A 20. században Európában többrétegű művészeti színtér alakult ki. A növekvő mobilitás élénk cserét biztosított, ami innovatív impulzusokat hozott a kontinens festészetébe, és a klasszikus ábrázolási módoktól való elfordulással járt együtt. A brit művészvilágot ez a fejlemény nem hatotta meg. A brit művészcsoportok már a korábbi korszakokban is magabiztosnak mutatkoztak, és saját stílust alakítottak ki. A fejlett iparosodás Angliában a kézművességhez való visszatérést váltotta ki, és megszületett az Arts and Crafts mozgalom. Roger Eliot Fry konzervatív társadalmi osztályba született, és kiváltságos életet élt, az ország legjobb iskoláiban tanult. A kedvtelésből való festés mellett Fry műkritikusként is a régi mesterek művészetével foglalkozott. Egy franciaországi utazás és az impresszionisták művészetével való találkozás fordulópontot jelentett a művész életében. A Cézanne, Gauguin, Matisse és van Gogh művei izgalomba hozták Fryt, és megváltoztatták a művészetről és az esztétikáról alkotott nézeteit.
Franciaországban az impresszionisták átalakították a festészetet, könnyedséget és életörömöt vittek a vásznakra. Különösen a korszak utolsó szakaszában alakult ki a fény és a színek olyan játéka, amely izgatta Fryt. Fry megpróbálta meghonosítani az új festészeti stílust Angliában. A Manet és a posztimpresszionisták című kiállítással a művész sok társadalmi kritikával találkozott. A művek túlságosan távol álltak a brit művészetfelfogástól. Fry egy második kiállítást szervezett, és az angol festészetet Matisse és Picasso műveivel ötvözte, és az angol művészeti élet ismét nem akart a modern festészet útjára lépni.
Roger Eliot Fry viszont teljesen belefeledkezett a festészet új lehetőségeibe. Saját festészetére összpontosított, és a modernizmus úttörőjévé vált Angliában. Roger Eliot Fry csatlakozott a liberális Bloomsbury Csoporthoz, és annak egyik kezdeményezője lett. Művészként soha nem vetette el a festészet elméleti megközelítését. Festőként nagy hangsúlyt fektetett a festmény formájára és tartalmára. A kompozíció és a szín az érzések és az ötletek kifejezésére szolgált, Fry pedig támogatta a realista ábrázolástól és a valós perspektívától való eltávolodást. A művész portréin és tájképein egyaránt megfigyelhető az expresszív festészet felé való elmozdulás. A folyami tájak színtől és tértől elszakítva jelennek meg. Elmúltak a tisztán ábrázoló portrék, amelyek az embereket illúzióban mutatják. Az ő kitartásának köszönhető, hogy az angol művészeti élet ízlése megváltozott, és nagy örökséget hagyott az avantgárd művészet számára.
A 20. században Európában többrétegű művészeti színtér alakult ki. A növekvő mobilitás élénk cserét biztosított, ami innovatív impulzusokat hozott a kontinens festészetébe, és a klasszikus ábrázolási módoktól való elfordulással járt együtt. A brit művészvilágot ez a fejlemény nem hatotta meg. A brit művészcsoportok már a korábbi korszakokban is magabiztosnak mutatkoztak, és saját stílust alakítottak ki. A fejlett iparosodás Angliában a kézművességhez való visszatérést váltotta ki, és megszületett az Arts and Crafts mozgalom. Roger Eliot Fry konzervatív társadalmi osztályba született, és kiváltságos életet élt, az ország legjobb iskoláiban tanult. A kedvtelésből való festés mellett Fry műkritikusként is a régi mesterek művészetével foglalkozott. Egy franciaországi utazás és az impresszionisták művészetével való találkozás fordulópontot jelentett a művész életében. A Cézanne, Gauguin, Matisse és van Gogh művei izgalomba hozták Fryt, és megváltoztatták a művészetről és az esztétikáról alkotott nézeteit.
Franciaországban az impresszionisták átalakították a festészetet, könnyedséget és életörömöt vittek a vásznakra. Különösen a korszak utolsó szakaszában alakult ki a fény és a színek olyan játéka, amely izgatta Fryt. Fry megpróbálta meghonosítani az új festészeti stílust Angliában. A Manet és a posztimpresszionisták című kiállítással a művész sok társadalmi kritikával találkozott. A művek túlságosan távol álltak a brit művészetfelfogástól. Fry egy második kiállítást szervezett, és az angol festészetet Matisse és Picasso műveivel ötvözte, és az angol művészeti élet ismét nem akart a modern festészet útjára lépni.
Roger Eliot Fry viszont teljesen belefeledkezett a festészet új lehetőségeibe. Saját festészetére összpontosított, és a modernizmus úttörőjévé vált Angliában. Roger Eliot Fry csatlakozott a liberális Bloomsbury Csoporthoz, és annak egyik kezdeményezője lett. Művészként soha nem vetette el a festészet elméleti megközelítését. Festőként nagy hangsúlyt fektetett a festmény formájára és tartalmára. A kompozíció és a szín az érzések és az ötletek kifejezésére szolgált, Fry pedig támogatta a realista ábrázolástól és a valós perspektívától való eltávolodást. A művész portréin és tájképein egyaránt megfigyelhető az expresszív festészet felé való elmozdulás. A folyami tájak színtől és tértől elszakítva jelennek meg. Elmúltak a tisztán ábrázoló portrék, amelyek az embereket illúzióban mutatják. Az ő kitartásának köszönhető, hogy az angol művészeti élet ízlése megváltozott, és nagy örökséget hagyott az avantgárd művészet számára.
Oldal 1 / 2