Richard Willis művészi multitalentum és lelkes tanár volt. Már kisfiúként is kiemelkedő rajztehetségről és a művészet iránti nagy szeretetről tett tanúbizonyságot. A Kerryből származó ír fiú művészi pályafutása során egyre sokoldalúbbá vált. Mindenekelőtt festőként és szobrászként emlékeznek rá, de alig volt olyan festészeti technika vagy mesterség, amelyben ne jeleskedett volna. Willis olajjal, akvarellel vagy pasztellel festett. Tudott modellezni, szobrászkodni, zománcozni, és elsajátította az ólomüveg mozaikok keretezésének és a bonyolult fafaragás művészetét.
Richard Henry Albert Willis, korán művészeti iskolába járt, és 16 évesen egy építésznél volt gyakornok. A South Kensington-i National Art Training School ösztöndíjával Londonba ment, hogy a Művészeti Egyetemen rendíthetetlenül folytassa pályafutását: Itt a különböző kitüntetések és díjak mellett Willis utazási ösztöndíjat is kapott, és az iskola valaha volt legjobb diákjának választották. "Ő született tanár. Azzal a lelkesedéssel, amit másokban képes kiváltani, többet hoz ki a diákokból, mint bárki más, akivel valaha találkoztam." Mondta róla egykori tanára, Sir Thomas Armstrong. Ez az értékelés telitalálat volt, Richard Willis ugyanis művészetet kezdett tanítani: 1882-ben kinevezték a manchesteri művészeti iskola igazgatójává. Az iskolát 10 évig vezette, és szenvedélyesen és odaadóan tanított. A Manchesteri Művészeti Iskola igazi fénykorát élte, és Anglia legjelentősebb művészetoktatási intézményeként nagy jelentőségre tett szert.
Ám hivatala miatt Willisnek kevés ideje maradt saját művészi érdeklődésére, ezért a nagyközönség alig ismerte. 1892-ben lemondott igazgatói tisztségéről, hogy saját művészetének szentelje magát egy londoni műteremben, és tájképeket és szobrokat állított ki a Királyi Akadémián. A grandiózus tanár és rendező hírneve azonban utolérte: 1904-ben felajánlották neki a dublini Metropolitan School of Art igazgatói posztját. Willis kezdetben visszautasította, hogy saját projektjeit folytassa, de a tanítás iránti szenvedélye nyilvánvalóan nagyobb volt. Nem sokkal később beleegyezett, és a rá jellemző lelkesedéssel vállalta a posztot. Nem akart mást, mint alapvetően javítani a művészet és a művészetoktatás színvonalát. Sőt, a Gaelic League lelkes képviselőjeként a nacionalizmus mozgalmának előmozdítására törekedett az ír művészeti oktatásban. Már érezni lehetett a friss levegőt a Metropolitan School of Artban, amikor Willis hirtelen halála véget vetett minden tervnek. Nyaralásai alatt, amelyeket mindig szülőföldjén, Kerryben töltött, 1905 augusztusában váratlanul meghalt. Az igazgatót nagy volt a gyász, "írországi barátai és tanítványai" bronzplakettet szenteltek neki, amelyet az Ír Nemzeti Galériának ajándékoztak.
Richard Willis művészi multitalentum és lelkes tanár volt. Már kisfiúként is kiemelkedő rajztehetségről és a művészet iránti nagy szeretetről tett tanúbizonyságot. A Kerryből származó ír fiú művészi pályafutása során egyre sokoldalúbbá vált. Mindenekelőtt festőként és szobrászként emlékeznek rá, de alig volt olyan festészeti technika vagy mesterség, amelyben ne jeleskedett volna. Willis olajjal, akvarellel vagy pasztellel festett. Tudott modellezni, szobrászkodni, zománcozni, és elsajátította az ólomüveg mozaikok keretezésének és a bonyolult fafaragás művészetét.
Richard Henry Albert Willis, korán művészeti iskolába járt, és 16 évesen egy építésznél volt gyakornok. A South Kensington-i National Art Training School ösztöndíjával Londonba ment, hogy a Művészeti Egyetemen rendíthetetlenül folytassa pályafutását: Itt a különböző kitüntetések és díjak mellett Willis utazási ösztöndíjat is kapott, és az iskola valaha volt legjobb diákjának választották. "Ő született tanár. Azzal a lelkesedéssel, amit másokban képes kiváltani, többet hoz ki a diákokból, mint bárki más, akivel valaha találkoztam." Mondta róla egykori tanára, Sir Thomas Armstrong. Ez az értékelés telitalálat volt, Richard Willis ugyanis művészetet kezdett tanítani: 1882-ben kinevezték a manchesteri művészeti iskola igazgatójává. Az iskolát 10 évig vezette, és szenvedélyesen és odaadóan tanított. A Manchesteri Művészeti Iskola igazi fénykorát élte, és Anglia legjelentősebb művészetoktatási intézményeként nagy jelentőségre tett szert.
Ám hivatala miatt Willisnek kevés ideje maradt saját művészi érdeklődésére, ezért a nagyközönség alig ismerte. 1892-ben lemondott igazgatói tisztségéről, hogy saját művészetének szentelje magát egy londoni műteremben, és tájképeket és szobrokat állított ki a Királyi Akadémián. A grandiózus tanár és rendező hírneve azonban utolérte: 1904-ben felajánlották neki a dublini Metropolitan School of Art igazgatói posztját. Willis kezdetben visszautasította, hogy saját projektjeit folytassa, de a tanítás iránti szenvedélye nyilvánvalóan nagyobb volt. Nem sokkal később beleegyezett, és a rá jellemző lelkesedéssel vállalta a posztot. Nem akart mást, mint alapvetően javítani a művészet és a művészetoktatás színvonalát. Sőt, a Gaelic League lelkes képviselőjeként a nacionalizmus mozgalmának előmozdítására törekedett az ír művészeti oktatásban. Már érezni lehetett a friss levegőt a Metropolitan School of Artban, amikor Willis hirtelen halála véget vetett minden tervnek. Nyaralásai alatt, amelyeket mindig szülőföldjén, Kerryben töltött, 1905 augusztusában váratlanul meghalt. Az igazgatót nagy volt a gyász, "írországi barátai és tanítványai" bronzplakettet szenteltek neki, amelyet az Ír Nemzeti Galériának ajándékoztak.
Oldal 1 / 1