Oldal 1 / 1
Bár Tom Thomson ma Kanada egyik legkiemelkedőbb festőjeként tartják számon, művészi tehetsége nem volt nyilvánvaló már a kezdetektől fogva, mivel földműves családból származott, és nem részesült széles körű oktatásban. Ezek a szerény kezdetek nem akadályozták meg abban, hogy pályafutása során mintegy 400 fatanulmányt és körülbelül ötven nagyobb méretű festményt készítsen. Néhány műve, mint például a "The West Wind" és a "The Jack Pine", ma már a kanadai művészettörténet legismertebb és legikonikusabb festményei közé tartozik. Thomson szinte valamennyi műve ontariói tájakat ábrázol, különösen fákat, tavakat és folyókat.
Thomson magányos ember volt, aki szeretett időt tölteni a természetben. Horgászat vagy túrázás közben merített ihletet festményeihez. Ennek során gyakran követte sajátos napi ritmusát: Hajlamos volt arra, hogy napközben ritkán hagyta el torontói faházát. Amint azonban besötétedett, hócipőt csatolt a lábára, hosszú túrákat tett a vidéken, és még sötétedés előtt visszatért. Thomson nem mindig volt kegyes saját műveihez. Néha égő gyufát dobott a festményeihez, és egyszer állítólag még egy doboznyi rajzát is az erdőbe dobta csalódottságában. Gyakran egyszerűen elajándékozta műveit, ha valakinek megtetszettek. Thomson szívesen járta a kanadai vadont kenujával, nagy távolságokat tett meg, és útközben portrékat készített a tájról. Amint megtalálta a megfelelő motívumot, nem törődött a kedvezőtlen körülményekkel: amikor a "The Jack Pine" című híres festményének első vázlatát készítette, az általa ábrázolt fa egy idő után kidőlt, és majdnem rádőlt. Thomson azonban nem tántorodott el, és egy rövid sokkoló pillanat után lelkesen folytatta remekműve megfestését.
Thomson 39 éves korában vízbe fulladással halt meg, miközben egyedül kenuzott a Canoe-tónál. A fejjel lefelé úszó kenut még az eltűnése napján felfedezték. A holttestét viszont csak nyolc nappal később találták meg a tóban. Halálának körülményeiről számos legenda és találgatás kering. Újra és újra azt állították, hogy meggyilkolták vagy öngyilkosságot követett el. Ezekre az elméletekre azonban nincs bizonyíték, ezért azt kell feltételeznünk, hogy Tom Thomson halála végső soron egyszerűen tragikus baleset volt. Nem sokkal a halála után megalakult az úgynevezett "Hetes Csoport", amely hét kanadai tájképfestőből állt. Thomson életműve nagy hatást gyakorolt erre a csoportra, ezért gyakran nem hivatalos tagnak tekintik.
Bár Tom Thomson ma Kanada egyik legkiemelkedőbb festőjeként tartják számon, művészi tehetsége nem volt nyilvánvaló már a kezdetektől fogva, mivel földműves családból származott, és nem részesült széles körű oktatásban. Ezek a szerény kezdetek nem akadályozták meg abban, hogy pályafutása során mintegy 400 fatanulmányt és körülbelül ötven nagyobb méretű festményt készítsen. Néhány műve, mint például a "The West Wind" és a "The Jack Pine", ma már a kanadai művészettörténet legismertebb és legikonikusabb festményei közé tartozik. Thomson szinte valamennyi műve ontariói tájakat ábrázol, különösen fákat, tavakat és folyókat.
Thomson magányos ember volt, aki szeretett időt tölteni a természetben. Horgászat vagy túrázás közben merített ihletet festményeihez. Ennek során gyakran követte sajátos napi ritmusát: Hajlamos volt arra, hogy napközben ritkán hagyta el torontói faházát. Amint azonban besötétedett, hócipőt csatolt a lábára, hosszú túrákat tett a vidéken, és még sötétedés előtt visszatért. Thomson nem mindig volt kegyes saját műveihez. Néha égő gyufát dobott a festményeihez, és egyszer állítólag még egy doboznyi rajzát is az erdőbe dobta csalódottságában. Gyakran egyszerűen elajándékozta műveit, ha valakinek megtetszettek. Thomson szívesen járta a kanadai vadont kenujával, nagy távolságokat tett meg, és útközben portrékat készített a tájról. Amint megtalálta a megfelelő motívumot, nem törődött a kedvezőtlen körülményekkel: amikor a "The Jack Pine" című híres festményének első vázlatát készítette, az általa ábrázolt fa egy idő után kidőlt, és majdnem rádőlt. Thomson azonban nem tántorodott el, és egy rövid sokkoló pillanat után lelkesen folytatta remekműve megfestését.
Thomson 39 éves korában vízbe fulladással halt meg, miközben egyedül kenuzott a Canoe-tónál. A fejjel lefelé úszó kenut még az eltűnése napján felfedezték. A holttestét viszont csak nyolc nappal később találták meg a tóban. Halálának körülményeiről számos legenda és találgatás kering. Újra és újra azt állították, hogy meggyilkolták vagy öngyilkosságot követett el. Ezekre az elméletekre azonban nincs bizonyíték, ezért azt kell feltételeznünk, hogy Tom Thomson halála végső soron egyszerűen tragikus baleset volt. Nem sokkal a halála után megalakult az úgynevezett "Hetes Csoport", amely hét kanadai tájképfestőből állt. Thomson életműve nagy hatást gyakorolt erre a csoportra, ezért gyakran nem hivatalos tagnak tekintik.