Oldal 1 / 2
Egy sajtkereskedő fiaként Robert Robert Anning Bell nem éppen arra volt predesztinálva, hogy művész legyen. Londonban született 1862-ben. Valószínűleg nagybátyja, az építész Samuel Knight vezette be a művészetbe. Fiatalon nagybátyja irodájában dolgozott, emellett a progresszív University College Schoolban és a híres Royal Academyben tanult. Az új mozgalmak, például a szimbolizmus és a szecesszió iránti érdeklődését megosztotta George Frampton szobrásszal, akivel szintén műtermet vezetett. Miután Párizsban kapcsolatba került korának avantgárdistáival, Angliában az Arts and Crafts mozgalom egyik fő alakja lett.
Egyik első, nagyra becsült művét Framptonnal közösen készítette: egy festményekből és szobrokból álló főoltárt, amelyet az Arts and Crafts Exhibition Society kiállításon állítottak ki, és jelenleg a liverpooli Szent Klára-templomban található. Már ebben a művében is látszik Bell érdeklődése a középkori és reneszánsz művészet iránt. Üvegműhelyekkel együttműködve élénk színű ólomüveg ablakokat készített, amelyek egyrészt a régi mintákra utalnak, másrészt modern elemeket is ötvöznek. Művei titokzatosságot hordoznak, nagy varázslatot árasztanak, és egy nagy művész és tervező mesteri és kézműves tudását mutatják. Alkotói ereje csúcsán Robert Anning Bell kapott megbízást a Westminster-székesegyház főbejáratának timpanonjához készült központi mozaik elkészítésére, a néhai építőmester, John Francis Bentley vázlatai alapján. Ez a mű a bizánci mozaikokon alapul, mégis nagyon modern a stílusa és a kompozíciója. A templom 1916-ban készült el, és szépen illeszkedik a neobizánci templom általános kompozíciójába. Az 1920-as években több mozaikot is készített a Westminster-palota számára.
Bell festményei atmoszférikusan sűrűek, rejtélyesek és rendkívüli esztétikát sugároznak. Gondoljunk például egy árkádiai fürdőjelenetre nimfaszerű szépségekkel, vagy vörös hajú fiatal nőkkel, akiket nagyon élénken, de elragadóan ábrázolt. Ha megnézzük a "Mária Erzsébetnél" című festményét, a korai reneszánsz nagy mesterei jutnak eszünkbe. Kétségtelenül tőlük vette a példát, anélkül, hogy közhelyesen utánozta volna őket. Életművében különleges helyet foglalnak el a könyvillusztrációk. Ezek között van egy csodálatos gouache festmény egy manórajról, de a szecesszió stílusában készült fekete-fehér nyomtatott remekművek is. Vegyük például William Shakespeare darabjainak hangulatos illusztrációit: a Lear királyt, a Hamletet vagy a Rómeó és Júliát. Robert Anning Bell az egyik színes ólomüvegablak előtt ábrázolta magát. 1933-ban halt meg. Mai szemmel nézve művei, amelyek többsége a 20. században készült, mintha kiestek volna az időből. Mégis éppen ez teszi őket olyan varázslatossá.
Egy sajtkereskedő fiaként Robert Robert Anning Bell nem éppen arra volt predesztinálva, hogy művész legyen. Londonban született 1862-ben. Valószínűleg nagybátyja, az építész Samuel Knight vezette be a művészetbe. Fiatalon nagybátyja irodájában dolgozott, emellett a progresszív University College Schoolban és a híres Royal Academyben tanult. Az új mozgalmak, például a szimbolizmus és a szecesszió iránti érdeklődését megosztotta George Frampton szobrásszal, akivel szintén műtermet vezetett. Miután Párizsban kapcsolatba került korának avantgárdistáival, Angliában az Arts and Crafts mozgalom egyik fő alakja lett.
Egyik első, nagyra becsült művét Framptonnal közösen készítette: egy festményekből és szobrokból álló főoltárt, amelyet az Arts and Crafts Exhibition Society kiállításon állítottak ki, és jelenleg a liverpooli Szent Klára-templomban található. Már ebben a művében is látszik Bell érdeklődése a középkori és reneszánsz művészet iránt. Üvegműhelyekkel együttműködve élénk színű ólomüveg ablakokat készített, amelyek egyrészt a régi mintákra utalnak, másrészt modern elemeket is ötvöznek. Művei titokzatosságot hordoznak, nagy varázslatot árasztanak, és egy nagy művész és tervező mesteri és kézműves tudását mutatják. Alkotói ereje csúcsán Robert Anning Bell kapott megbízást a Westminster-székesegyház főbejáratának timpanonjához készült központi mozaik elkészítésére, a néhai építőmester, John Francis Bentley vázlatai alapján. Ez a mű a bizánci mozaikokon alapul, mégis nagyon modern a stílusa és a kompozíciója. A templom 1916-ban készült el, és szépen illeszkedik a neobizánci templom általános kompozíciójába. Az 1920-as években több mozaikot is készített a Westminster-palota számára.
Bell festményei atmoszférikusan sűrűek, rejtélyesek és rendkívüli esztétikát sugároznak. Gondoljunk például egy árkádiai fürdőjelenetre nimfaszerű szépségekkel, vagy vörös hajú fiatal nőkkel, akiket nagyon élénken, de elragadóan ábrázolt. Ha megnézzük a "Mária Erzsébetnél" című festményét, a korai reneszánsz nagy mesterei jutnak eszünkbe. Kétségtelenül tőlük vette a példát, anélkül, hogy közhelyesen utánozta volna őket. Életművében különleges helyet foglalnak el a könyvillusztrációk. Ezek között van egy csodálatos gouache festmény egy manórajról, de a szecesszió stílusában készült fekete-fehér nyomtatott remekművek is. Vegyük például William Shakespeare darabjainak hangulatos illusztrációit: a Lear királyt, a Hamletet vagy a Rómeó és Júliát. Robert Anning Bell az egyik színes ólomüvegablak előtt ábrázolta magát. 1933-ban halt meg. Mai szemmel nézve művei, amelyek többsége a 20. században készült, mintha kiestek volna az időből. Mégis éppen ez teszi őket olyan varázslatossá.