Tilly Kettle egy olyan férfi fia volt, aki már az ötödik generációban volt kocsifestő, főként egy sör- és sörsörfőzde kocsijait festette. A fiatal Kettle úr örökölte a tehetségét, de ennél többet akart, ezért William Shipley-nél tanult festészetet az 1754-ben alapított Royal Society of Arts-ban. Hivatásos portréfestő akart lenni, és 25 éves korára már nagyon tehetségesnek bizonyult. Első ismert műve egy 1760-ban festett önarckép. 1760-ban festette meg ismert londoni családok számos tagját is, köztük a 2. Lord Dartmouth feleségét és gyermekeit. Ugyanebben az időben Robert Straeter, II. Károly király udvari festőjének, Robert Straeter nagyméretű mennyezetfestményének restaurálásán is dolgozott a híres oxfordi Sheldonian Színházban.
1768-ban Tilly Kettle-t az indiai gyarmatokra vonták. Elindult, és először Madrasba (ma Chennai. Később Kalkuttába ment. Indiában portréfestőként is nagy sikert aratott, és egyéb festményei is nagyon népszerűek voltak, ő volt az első brit festő, aki az indiai koronagyarmaton dolgozott. Tilly Kettle az Indiában szolgáló brit felsőbb osztály és hadsereg számos tagját, de indiai méltóságokat és családtagjaikat, valamint az egyszerű indiai népet is megfestette. Nagyon híres lett például az "Indián táncos lány vízipipával" című festmény 1772-ből és a portré "Shuja-ud-Dawlah, Oudh Nawabja" 1775-ből.
Az Indiában töltött évek voltak Kettle legjobb és legsikeresebb időszaka, és nagyon szeretett ott élni. Még egy indiai szeretője is volt, akitől két lánya született, Ann és Elizabeth. Nyolcéves tartózkodás után mégis visszatért Londonba, és még ugyanabban az évben feleségül vette Polly Plaine-t, egy ismert londoni építész lányát. Két gyermeke is született tőle, Mary lánya és James fia. Akkoriban az a hír járta, hogy ez nem szerelmi házasság volt, hanem egy elrendezett házasság, amelyet Kettle azért kötött, mert anyagi gondjai voltak. De hosszú távon nem oldották meg, mert Angliában nem kapott annyi portrémegbízást, mint Indiában. A művésznek időnként még írországi hitelezői elől is bujkálnia kellett. 1786-ban Tilly Kettle úgy döntött, hogy ismét Indiába utazik, és mivel nem volt elég pénze a hajóútra, Törökországon keresztül a szárazföldi utat választotta. Ezen az úton azonban megmagyarázhatatlan körülmények között meghalt Basrah közelében.
Tilly Kettle egy olyan férfi fia volt, aki már az ötödik generációban volt kocsifestő, főként egy sör- és sörsörfőzde kocsijait festette. A fiatal Kettle úr örökölte a tehetségét, de ennél többet akart, ezért William Shipley-nél tanult festészetet az 1754-ben alapított Royal Society of Arts-ban. Hivatásos portréfestő akart lenni, és 25 éves korára már nagyon tehetségesnek bizonyult. Első ismert műve egy 1760-ban festett önarckép. 1760-ban festette meg ismert londoni családok számos tagját is, köztük a 2. Lord Dartmouth feleségét és gyermekeit. Ugyanebben az időben Robert Straeter, II. Károly király udvari festőjének, Robert Straeter nagyméretű mennyezetfestményének restaurálásán is dolgozott a híres oxfordi Sheldonian Színházban.
1768-ban Tilly Kettle-t az indiai gyarmatokra vonták. Elindult, és először Madrasba (ma Chennai. Később Kalkuttába ment. Indiában portréfestőként is nagy sikert aratott, és egyéb festményei is nagyon népszerűek voltak, ő volt az első brit festő, aki az indiai koronagyarmaton dolgozott. Tilly Kettle az Indiában szolgáló brit felsőbb osztály és hadsereg számos tagját, de indiai méltóságokat és családtagjaikat, valamint az egyszerű indiai népet is megfestette. Nagyon híres lett például az "Indián táncos lány vízipipával" című festmény 1772-ből és a portré "Shuja-ud-Dawlah, Oudh Nawabja" 1775-ből.
Az Indiában töltött évek voltak Kettle legjobb és legsikeresebb időszaka, és nagyon szeretett ott élni. Még egy indiai szeretője is volt, akitől két lánya született, Ann és Elizabeth. Nyolcéves tartózkodás után mégis visszatért Londonba, és még ugyanabban az évben feleségül vette Polly Plaine-t, egy ismert londoni építész lányát. Két gyermeke is született tőle, Mary lánya és James fia. Akkoriban az a hír járta, hogy ez nem szerelmi házasság volt, hanem egy elrendezett házasság, amelyet Kettle azért kötött, mert anyagi gondjai voltak. De hosszú távon nem oldották meg, mert Angliában nem kapott annyi portrémegbízást, mint Indiában. A művésznek időnként még írországi hitelezői elől is bujkálnia kellett. 1786-ban Tilly Kettle úgy döntött, hogy ismét Indiába utazik, és mivel nem volt elég pénze a hajóútra, Törökországon keresztül a szárazföldi utat választotta. Ezen az úton azonban megmagyarázhatatlan körülmények között meghalt Basrah közelében.
Oldal 1 / 1