Rubaldo Merello (1872-1922) a festészetre és a szobrászatra egyaránt kiterjedő szenvedélyével aktív alkotói korszakában maradandó nyomot hagyott az olasz művészeti életben. A Montespluga magas hegységben született Merello művészi pályafutását a tengerparti Genova nyüzsgő városában kezdte. Itt járt az Accademia Ligustica di Belle Artiba, ahol olyan művészi technikáknak szentelte magát, amelyek meghatározzák művészi pályáját.
Miután 1881-ben Genovába költözött, a fiatal Rubaldo elmerült a művészet világában. Az Accademia Ligustica di Belle Artiban folytatott tanulmányai döntő fontosságúak voltak művészi fejlődése szempontjából. Miután 1892-ben befejezte tanulmányait, mindössze két évvel később mutatta be első kiállítását. Karrierjében azonban 1895-ben fordulópontot jelentett, amikor egyik művét elutasította a Velencei Biennálé. Ez a csalódás az önreflexió és az elszigeteltség időszakához vezetett, amely új irányba terelte művészetét.
Az elutasítás ellenére Merello nem csüggedt, és elkezdett közeledni a divizionizmushoz, olyan művészek munkái által inspirálva, mint Plinio Nomellini és Giuseppe Pellizza da Volpedo. Miután évekig viszonylag visszavonultan alkotott, 1909-ben került sor első önálló kiállítására. Az egyre növekvő siker és elismerés hatására Merello végre megtalálta helyét a művészet világában, és 1913-ban kinevezték az Accademia Ligustica di Belle Arti festőprofesszorává.
Az első világháború kitörésével Merello a szobrászatra helyezte át a hangsúlyt. A művészeti irányváltás ellenére azonban hű maradt a festészethez, és 1915-ben Sem Benelli "Le nozze dei centauri" című versét illusztrálta. Ma Merello emlékét azzal tartjuk életben, hogy kiváló minőségű műnyomatokat készítünk műveiről. Ezek lehetővé teszik a művészetkedvelők számára, hogy Merello sokszínű életművével foglalkozzanak, és saját otthonukban is megtapasztalják műveinek szellemét, mind a festészet, mind a szobrászat terén.
Rubaldo Merello (1872-1922) a festészetre és a szobrászatra egyaránt kiterjedő szenvedélyével aktív alkotói korszakában maradandó nyomot hagyott az olasz művészeti életben. A Montespluga magas hegységben született Merello művészi pályafutását a tengerparti Genova nyüzsgő városában kezdte. Itt járt az Accademia Ligustica di Belle Artiba, ahol olyan művészi technikáknak szentelte magát, amelyek meghatározzák művészi pályáját.
Miután 1881-ben Genovába költözött, a fiatal Rubaldo elmerült a művészet világában. Az Accademia Ligustica di Belle Artiban folytatott tanulmányai döntő fontosságúak voltak művészi fejlődése szempontjából. Miután 1892-ben befejezte tanulmányait, mindössze két évvel később mutatta be első kiállítását. Karrierjében azonban 1895-ben fordulópontot jelentett, amikor egyik művét elutasította a Velencei Biennálé. Ez a csalódás az önreflexió és az elszigeteltség időszakához vezetett, amely új irányba terelte művészetét.
Az elutasítás ellenére Merello nem csüggedt, és elkezdett közeledni a divizionizmushoz, olyan művészek munkái által inspirálva, mint Plinio Nomellini és Giuseppe Pellizza da Volpedo. Miután évekig viszonylag visszavonultan alkotott, 1909-ben került sor első önálló kiállítására. Az egyre növekvő siker és elismerés hatására Merello végre megtalálta helyét a művészet világában, és 1913-ban kinevezték az Accademia Ligustica di Belle Arti festőprofesszorává.
Az első világháború kitörésével Merello a szobrászatra helyezte át a hangsúlyt. A művészeti irányváltás ellenére azonban hű maradt a festészethez, és 1915-ben Sem Benelli "Le nozze dei centauri" című versét illusztrálta. Ma Merello emlékét azzal tartjuk életben, hogy kiváló minőségű műnyomatokat készítünk műveiről. Ezek lehetővé teszik a művészetkedvelők számára, hogy Merello sokszínű életművével foglalkozzanak, és saját otthonukban is megtapasztalják műveinek szellemét, mind a festészet, mind a szobrászat terén.
Oldal 1 / 1