Az ausztrál művész Tom Roberts (valójában Thomas William Roberts) nemcsak kétségtelenül nagy tehetségének köszönheti karrierjét. A mostohaapja is jelentős szerepet játszott ebben, bár tudtán kívül. Az édesanyja újra férjhez ment, de a fiatal Roberts nem jött ki jól az új férfival a házban. Ezért elmenekült Melbourne-ből, és visszatért szülőhazájába, Angliába, ahol a Royal Academy iskoláiban tanult festészetet. Nem véletlenül választotta ezt a témát - szerette a művészetet. Már Ausztráliában nappal fotósasszisztensként dolgozott, este pedig művészettörténetet tanult.
Az 1880-as években John Russell diáktársával Spanyolországba utazott. Ezen az úton találkozott két spanyol kollégájával, Laureano Barrauval és Ramon Casával is, akik megismertették vele az impresszionizmus elveit. Ez a találkozás maradandó hatással volt munkásságára. Ettől kezdve számos tájképet és portrét festett impresszionista stílusban. De készített olajban csoportos portrékat is, amelyek közül sok a vidéki lakosságot ábrázolja munka közben, például juhnyírás közben. Amikor az utóbbiakat először állították ki Ausztráliában, azonnal felhangzottak olyan hangok, amelyek azt követelték, hogy a festményeket közgyűjtemények vásárolják meg. Végül is a kontinens nem utolsósorban a gyapjúipar exportja révén gazdagodott meg. Bármennyire is megbecsülték Roberts művészetét: amikor 1896-ban feleségül vette Elisabeth Williamsont, és nem sokkal később megszületett fia, Caleb, a pénz időről időre szűkössé vált. Szerencsére Tom nem csak tehetséges művész volt, hanem kiváló keretépítő is. Ezzel a többletjövedelemmel tudta a kis családot a felszínen tartani. Az első világháború alatt kórházi asszisztensként is keresett némi pluszpénzt; pacifistaként nem tudott melegedni a katonai szolgálathoz.
A Heidelbergi Iskola egyik legjelentősebb képviselőjeként Tom Roberts művészi élete mozgalmas volt. Annyira eseménydús, hogy 1985-ben még film is készült belőle. Ha tehát szeretnél egy kicsit többet megtudni a művészről, akkor nézd meg a "One Summer again" című ausztrál minisorozatot. Még ez a jól elkészített dokumentumfilm sem oldja meg az egyik rejtélyt: Robert születésnapját. Míg születési anyakönyvi kivonatában március 8. szerepel, sírkövén március 9. áll. De nem ez volt Tom Roberts egyetlen televíziós szereplése. 2017-ben ismét megjelent a képernyőn. Persze nem személyesen; a művész már több mint 90 éve elhunyt. Egy elveszettnek hitt önarcképének azonban nagy tévés pillanata volt. Megjelent a BBC "Fake or Fortune?" című sorozatában, amely a "Kunst & Krempel" vagy a "Bares für Rares" című német műsorokhoz hasonlítható. A szakértők a bolhapiaci leletet valódi Robertsnek minősítették, és a művész unokája megerősítette, hogy a festmény az elveszett kép.
Az ausztrál művész Tom Roberts (valójában Thomas William Roberts) nemcsak kétségtelenül nagy tehetségének köszönheti karrierjét. A mostohaapja is jelentős szerepet játszott ebben, bár tudtán kívül. Az édesanyja újra férjhez ment, de a fiatal Roberts nem jött ki jól az új férfival a házban. Ezért elmenekült Melbourne-ből, és visszatért szülőhazájába, Angliába, ahol a Royal Academy iskoláiban tanult festészetet. Nem véletlenül választotta ezt a témát - szerette a művészetet. Már Ausztráliában nappal fotósasszisztensként dolgozott, este pedig művészettörténetet tanult.
Az 1880-as években John Russell diáktársával Spanyolországba utazott. Ezen az úton találkozott két spanyol kollégájával, Laureano Barrauval és Ramon Casával is, akik megismertették vele az impresszionizmus elveit. Ez a találkozás maradandó hatással volt munkásságára. Ettől kezdve számos tájképet és portrét festett impresszionista stílusban. De készített olajban csoportos portrékat is, amelyek közül sok a vidéki lakosságot ábrázolja munka közben, például juhnyírás közben. Amikor az utóbbiakat először állították ki Ausztráliában, azonnal felhangzottak olyan hangok, amelyek azt követelték, hogy a festményeket közgyűjtemények vásárolják meg. Végül is a kontinens nem utolsósorban a gyapjúipar exportja révén gazdagodott meg. Bármennyire is megbecsülték Roberts művészetét: amikor 1896-ban feleségül vette Elisabeth Williamsont, és nem sokkal később megszületett fia, Caleb, a pénz időről időre szűkössé vált. Szerencsére Tom nem csak tehetséges művész volt, hanem kiváló keretépítő is. Ezzel a többletjövedelemmel tudta a kis családot a felszínen tartani. Az első világháború alatt kórházi asszisztensként is keresett némi pluszpénzt; pacifistaként nem tudott melegedni a katonai szolgálathoz.
A Heidelbergi Iskola egyik legjelentősebb képviselőjeként Tom Roberts művészi élete mozgalmas volt. Annyira eseménydús, hogy 1985-ben még film is készült belőle. Ha tehát szeretnél egy kicsit többet megtudni a művészről, akkor nézd meg a "One Summer again" című ausztrál minisorozatot. Még ez a jól elkészített dokumentumfilm sem oldja meg az egyik rejtélyt: Robert születésnapját. Míg születési anyakönyvi kivonatában március 8. szerepel, sírkövén március 9. áll. De nem ez volt Tom Roberts egyetlen televíziós szereplése. 2017-ben ismét megjelent a képernyőn. Persze nem személyesen; a művész már több mint 90 éve elhunyt. Egy elveszettnek hitt önarcképének azonban nagy tévés pillanata volt. Megjelent a BBC "Fake or Fortune?" című sorozatában, amely a "Kunst & Krempel" vagy a "Bares für Rares" című német műsorokhoz hasonlítható. A szakértők a bolhapiaci leletet valódi Robertsnek minősítették, és a művész unokája megerősítette, hogy a festmény az elveszett kép.
Oldal 1 / 1