A klasszicizmus festészeti korszakában vagyunk, amelyet részben a romantika és a képzőművészek romantikusan átlényegült szemlélete kísér. E művészeti korszak fő vonásai erősen az olasz reneszánsz és a görög-római antikvitás felé orientálódnak. A 18. és 19. században, a felvilágosodás korában alakult ki ez a művészi kifejezésmód, amelyet olyan eszmék jellemeznek, mint az értelem és a racionalitás, de az érzelmesség és az érzékiség is. A különböző áramlatok révén tehát egy olyan korszakban vagyunk, amelyet különböző eszmékkel látnak el.
Richard Westall angol festő és illusztrátor volt. Erősen orientálódott az aktuális neoklasszikus stílushoz, és kecses fantáziakompozíciókat alkotott, amelyekre akkoriban nagy volt a kereslet. Többek között festményeket festett John Boydell Shakespeare Galériája számára, történelmi és irodalmi hátterű portréi miatt tisztelték, és különösen Lord Byronról készített portréival örvendeztette meg a kor embereit. A szokatlanul gazdag színhatásairól és metszeteiről ismert fiatal akvarellista az angliai Herfordban töltötte gyermekkorát. Az akkori művész még gyermekkorában Londonba költözött, miután édesanyja meghalt, apja pedig csődbe ment. Ott Richard hamarosan heraldikai ezüstmetszőnek kezdett el tanulni, mígnem a 18. század utolsó éveiben legfőbb pártfogója, Richard Payne Knight kiemelkedő művésznek nevezte, és nagy érdeklődést keltett iránta. Mielőtt az olajfestészet és az akvarell felé fordult volna, ez a tehetséges angol ember saját festményeiről vagy rajzairól metszeteket, akvatintákat (némelyik színesben nyomtatva) és metszeteket adott ki. E művészet kezdeti időszakában litográfiákat is készített. Az akvarellfestő és termékeny könyvillusztrátor, aki szépirodalmi és verses könyveket egyaránt illusztrált, korában az alakfestészet reformjának vezetője volt. Ezzel egy időben Thomas Girtin a tájképfestészetben is változást hozott. Westall színezésének ragyogása újszerűnek és lenyűgözőnek számított a maga korában, annak ellenére, hogy széles körben használt opak pigmenteket. Kortársa Thomas Gray. Byron, aki nagyra becsülte munkásságát, kijelentette, hogy "az ecset legyőzte a költészetet".
Westall kisebb és karcsúbb festő volt, és érzékeny egészségi állapotú. Későbbi éveiben Viktória királynő rajzmestere volt, és festő- és rajztanárként tanította a művészetet. A királynő tanáraként végzett munkája volt az utolsó szakmai elfoglaltsága, mielőtt nyugdíjba vonult, és egy vak nővérével együtt Kent hercegnőjének kellett támogatnia. Ezzel véget ért festői pályafutása és művészi tevékenysége, amely mind a mai napig inspirál bennünket.
A klasszicizmus festészeti korszakában vagyunk, amelyet részben a romantika és a képzőművészek romantikusan átlényegült szemlélete kísér. E művészeti korszak fő vonásai erősen az olasz reneszánsz és a görög-római antikvitás felé orientálódnak. A 18. és 19. században, a felvilágosodás korában alakult ki ez a művészi kifejezésmód, amelyet olyan eszmék jellemeznek, mint az értelem és a racionalitás, de az érzelmesség és az érzékiség is. A különböző áramlatok révén tehát egy olyan korszakban vagyunk, amelyet különböző eszmékkel látnak el.
Richard Westall angol festő és illusztrátor volt. Erősen orientálódott az aktuális neoklasszikus stílushoz, és kecses fantáziakompozíciókat alkotott, amelyekre akkoriban nagy volt a kereslet. Többek között festményeket festett John Boydell Shakespeare Galériája számára, történelmi és irodalmi hátterű portréi miatt tisztelték, és különösen Lord Byronról készített portréival örvendeztette meg a kor embereit. A szokatlanul gazdag színhatásairól és metszeteiről ismert fiatal akvarellista az angliai Herfordban töltötte gyermekkorát. Az akkori művész még gyermekkorában Londonba költözött, miután édesanyja meghalt, apja pedig csődbe ment. Ott Richard hamarosan heraldikai ezüstmetszőnek kezdett el tanulni, mígnem a 18. század utolsó éveiben legfőbb pártfogója, Richard Payne Knight kiemelkedő művésznek nevezte, és nagy érdeklődést keltett iránta. Mielőtt az olajfestészet és az akvarell felé fordult volna, ez a tehetséges angol ember saját festményeiről vagy rajzairól metszeteket, akvatintákat (némelyik színesben nyomtatva) és metszeteket adott ki. E művészet kezdeti időszakában litográfiákat is készített. Az akvarellfestő és termékeny könyvillusztrátor, aki szépirodalmi és verses könyveket egyaránt illusztrált, korában az alakfestészet reformjának vezetője volt. Ezzel egy időben Thomas Girtin a tájképfestészetben is változást hozott. Westall színezésének ragyogása újszerűnek és lenyűgözőnek számított a maga korában, annak ellenére, hogy széles körben használt opak pigmenteket. Kortársa Thomas Gray. Byron, aki nagyra becsülte munkásságát, kijelentette, hogy "az ecset legyőzte a költészetet".
Westall kisebb és karcsúbb festő volt, és érzékeny egészségi állapotú. Későbbi éveiben Viktória királynő rajzmestere volt, és festő- és rajztanárként tanította a művészetet. A királynő tanáraként végzett munkája volt az utolsó szakmai elfoglaltsága, mielőtt nyugdíjba vonult, és egy vak nővérével együtt Kent hercegnőjének kellett támogatnia. Ezzel véget ért festői pályafutása és művészi tevékenysége, amely mind a mai napig inspirál bennünket.
Oldal 1 / 2