Sascha Schneider művészi tehetsége már a Blasewitzben töltött iskolás évei alatt megmutatkozott. Egy tanár felfigyelt a fiú nagy tehetségére - és megnyitotta az utat, hogy az érettségi után a drezdai művészeti akadémiára járhasson. Tanulmányai befejezése után a reményteljes fiatal művész beköltözött egy műhelybe, és megkezdte első bemutatóit (többek között a berlini Gurlitt-kiállításon). Ebben az időben Max Klinger festő és grafikusművész fontos barátja és támogatója volt. Segített Sascha Schneider-nek, hogy nevet szerezzen magának a művészeti életben és megalapozza magát. Néhány évvel később Klinger lehetővé tette számára, hogy a weimari művészeti iskola professzora legyen.

Rudolph Karl Alexander Schneider, művésznevén Sascha, elsősorban Karl May műveinek illusztrátoraként ismert. A festő és az író 1903 tavaszán találkozott először, és hamarosan gyümölcsöző együttműködés és életre szóló barátság alakult ki a két művész között. Nem sokkal korábban a Winnetou és Old Shatterhand feltalálója meglátogatott egy kiállítást Schneider munkáiból, ami maradandó hatást gyakorolt rá. Lenyűgözték az erőteljes és szimbolista festmények, amelyekben azonnal megtalálta magát. Ettől kezdve Sascha Schneider vette át új lelki társának kaland- és utazási regényeinek (Friedrich Ernst Fehsenfeld kiadónál) a tervezését. A közönség azonban sem a könyvborítókat, sem a történeteket nem fogadta jól. Schneider egyébként Karl May radebeuli rezidenciája számára készített egy hatalmas freskót ("Der Chodem"), amely a költő fogadószobájában látható.

Sascha Schneiderben, a szimbolista stílus képviselőjében a sokoldalúság volt a különleges. Első osztályú grafikus, festő és rajzoló volt; emellett számos szobrot is készített. A szászországi művész emellett több falfestményt is tervezett: többek között a firenzei Villa Colombaia, a weimari Állami Színház előcsarnoka, valamint a lipcsei Buchgewerbehaus (a Gutenberghalle) falfestményeit. Sascha Schneider nagy szenvedélye az utazás volt. Sok időt töltött külföldön (különösen Franciaországban és Olaszországban), és ott hagyott alkotói nyomot. A magabiztos német-orosz, aki Szentpéterváron született és nőtt fel, magánéletében nyíltan vállalta homoszexuális hajlamát. Ma a melegmozgalom kreatív úttörőjeként tartják számon. Bár a társadalom 1900 körül fokozatosan liberalizálódott és megváltozott, a homoerotikus cselekmények továbbra is büntetendőek maradtak. Ennek megfelelően nyílt szívű szerelmi életét nem mindig fogadta ellenszer és megértés. Sőt, a saját neme iránti hajlama is tükröződik megengedő képi alkotásaiban és szobraiban. Ennek eredményeképpen a hangsúly gyakran a sportos, meztelen férfitesteken van. Sascha Schneider monumentális és forradalmi ábrázolásain nem csak törékeny fiúk, hanem erős, erőteljes fiúk is láthatók. Ehhez elsősorban az ókori Görögországot vette mintául, de politikai, vallási és misztikus témák is megjelennek műveiben.