Takeuchi Seiho japán festő, a háború előtti kiotói festők körének mestere, aki a japán Kiotóban született és nőtt fel. Takeuchi a nihonga festészet műfajában tanult, és a Meidzsi-korszaktól a korai Shōwa-korszakig tevékenykedett. Születési neve Takeuchi Tsunekichi volt.
Első művészi ambíciói már gyermekkorában megmutatkoztak, amit szülei támogattak. Lehetővé tették fiuk számára, hogy a Maruyama-Shijō Hagyományos Festészeti Iskolában tanulhasson művészetet Kōno Bairei festő irányítása alatt. Ezután a tehetséges Takeuchi a kiotói művészeti akadémiára járt. Ambíciója és tehetsége nem maradt észrevétlen. 1900-ban a kormány által finanszírozott európai művészeti utazást nyert. Most 36 éves, és elindult, hogy több európai országban, különösen Franciaországban megtapasztalja a művészeti tevékenységet. Míg Takeuchi festészeti stílusa addig a nihonga műfajhoz hasonlóan könnyed és finom volt, ez drasztikusan megváltozott. Kétéves európai tartózkodása után, mint jellegzetesen nyugati stílusú festő vált híressé. A szigorú, hagyományos japán festők szemében ez furcsa fordulat volt, de nem csökkentette Takeuchi népszerűségét. Kortársai éppen ellenkezőleg, izgatottak voltak, mert a Nyugat ígéretesnek és érdekesnek tűnt.
Takeuchi kedvenc motívumai a növény- és állatvilág voltak, gyakran kombinálva. Munkáinak középpontjában általában egy növény vagy egy állat áll. Kedvenc állatát, a majmot szerette humoros pózokban megfesteni. A japán művész különösen szemléletesen tudta ábrázolni a halak mozgását a vízben. Olyan kiválóan megörökítette, hogy állítólag ő volt az első művész a hagyományos japán festészetben, akinek ez sikerült. Leghíresebb festményei a Kawaretaru Kawaguchi, a Saru-to Usagi, a Usei, valamint az Are-Yudachi-ni.
Életében Takeuchi rendszeresen kiállított a kiotói Oktatási Minisztériumban, így nagy közönséghez jutott el. Shotuku herceg tiszteletére a Saba (Makréla), a Neko (Macska) és a Keai (Kakasviadal) című remekműveit mutatták be a Tankokai Művészeti Társaságban. Művészi munkája mellett Takeuchi zsűritagként is tevékenykedett különböző, a kormány által támogatott művészeti kiállításokon. Idős korában tanári állást vállalt a Kiotói Városi Művészeti és Kézműves Iskolában és a Kiotói Városi Művészeti Főiskolán is. Legtehetségesebb tanítványai közé tartozott Bakusen Tsuchida, Shiho Sakakibara, Suisho Nishiyama és Kansetsu Hashimoto. Takeuchi később saját művészeti iskolát alapított. Nemcsak a kiotói Császári Művészeti Akadémia nevezte ki Takeuchit tagjává 1919-ben. A japán művész nemzetközileg is elnyerte a művészetkedvelők szívét. 1930-ban Takeuchi megkapta a francia Becsületlégió kitüntetést. Ezt követte 1937-ben a Francia Kultúráért Érdemérem. Az Európában igen népszerű festő emellett tiszteletbeli tagja lett a Császári Művészeti Tanácsnak, a Francia Szalonnak és a Művészeti Akadémiának.
Takeuchi Seiho japán festő, a háború előtti kiotói festők körének mestere, aki a japán Kiotóban született és nőtt fel. Takeuchi a nihonga festészet műfajában tanult, és a Meidzsi-korszaktól a korai Shōwa-korszakig tevékenykedett. Születési neve Takeuchi Tsunekichi volt.
Első művészi ambíciói már gyermekkorában megmutatkoztak, amit szülei támogattak. Lehetővé tették fiuk számára, hogy a Maruyama-Shijō Hagyományos Festészeti Iskolában tanulhasson művészetet Kōno Bairei festő irányítása alatt. Ezután a tehetséges Takeuchi a kiotói művészeti akadémiára járt. Ambíciója és tehetsége nem maradt észrevétlen. 1900-ban a kormány által finanszírozott európai művészeti utazást nyert. Most 36 éves, és elindult, hogy több európai országban, különösen Franciaországban megtapasztalja a művészeti tevékenységet. Míg Takeuchi festészeti stílusa addig a nihonga műfajhoz hasonlóan könnyed és finom volt, ez drasztikusan megváltozott. Kétéves európai tartózkodása után, mint jellegzetesen nyugati stílusú festő vált híressé. A szigorú, hagyományos japán festők szemében ez furcsa fordulat volt, de nem csökkentette Takeuchi népszerűségét. Kortársai éppen ellenkezőleg, izgatottak voltak, mert a Nyugat ígéretesnek és érdekesnek tűnt.
Takeuchi kedvenc motívumai a növény- és állatvilág voltak, gyakran kombinálva. Munkáinak középpontjában általában egy növény vagy egy állat áll. Kedvenc állatát, a majmot szerette humoros pózokban megfesteni. A japán művész különösen szemléletesen tudta ábrázolni a halak mozgását a vízben. Olyan kiválóan megörökítette, hogy állítólag ő volt az első művész a hagyományos japán festészetben, akinek ez sikerült. Leghíresebb festményei a Kawaretaru Kawaguchi, a Saru-to Usagi, a Usei, valamint az Are-Yudachi-ni.
Életében Takeuchi rendszeresen kiállított a kiotói Oktatási Minisztériumban, így nagy közönséghez jutott el. Shotuku herceg tiszteletére a Saba (Makréla), a Neko (Macska) és a Keai (Kakasviadal) című remekműveit mutatták be a Tankokai Művészeti Társaságban. Művészi munkája mellett Takeuchi zsűritagként is tevékenykedett különböző, a kormány által támogatott művészeti kiállításokon. Idős korában tanári állást vállalt a Kiotói Városi Művészeti és Kézműves Iskolában és a Kiotói Városi Művészeti Főiskolán is. Legtehetségesebb tanítványai közé tartozott Bakusen Tsuchida, Shiho Sakakibara, Suisho Nishiyama és Kansetsu Hashimoto. Takeuchi később saját művészeti iskolát alapított. Nemcsak a kiotói Császári Művészeti Akadémia nevezte ki Takeuchit tagjává 1919-ben. A japán művész nemzetközileg is elnyerte a művészetkedvelők szívét. 1930-ban Takeuchi megkapta a francia Becsületlégió kitüntetést. Ezt követte 1937-ben a Francia Kultúráért Érdemérem. Az Európában igen népszerű festő emellett tiszteletbeli tagja lett a Császári Művészeti Tanácsnak, a Francia Szalonnak és a Művészeti Akadémiának.
Oldal 1 / 1