Az angol Thomas Stothard festőként, illusztrátorként és metszőként tevékenykedett. Apja jómódú londoni fogadós volt. Thomas Stothard ötéves korában rokonaihoz költözött Yorkshire-be. Ott járt iskolába, ahol már feltűnt művészi tehetsége. Iskolai tanulmányai után Stothard tanulói állást kezdett. Megtanulta a brokátselyem minták tervezésének művészetét. Szabadidejében rajzokat készített kedvenc versei illusztrálására. Nem sokkal később Stothard úgy döntött, hogy teljesen a művészetnek szenteli magát. 1778-ban felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémiára.
A tehetséges művész könyvillusztrációi megtalálhatók verseskötetekben és neves folyóiratokban, köztük például a Novelist's Magazine-ban. Emellett koncertjegyeket tervezett, illusztrációkat készített almanachokhoz és portrékat a kor ismert közéleti személyiségeiről. Filigrán rézkarcai egyedi stílust mutatnak, ami miatt művei ma is keresett gyűjtői darabok. Becslések szerint több mint 5000 terv és alkotás létezik a művésztől. Thomas Stothard olajfestményei merész színvilágot mutatnak, amelyet Rubens stílusa ihletett. "A szüret" az egyik leghíresebb olajfestménye. A mű ma a londoni National Galleryben csodálható meg. A művész másik kiemelkedő alkotása a "Canterburyi zarándokok vonulása" című mű. A londoni National Gallery birtokában is van. A híres mű metszetét több művész készítette.
Thomas Stothard művészi alkotása a Burghley House angol vidéki kastély lépcsőházát díszíti. A festmények tematikusan a háborúval és a mértéktelenséggel foglalkoznak. Az edinburghi Advocates Library kupoláját az ő művei díszítik. Számos olyan dekoráció tervét dolgozta ki, amelyek később a Buckingham-palotát díszítették. Sajnos ezek a tervek soha nem valósultak meg, mivel IV. György ekkor halt meg. Metszeteinek gyűjteménye ma a British Museumban látható. Thomas Stothard haláláig művészi tevékenységet folytatott. Még idős korában is élénk képzelőereje volt, és a részletgazdag munkák kivitelezéséhez szükséges készséggel rendelkezett. 1834. április 27-én halt meg, és fia, Charles Alfred Stothard szintén tehetséges festő és antikvárius volt. Őt érte az a megtiszteltetés, hogy 1837-ben megfesthette Viktória királynő trónra lépésének kihirdetését.
Az angol Thomas Stothard festőként, illusztrátorként és metszőként tevékenykedett. Apja jómódú londoni fogadós volt. Thomas Stothard ötéves korában rokonaihoz költözött Yorkshire-be. Ott járt iskolába, ahol már feltűnt művészi tehetsége. Iskolai tanulmányai után Stothard tanulói állást kezdett. Megtanulta a brokátselyem minták tervezésének művészetét. Szabadidejében rajzokat készített kedvenc versei illusztrálására. Nem sokkal később Stothard úgy döntött, hogy teljesen a művészetnek szenteli magát. 1778-ban felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémiára.
A tehetséges művész könyvillusztrációi megtalálhatók verseskötetekben és neves folyóiratokban, köztük például a Novelist's Magazine-ban. Emellett koncertjegyeket tervezett, illusztrációkat készített almanachokhoz és portrékat a kor ismert közéleti személyiségeiről. Filigrán rézkarcai egyedi stílust mutatnak, ami miatt művei ma is keresett gyűjtői darabok. Becslések szerint több mint 5000 terv és alkotás létezik a művésztől. Thomas Stothard olajfestményei merész színvilágot mutatnak, amelyet Rubens stílusa ihletett. "A szüret" az egyik leghíresebb olajfestménye. A mű ma a londoni National Galleryben csodálható meg. A művész másik kiemelkedő alkotása a "Canterburyi zarándokok vonulása" című mű. A londoni National Gallery birtokában is van. A híres mű metszetét több művész készítette.
Thomas Stothard művészi alkotása a Burghley House angol vidéki kastély lépcsőházát díszíti. A festmények tematikusan a háborúval és a mértéktelenséggel foglalkoznak. Az edinburghi Advocates Library kupoláját az ő művei díszítik. Számos olyan dekoráció tervét dolgozta ki, amelyek később a Buckingham-palotát díszítették. Sajnos ezek a tervek soha nem valósultak meg, mivel IV. György ekkor halt meg. Metszeteinek gyűjteménye ma a British Museumban látható. Thomas Stothard haláláig művészi tevékenységet folytatott. Még idős korában is élénk képzelőereje volt, és a részletgazdag munkák kivitelezéséhez szükséges készséggel rendelkezett. 1834. április 27-én halt meg, és fia, Charles Alfred Stothard szintén tehetséges festő és antikvárius volt. Őt érte az a megtiszteltetés, hogy 1837-ben megfesthette Viktória királynő trónra lépésének kihirdetését.
Oldal 1 / 3