A Mecklenburgi Hercegség szívében fekvő festői Fürstenberg/Havel volt az a hely, ahol Robert Gustav Otto Panitzsch 1879-ben látta meg először a napvilágot. A Berlin és Stralsund városát összekötő Berlini Északi Vasút ritmikus hangjai által formált élete Fürstenberg vasútállomásának árnyékában kezdődött. Carl Gustav Otto Panitzsch, az apja és az állomásfőnök, soha nem gondolta volna, hogy az állomás egyszerű váróterme megváltoztatja fia sorsát. A rajzaiba mélyedő fiú felfigyelt egy úrra, aki nem volt más, mint Vilmos császár udvarának lovassági kapitánya. Ez a találkozás megalapozta Panitzsch helyét a rangos berlini Császári Művészeti Akadémián.

A művész, akinek lelke mindig két világ - a német szív és a dán ész - között egyensúlyozott, feleségül vette a bájos dán Fanny Christenssent, aki a Német Vöröskeresztnél töltötte idejét. Az első világháború zűrzavarai arra késztették Panitzschot és családját, hogy elhagyják rajnai otthonukat, és a festői Dániába emigráljanak. Ez a döntés még egyszer hatással volt művészi munkásságára. Dániában, először Kongens Lyngbyben, majd Christianshavn jellegzetes kerületében Panitzsch otthonra és inspirációra talált. Lenyűgöző belsőépítészeti festményei kedvező fogadtatásra találtak, és hamarosan bővítette repertoárját Christianshavn sikátorainak képeivel, illatos virágkompozíciókkal és bájos karácsonyi motívumokkal. Tehetsége nemcsak nagyméretű festményekben, hanem képeslapok finom részletességű illusztrációiban - par excellence "művészi nyomatokban" - is megmutatkozott.

A Dániában töltött idő nemcsak Panitzsch művészi látásmódját, hanem identitását is megváltoztatta. 1936-ban végül dán állampolgár lett, ami aláhúzta mély kötődését új hazájához. Robert Gustav Otto Panitzsch nemcsak az ecset mestere volt, hanem a kultúrák és nemzetek közötti kapcsolat élő tanúja is. Művei, amelyeket ma gyönyörű grafikák formájában reprodukálnak, arra hívnak minket, hogy elmerüljünk egy olyan világban, ahol a művészet és az élet elválaszthatatlanul összefonódik.