkedett a Közel-Kelettel is. A haditengerészeti akadémia elvégzése után azonban otthagyta a katonai szolgálatot, és festőművésznek állt. A katonaság és a háború volt az egyik állandó dolog az életében, a másik az utazás iránti szenvedélye. A következő években beutazta Európát, Indiát, a Közel-Keletet, Oroszország ázsiai részét és a Himalája vidékét.
Bár időnként visszatért az orosz katonai szolgálatba, például az 1877-78-as orosz-török háború idején tisztként szolgált a cári hadseregben, a háború borzalma soha nem hagyta el, és ez lett a fő művészi témája. Ahogyan a katonaság sem engedte el őt soha, úgy Verescsagin is újra és újra visszatért Oroszországba, bár sok orosz értelmiségi útját követte Nyugat-Európába. Sok éven át München volt élete központja, ahol műtermet tartott fenn. Kíméletlen háborús képei, amelyek a háború szenvedését és erőszakosságát ábrázolták, szenzációt keltettek. Verescsagin fotórealista stílust alakított ki, amely heves reakciókat váltott ki kortársai körében. A fotográfia új médiuma iránti orientációja irritációt okozott. Dokumentarista stílusát újra és újra bírálták.
Verescsagin politikai művész volt, aki képeivel világos didaktikus célt követett. A háború borzalmainak ábrázolásával a béke szükségességébe vetett hitét akarta népszerűsíteni. Művészi küldetésével a 19. század végén egy mélyen megosztott kultúrával találkozott, amely a főáramban imperialista volt, de ellenlökésként erős pacifista mozgalmaknak is teret adott. Egyik fő műve, "A háború apoteózisa" olyan hatást gyakorolt a müncheni kiállításon vendégeskedő Helmuth von Moltke német vezérkari főnökre, hogy a katona szóhoz sem jutott, és azonnal megtiltotta a német katonáknak a kiállítás látogatását. A hatás szándékos volt, hiszen Verescsagin a múlt, a jelen és a jövő összes hódítójának ajánlotta festményét. Oroszországban a háborúról készült képeit nem volt szabad nyilvánosan bemutatni, és könyvekben sem volt szabad kinyomtatni. Az indiai brit gyarmati háborúban játszódó lövöldözős jelenet ábrázolása heves reakciókat váltott ki a brit közvéleményben.
Oldal 1 / 2