Oda az azonos nevű japán szamurájklánba született, ami azt jelentette, hogy karrierje már eleve eleve elrendeltetett. Így az volt a sorsa, hogy buddhista tudós legyen a templomban. Ebben a Tōyō nevet kapta, míg valódi nevét elfelejtették. Ma is ezen a néven ismerik: Sesshū Tōyō, a Muromachi korszak legbefolyásosabb japán művésze. Még ma is tisztelik művészi hatása miatt. A tanult szerzetes, aki az őt körülvevő természetből merített ihletet és festett.

Tōyō már fiatal korától kezdve művészi tehetségről tett tanúbizonyságot, amelyet a templomban kellett ápolni. A 15. században a zen templomok nemcsak a hit helyeként szolgáltak. A vallás mellett a kultúrát és a művészetet is egyesítették a tető alatt. A buddhista zen templomok a kor kulturális központjainak számítottak, ahol a kalligráfia és a festészet alapjait tanították. Tōyō ott találkozott tanárával, Shūbunnal, Japán másik legelismertebb művészével. Nemcsak festeni és kalligráfiát tanított neki, hanem a monokróm művészet stílusát is. Tanárához hasonlóan Tōyō később ecsetvonásairól és részletes tájképeiről vált ismertté. De előtte még Kínába kellett utaznia, hogy megtanuljon és átvegyen egy olyan hagyományt, amelyet Japánban még nem ismert.

1466-ban a szerzetes élete megváltozott. Nem volt elégedett a templomi élettel, és nem érdekelte a politika. Lehetőséget kapott arra, hogy kerülő úton Kínába utazzon, amit inkognitóban, vásárló szerzetesként kellett teljesítenie. Lemondott a Tōyō névről, amelyet korábban adtak neki. Helyette saját nevet adott magának, amely művészi törekvéseit hivatott hangsúlyozni: Sesshū. Ettől kezdve ez volt a művészneve, amelyet az országhatárokon átvittek, és hazájában is meghonosodott. Kína gyönyörű tájai és a Song-dinasztiák tájképfestményei által inspirálva stílusa is megváltozott. Ősi kínai hagyományt, a tusfestést vette át. Ezzel rendkívül részletes tájképeket készített környezetéről vagy vallási ihletésű műalkotásokat. Sesshū a monokróm tusfestészet mesteri státuszát és ezáltal még nagyobb népszerűséget ért el, immár hazájában is, ahová visszatért, és saját műtermet alapított. Itt alkotta meg híres, 15,85 méter hosszú Shikansui ("Hosszú tájkép-tekercs") című művét, amely legendává emelte. Egy legenda, amely egy hagyományos kínai művészeti formát hozott Japánba, ahol a zen szerzetesek hagyományaként honosodott meg: a tintafestés művészetét.