Az egyiptomi művészet kései szakaszát az ország virágzásának újabb időszakaként tartják számon. Az építészet, a képzőművészet és az irodalom reneszánszát élte. A művészek erősen orientálódtak a régi, az újabb és a középső birodalom művészeti stílusaihoz. Politikailag az országot felfordulások kísérték. A második perzsa uralmat Nagy Sándor hadjáratai zúzták szét. A görög jelenléttel olyan kulturális kapcsolat alakult ki, amely a társadalom és a kultúra minden területére kiterjedt. I. Ptolemaiosz görög hadvezér uralkodó dinasztiát alapított, amely kozmopolita légkört teremtett az új fővárosban, Alexandriában. A görög uralom időszaka Egyiptom meghódításával ért véget, amelyet a későbbi római Augustus császár hajtott végre. Az ország római provincia lett. A római uralkodók folytatták a Ptolemaiosz által megkezdett utat. A fáraók méltó utódainak tekintették magukat, és különböző templomkomplexumokat építtettek ki. Az új uralkodók képeit a korábbi korok uralkodóiról mintázták.
Az egyiptomi művészet az idegen uralom idején is megőrizte hagyományos vonásait. Kialakult azonban a művészet egy redukált formája. A múmiákat nem csomagolták szarkofágba, amely teljesen eltakarta a testet. Több olyan maszkot is készítenek, amely csak az elhunyt fejét védi. Az anyag más minőségű. Tutanhamon maszkja nemesfémből és drágakövekből készült. Ezeket az anyagokat egyszerű kövekkel vagy vászoncsíkokkal helyettesítették. Az egyiptomi művészek magas művészi értékű műtárgyakat készítettek, amelyek anyagi értéke elmaradt a korábbi korok alkotásaitól. A szobrászok főleg férfiszobrokat készítettek. Az istennők ábrázolásai kivételt képeztek. A szobrászat a hagyományok szigorú szabályait követte, de a kivitelezés nem volt olyan tökéletes, mint a korábbi korszakokban. Előfordult, hogy a végtagok különböző hosszúságúak voltak, és stilizáltnak tűntek. A látszat megmaradt, hogy az egyiptomi művészet olyan változatlan maradt, mint ahogyan azt Platón egykor megfogalmazta.
A görög-római korban Egyiptomban a templomok jelentősége megnőtt. A tanulás központjaivá és a vallási cserék helyszíneivé váltak. Osiris, Isis és Horus istenek egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. A templomoknak adományként kis isteni szobrokat készítettek. A templomkomplexumokat domborművek és mellszobrok díszítették, és a művészet átalakult. Ha a korábbi korok művészetét a holtak számára alkották, most az élők csodálják. Azok az uralkodók, akik szobrot készíttettek magukról, nem akarták, hogy képmásukat a sírjukba helyezzék. A hívek és az emberek tiszteletben tartották a képmásukat. Az ország új uralkodói kivételesen szigorúan követték az őskor szabályait. Sok szobor alig különbözik a modelljeitől.
Az egyiptomi művészet kései szakaszát az ország virágzásának újabb időszakaként tartják számon. Az építészet, a képzőművészet és az irodalom reneszánszát élte. A művészek erősen orientálódtak a régi, az újabb és a középső birodalom művészeti stílusaihoz. Politikailag az országot felfordulások kísérték. A második perzsa uralmat Nagy Sándor hadjáratai zúzták szét. A görög jelenléttel olyan kulturális kapcsolat alakult ki, amely a társadalom és a kultúra minden területére kiterjedt. I. Ptolemaiosz görög hadvezér uralkodó dinasztiát alapított, amely kozmopolita légkört teremtett az új fővárosban, Alexandriában. A görög uralom időszaka Egyiptom meghódításával ért véget, amelyet a későbbi római Augustus császár hajtott végre. Az ország római provincia lett. A római uralkodók folytatták a Ptolemaiosz által megkezdett utat. A fáraók méltó utódainak tekintették magukat, és különböző templomkomplexumokat építtettek ki. Az új uralkodók képeit a korábbi korok uralkodóiról mintázták.
Az egyiptomi művészet az idegen uralom idején is megőrizte hagyományos vonásait. Kialakult azonban a művészet egy redukált formája. A múmiákat nem csomagolták szarkofágba, amely teljesen eltakarta a testet. Több olyan maszkot is készítenek, amely csak az elhunyt fejét védi. Az anyag más minőségű. Tutanhamon maszkja nemesfémből és drágakövekből készült. Ezeket az anyagokat egyszerű kövekkel vagy vászoncsíkokkal helyettesítették. Az egyiptomi művészek magas művészi értékű műtárgyakat készítettek, amelyek anyagi értéke elmaradt a korábbi korok alkotásaitól. A szobrászok főleg férfiszobrokat készítettek. Az istennők ábrázolásai kivételt képeztek. A szobrászat a hagyományok szigorú szabályait követte, de a kivitelezés nem volt olyan tökéletes, mint a korábbi korszakokban. Előfordult, hogy a végtagok különböző hosszúságúak voltak, és stilizáltnak tűntek. A látszat megmaradt, hogy az egyiptomi művészet olyan változatlan maradt, mint ahogyan azt Platón egykor megfogalmazta.
A görög-római korban Egyiptomban a templomok jelentősége megnőtt. A tanulás központjaivá és a vallási cserék helyszíneivé váltak. Osiris, Isis és Horus istenek egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. A templomoknak adományként kis isteni szobrokat készítettek. A templomkomplexumokat domborművek és mellszobrok díszítették, és a művészet átalakult. Ha a korábbi korok művészetét a holtak számára alkották, most az élők csodálják. Azok az uralkodók, akik szobrot készíttettek magukról, nem akarták, hogy képmásukat a sírjukba helyezzék. A hívek és az emberek tiszteletben tartották a képmásukat. Az ország új uralkodói kivételesen szigorúan követték az őskor szabályait. Sok szobor alig különbözik a modelljeitől.
Oldal 1 / 1