A 18. század végén alapított Utagawa-iskola számos neves fafaragó rajzolót nevelt ki. Utagawa Toyokuni volt az egyik legkiemelkedőbb.
Egy bábkészítő fia, repertoárjában a kabuki, a középosztály népszerű japán színházi formájának szereplői szerepeltek. Sok évnek kellett azonban eltelnie, mire az iskola alapítójának, Utagawa Toyoharunak 14 éves tanítványa megtalálta saját stílusát. Valószínűleg 1786-ban jelent meg először a nyilvánosság előtt egy könyvhöz készült rajzokkal. Színészportrék, színpadi jelenetek, de a "bijin-ga" ábrázolásmódú, gyönyörű nőket ábrázoló képek is kedvelt témái voltak a későbbiekben, és ezzel kiérdemelte az ukiyo-e, a hagyományos japán zsánerfestészet legnagyobb művészének járó elismerést. Festményeinek jellegzetessége a vonalvezetés és a kifejezés élénksége; színes hangsúlyok és kontrasztok teszik teljessé ezeket az ábrázolásokat. A színész egyéniségének megragadása fontosabb volt számára, mint egy mesterkélt és merev figura megjelenítése vagy a túlzásba vitt ábrázolás. A "Yakusha butai no sugata-e" ("Színészek képei a színpadon") című sorozat művészi munkásságának csúcspontját jelenti. Több mint 50 többszínű nyomatban adta ki 1794 és 1796 között az edói (Tokió) Izumiya Ichibei kiadó.
Toyokuni közel 3000 fametszettel, köztük több mint 90 sorozattal és számos festett jelenettel az egyik legtermékenyebb japán illusztrátor volt ebben a műfajban és korában. Ő tette az Utagawa-iskolát az Edo-korszak legbefolyásosabb iskolájává.
A 18. század végén alapított Utagawa-iskola számos neves fafaragó rajzolót nevelt ki. Utagawa Toyokuni volt az egyik legkiemelkedőbb.
Egy bábkészítő fia, repertoárjában a kabuki, a középosztály népszerű japán színházi formájának szereplői szerepeltek. Sok évnek kellett azonban eltelnie, mire az iskola alapítójának, Utagawa Toyoharunak 14 éves tanítványa megtalálta saját stílusát. Valószínűleg 1786-ban jelent meg először a nyilvánosság előtt egy könyvhöz készült rajzokkal. Színészportrék, színpadi jelenetek, de a "bijin-ga" ábrázolásmódú, gyönyörű nőket ábrázoló képek is kedvelt témái voltak a későbbiekben, és ezzel kiérdemelte az ukiyo-e, a hagyományos japán zsánerfestészet legnagyobb művészének járó elismerést. Festményeinek jellegzetessége a vonalvezetés és a kifejezés élénksége; színes hangsúlyok és kontrasztok teszik teljessé ezeket az ábrázolásokat. A színész egyéniségének megragadása fontosabb volt számára, mint egy mesterkélt és merev figura megjelenítése vagy a túlzásba vitt ábrázolás. A "Yakusha butai no sugata-e" ("Színészek képei a színpadon") című sorozat művészi munkásságának csúcspontját jelenti. Több mint 50 többszínű nyomatban adta ki 1794 és 1796 között az edói (Tokió) Izumiya Ichibei kiadó.
Toyokuni közel 3000 fametszettel, köztük több mint 90 sorozattal és számos festett jelenettel az egyik legtermékenyebb japán illusztrátor volt ebben a műfajban és korában. Ő tette az Utagawa-iskolát az Edo-korszak legbefolyásosabb iskolájává.
Oldal 1 / 2