Salvator Rosa olasz művész a 17. század egyik legkülönlegesebb művészi egyénisége volt. A sokoldalú művész nemcsak festőként és rajzolóként, hanem költőként és színészként is nevet szerzett magának. Rosa eredetileg klasszikus irodalmat és zenét tanult. Nem sokkal később a művészet felé fordult, és Aniello Falcone olasz festő tanítványa lett. Salvator Rosa 1633-ban egy tanulmányút során a természetet annak minden aspektusában felfedezte. Az ebből az időből származó műalkotások az összegyűjtött benyomásait tükrözik. Továbbra is tartja magát az a történet, hogy az Abruzzi tartományban banditák támadták meg, sőt kényszerűségből részt vett a rablásaikban. A történet igazságtartalmát azonban nem erősítették meg. Amikor visszatért szülővárosába, Nápolyba, nehézségekbe ütközött, mivel sem munkát, sem vevőt nem talált műveire. Ezért úgy döntött, hogy Rómába megy. Eleinte az ott eltöltött időt is nehézségek és nagy szegénység jellemezte. Hogy pénzt keressen a megélhetéséhez, számos munkát vállalt. Útközben tovább dolgozott művein. A lelkesedését megjutalmazták. Rómában lelkes közönségre talált műveinek. Az ebből származó pénzügyi fellendülés lehetővé tette számára, hogy saját stúdióba fektessen. Ott rendszeresen meghívta a művészet iránt érdeklődőket társasági összejövetelekre. Ebben az eseménydús időszakban, 1640-ben Giancarlo de Medici bíboros kinevezte udvari festőnek Firenzébe. Ezt a tisztséget 1649-ig töltötte be. Ugyanebben az évben visszatért Rómába, ahol haláláig élt.
Rosa műveire jellemzőek a vad természet ábrázolásai, gyakran impozáns hegyvidéki tájakkal. A színvilág és az olyan részletek ábrázolása, mint a viharfelhők, sziklatömegek és hatalmas fák, bizonyos drámaiságot kölcsönöz természetfestményeinek. Festményein gyakran szerepelnek olyan emberek is, mint banditák, boszorkányok vagy katonák. Ezek a művek ma is a leghíresebbek közé tartoznak. A művész egyéb képi motívumai között szerepelnek hátborzongató, gyakran komor jelenetek, valamint filozófiai és történelmi témákat feldolgozó képi motívumok. Eredeti művei közül sok ma is megcsodálható Angliában. Művei közül néhányat a Louvre-ban, valamint bécsi, drezdai, berlini és müncheni múzeumokban is kiállítottak. Műveiről számos rézmetszet készült, néhányat maga Salvator Rosa. Sajnos a nyomatok minősége semmiképpen sem közelíti meg az eredetiekét. Költészete a szatíra területén mozgott. Ezen a téren is a korabeli Itália egyik legjelentősebb szatirikusaként szerzett nevet magának. Máig fennmaradt művei értékes emléket állítanak a művésznek. De szó szerint is emlékművet állítottak Rózsának. E.T.A. Hoffmann romantikus írót a művész ihlette Signor Formica című novellájához.
Salvator Rosa olasz művész a 17. század egyik legkülönlegesebb művészi egyénisége volt. A sokoldalú művész nemcsak festőként és rajzolóként, hanem költőként és színészként is nevet szerzett magának. Rosa eredetileg klasszikus irodalmat és zenét tanult. Nem sokkal később a művészet felé fordult, és Aniello Falcone olasz festő tanítványa lett. Salvator Rosa 1633-ban egy tanulmányút során a természetet annak minden aspektusában felfedezte. Az ebből az időből származó műalkotások az összegyűjtött benyomásait tükrözik. Továbbra is tartja magát az a történet, hogy az Abruzzi tartományban banditák támadták meg, sőt kényszerűségből részt vett a rablásaikban. A történet igazságtartalmát azonban nem erősítették meg. Amikor visszatért szülővárosába, Nápolyba, nehézségekbe ütközött, mivel sem munkát, sem vevőt nem talált műveire. Ezért úgy döntött, hogy Rómába megy. Eleinte az ott eltöltött időt is nehézségek és nagy szegénység jellemezte. Hogy pénzt keressen a megélhetéséhez, számos munkát vállalt. Útközben tovább dolgozott művein. A lelkesedését megjutalmazták. Rómában lelkes közönségre talált műveinek. Az ebből származó pénzügyi fellendülés lehetővé tette számára, hogy saját stúdióba fektessen. Ott rendszeresen meghívta a művészet iránt érdeklődőket társasági összejövetelekre. Ebben az eseménydús időszakban, 1640-ben Giancarlo de Medici bíboros kinevezte udvari festőnek Firenzébe. Ezt a tisztséget 1649-ig töltötte be. Ugyanebben az évben visszatért Rómába, ahol haláláig élt.
Rosa műveire jellemzőek a vad természet ábrázolásai, gyakran impozáns hegyvidéki tájakkal. A színvilág és az olyan részletek ábrázolása, mint a viharfelhők, sziklatömegek és hatalmas fák, bizonyos drámaiságot kölcsönöz természetfestményeinek. Festményein gyakran szerepelnek olyan emberek is, mint banditák, boszorkányok vagy katonák. Ezek a művek ma is a leghíresebbek közé tartoznak. A művész egyéb képi motívumai között szerepelnek hátborzongató, gyakran komor jelenetek, valamint filozófiai és történelmi témákat feldolgozó képi motívumok. Eredeti művei közül sok ma is megcsodálható Angliában. Művei közül néhányat a Louvre-ban, valamint bécsi, drezdai, berlini és müncheni múzeumokban is kiállítottak. Műveiről számos rézmetszet készült, néhányat maga Salvator Rosa. Sajnos a nyomatok minősége semmiképpen sem közelíti meg az eredetiekét. Költészete a szatíra területén mozgott. Ezen a téren is a korabeli Itália egyik legjelentősebb szatirikusaként szerzett nevet magának. Máig fennmaradt művei értékes emléket állítanak a művésznek. De szó szerint is emlékművet állítottak Rózsának. E.T.A. Hoffmann romantikus írót a művész ihlette Signor Formica című novellájához.
Oldal 1 / 4